Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

k&lmâs. Visonta község felett a meder rendezetlen. E térségben induló külszíni szénfejtés a meder áthelyezését teszi szükségessé. A tervek még nem készültek el. A rendezett szakaszon a rétek használhatóvá váltak. A belsőségek nem szenvednek vízkárokat. Depóniái rendezettek, és a miskolci vasútvonal alatt árvédelmi töltésekké épültek ki 1904-ben 30,3 m3/s. árvíz levezetésére. Azóta többször tisztogatták, töltéseit emelték.

Nyiget patak (96) rendezése Detk Márkáz községek között 1960 évben befejezést nyert. A meder a tízéves gyakoriságú árvizek vezetésére alkalmas. A depóniák rendezetlenek, rendezésük szükséges. A rendezése — a várakozásnak megfelelően — hasznosnak bizonyult.

Külső-Mérges (97) (Gyangya) patakot 1922—23, —Gyöngyöshalász községek közötti főmeder jelenleg az ötéves gyakoriságú árvizek vezetésére alkalmas. Adács alatti szakaszát 1959—60-ban kotorták, jobbpartan depóniát alakítottak ki.Gyöngyösha- lász és Gyöngyös közötti szakaszán eséscsökkentő gátak épültek, melyek jó állapotban vannak. Gyöngyös város belsőségében épült fenéklépcsők és burkolatok tönkrementek. A Belső-Mérges patakot a Külső-Mérges patakba vezető és 25 m3/s. víz vezetésére épült csatorna alagút jó állapotú, de szűk, csak a 15 éves gyakoriságú árvizek vezetésére alkalmas. Terveket Gyöngyös város készíttetett a vízíbajok megszüntetésére.

Gyöngyösi-Nagypatakot (99) az 1920—30-as, majd 1937—39—42 és 1960 években rendezték. A Vámosgyörk Gyöngyöshalász községek közötti földmeder az öt-tízéves gyakoriságú árvizek vezetésére alkalmas1. Gyöngyös város belsőségébena burkolattal készült meder a 100 éves gyakoriságú árvizek vezetésére alkalmas. Gyöngyössolymos község belsőségében 1937 évben készült rézsűburkolat. A végzett munkák mindenütt hasznosnak bizonyultak, összefüggő és átfogó tervek nincsenek. A miskolci vasútvonaltól a tonkolatig árvédelmi töltések között folyik a patak; az Alsó-Tamavölgyi Vízitársulat 1904-ben építette ki 30 m3/s. árvíz emésztésére, 1954—55-ben, valamint 1960-ban kotorták középső szakaszát 2 m fenékszélességgel, 1:1,5 oldal- hajlással. A miskolci vasútvonal alatti szakaszát 1922—1923, majd 1940, 1950—51 években rendezték újból. 1959—60-ban jobbparti kotrást végeztek rajta. A 0—10 km szakaszon elkészült a jobbparti töltés Jászárokszállás és Visznek védelmére, de elégtelen méretekkel.

Tarján patak (103) a Toka patak mellékága. Rendezetlen vízfolyás, mely réteket és Gyöngyöstarján belsőségét is veszélyezteti. Tervei nincsenek. Kisebb helyi érdekű fenntartási munka 1929—30 években készült. Ma ennek már nyoma sincs.

Rédei-N agy patak (104) Vámosgyörk—Atkár községek közötti szakaszát 1932—39 és 1958 években rendezték. Depóniái jelenleg az ötéves gyakoriságú árvizek vezetésére alkalmasak. A múltbani rendezés megvédte Vámosgyörk község belsőségeit az árvizektől, és biztosította a vizes rétek lecsapolá- sát.

Szarvágy (106) időszakos vízfolyás. A Mátra déli lejtőiről lefolyó hóié és csapadék levezetésén kívül

a Jászárokszállás környéki belvizeket fogadja be, és vezeti a Gyöngyösbe. 0—6,0 km szakasza rendezett és töltésezett. 1948—50, majd 1951-ben folytak mederrendezési és töltéserősítési munkák átmetszések nélkül.

Az Ágói patak (107) felső szakasza rendezetlen. A Hort—Ecséd közötti részén a kaszálók vizesek, a belsőségek vízkárokat szenvednek. A meder az éves gyakoriságú árvizek vezetésére sem alkalmas. Ecséd és Szűcsi községek határában külszíni szénfejtés van folyamatban, ezért a végleges rendezés csak a külszíni szénfejtés befejezése után célszerű. Rendezési terve Csánytól a torkolatig megvan. Torkolati szakaszát 1950—53 közötti időben a Jászberény—jászárokszállási műúttól átmetszéssel a Tárnához vezették, és a Tama visszaduzzadó árvizei miatt megkezdték visszatöltésezését. Fenékszélessége 2,0 m, oldalhajlása 1:2.

A Kis-Tama (108) belvízgyűjtő főcsatorna. Tisztogatva 1938, 1942 és 1950—55 években lett.

A Zagyva vízrendszere a Tama torkolata alatt

(109—112.)

Irgócstói-csatorna (109) Alattyán felett torkollik a Zagyvába (zsilippel). 1941—42 években készült a vadvizek levezetésére. 1953 januárjában 290 ha szántót és néhány tanyát öntött el. Utána újból kitisztították 1,5 m3/s. víz emésztésére.

Kunere (110) 50—100 m széles ér. Zagyvái torkolatánál 1956-ban zsilip épült, 1958-ban a Kunere Lecsapoló Társulat gépi sáncolással 40 1/sec/km2 lefolyó vízmennyiségre 0,6 m fenékszélességű, 1:2 oldalhajlású csatornát készített benne.

Jánoshidai határárok (111) 1941—42-ben az

alattyáni legelőn megrekedt 0,6—1,0 m mély vadvizek levezetésére készült és Jánoshida alatt ömlik a Zagyvába. 1953-ban újból tisztítani kellett, mert feliszapolódott és 460 ha legelő és szántó került víz alá, továbbá tanyákat is veszélyeztetett.

Az árok 0,5 m fenékszélességű, 1:1,5 oldalhajlású, 1,5—2,0 m mély, 2 m3/s. emésztésére alkalmas.

Rekettyésér (112) lecsapoló csatornája 1941—42- ben készült a vízgyűjtőterület 1,5 m3/s. vadvizeinek levezetésére 0,5 m fenékszélességgel és 1:1 ol- dalhajlással. Később begazosodott és feiiszapoló- dott és így 1952. decemberében 600 ha legelő és szántó került víz alá. Ezért 1953-ban 0—6,0 km, majd 1954-ben a 6—9 km és 1955-ben a 9—14 km szakaszát tisztították ki újból.

1955-ben a Jászalsószentgyörgy alatti Zagyva be- torkollásánál zsilip készült.

1960-ban 0—3 km szakaszát bővítették. Az 1,0 m fenékszélességű, 1:2 oldalhajlású csatorna 2 m3/s. víz levezetésére alkalmas.

A Tápió vízrendszere (113, 113/a, 121.)

A vízgyűjtő északi részén található a Hajtaér, mondhatni ősállapotjeliegű vízjárásos hajlataival. A középső két szelíd völgyeiéiben folyik a Felső- és az Alsó-Tápió. A délnyugati részen lévő nyugtalan homokos dombvidék vizeit a Gombai patak számos mellékága gyűjti össze.

A vízrendszerre átfogó tervet készített a MÉLY- ÉPTERV 1954-ben.

170