Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
a vízelvezetés igen gondos biztosítása mellett. Lejtős teraszkorona esetében annak hajlásszöge nem haladja meg a 12%-ot. 40%-os lejtés felett nem gazdaságos szőlőt telepíteni. Ezeket a területeket fokozatosan erdősítik, gyepesítik. A meglévő és huzamos ideig helyben maradó, de talajvédelmi eljárások nélkül telepített szőlők esetében általában az övárkos talajvédelmi megoldást választják. — A gyümölcsösökben: Minden vízgyűjtőben, ahol a kedvező természeti és közgazdasági adottságok indokolttá teszik, a hegy- és dombvidéki nagyüzemi gyümölcstermesztést kívánatos megvalósítani, mind a mezőgazdasági termelés, mind a talajvédelem érdekében. A 0—12%-os lejtőhajtás mellett elegendő a szint- vonalas telepítés és a sorközök szintvonalas művelése. A 12—25%-os lejtésű lejtőkategória-tartomá- nyokban indokolt lehet a megszakításos teraszozás; a 25%-on felüli lejtésű területek gyümölcstelepítése esetében folyamatos, lejtős koronájú teraszokat kell építeni. A teraszkorona lejtése 17%-nál kisebb. A fölös vizek elvezetéséről minden esetben gondoskodnak. 2.13 AZ EGYES SZERVEK SZEREPE a vízfolyások és vízgyűjtőterületeik RENDEZÉSÉBEN A kisebb vízfolyások karbah elyezési és átlagfenntartási költségeinek biztosítása tárgyában kiadott 1075/1957. Korm. sz. rendelet végrehajtása során a vízfolyások három kategóriára lettek beosztva. Az I. kat.-ba sorolt fővízfolyásokon a karbahe- lyezési és fenntartási kötelezettség állami és így a vízügyi szervekre háruló feladat. A II. kat.-ba sorolt befogadó vízfolyásoknál a rendezési és fenntartási költségekbe a helyi érdekeltséget mintegy 20%-os arányban be kell vonni. A III. kat.-ba sorolt helyi jelentőségű és általában időszakos patakoknál mindennemű tevékenység a helyi érdekeltség hatáskörébe tartozik. Helyi jelentőségüknél fogva ugyancsak a III. kategóriába tartoznak az összes réti árkok és lecsapoló csatornák. A vízrendezések végrehajtásában a vízügyi szolgálaton kívül a helyi érdekeltségnek, így legelsősorban a tsz-eknek és az állami gazdaságoknak igen jelentékeny szerepe van. A vízgyűjtők talajvédelmi iránytervét az OVF az FM-mél és az OEF-el, valamint az Országos Talajvédelmi Tanáccsal egyetértésben készítteti el. Az OVF, illetőleg az FM az arra rendelt szakigazgatási szervekkel támogatják a vízgyűjtők üzemeit a talajvédelemre történő felkészülésben. Az ÄFTH az érintett üzemek kívánságára a megyei tanácsok közreműködésével a földrendezést a talajvédelmi igényeknek megfelelően kiigazítja. Az FM irányítja a hegy- és dombvidéki talajvédő növénytermesztést és az állattenyésztést, a hegy- és dombvidék üzemeinek sajátos gépesítését. Az OEF végrehajtja a kopárok és a talajvédelem érdekében kijelölt egyéb területek fásítását. A megyei és járási taná- csak mezőgazdasági osztályai talajvédelmi felügyelök kirendelésével közvetlenül irányítják az üzemek talajvédelmi feladatainak végrehajtását. A Vízügyi Igazgatóságok a társulatok talajvédelemmel kapcsolatos vízrendezési munkáját irányítják. A gépállomások közreműködnek az üzemek talajvédelmi berendezésének végrehajtásában, gépparkjuk fejlesztésénél a talajvédelmi igényekre is tekintettel vannak. 2,2 A kisvízfolyások és vízgyűjtőterületeik rendezésének keretterve 2.21 A KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSI KERETTERVE A Cserhát, mátravidéki vízfolyások rendezését ma már nemcsak kizárólag a mezőgazdasági, vagy állattenyésztési érdekek követelik meg, hanem települési, ipari, közlekedési, forgalombiztonsági és nem utolsó sorban az egyre növekvő vízgazdálkodási szükségletek kielégítésére irányuló törekvések is. Zagyva (1) A Zagyva rendezésénél az iparvidék jellegre is tekintettel kell lenni. Jobbágyitól a számított árvizet töltések között vezetik le. Ezen a szakaszon ugyanis a meder mélyítését a meglévő műtárgyak küszöbmagasságai nem teszik lehetővé. A töltésezés miatt a kisebb vízfolyások csapóajtós zsilipekkel, a nagyobb vízfolyások visszatöltésezéssel csatlakoznak a Zagyvához. A Zagyván érdekeltségi területének túlnyomó része mezőgazdasági terület. A Hatvan feletti szakaszán az érdekeltségi terület mintegy 6%-a községi belsőség, ipartelep, vagy közlekedési létesítmény területe. Nagybátony és Homokterenye környékén alábányászott részek vannak. A Kis-Zagyva torkolata feletti részen az érdekeltségi terület 23,5%-a külszíni szénfejtés. A külszíni szénfejtés további terjeszkedése csak Nagybátony környékén várható. A nyíltszíni 'kitermelés előreláthatólag 1968-ig tart, utána a helyén mintegy 2 millió m3 befogadóképességű medence marad. A Zagyvát 10%-os valószínűségű vízhozamra tervezték kiépíteni, a töltésezett szakaszon azonban a 2%-os nagyvizet vezetik le a töltések között, 50 cm biztonsággal. A fenékesések felülről lefelé haladva csökkennek. Míg a II. kategóriájú szakszón 6,5%o-et is eléri az esés, addig a Tarján patak torkolata alatt például már csak 2,2%o van. A mértékadó vízhozamok Hatvan felett 2,0 m/s körüli sebességgel folynak le a földmederben, Mátraszele felett eléri a középsebesség a 2,9 m/s-ot is. A II. kategóriájú szakaszon 3 db fenéklépcső építése van a tervben előirányozva (a legalsó Neműnél 1962-ben már meg is épült). Partbiztosítást terveztek Nagybátony környékén váltakozva mindkét parton 300 fm hosszban (elkészült 1962-ben), a Tarján és a Kazár patakok be- torkollása között (500 fm), Homokterenye belsőségében (220 fm), Zagyvarónán (400 fm), Szurdok- püspöki és Pásztó között (1000 fm). 179
