Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
Megállapítható, hogy a belvízi lefolyás nagyságának szempontjából a téli időszak a mértékadó. Az öntözött területekről, különösen a rizsterületekről az öntözési idényen kívül is nagyságrendben nagyobb lefolyás várható. A szikes, kötött, réti talajokon a lefolyási tényező és az esőzés időtartama között laza kapcsolat található. A lefolyási tényező kapcsolatba hozható a megelőző esőkből megfelelően számított csapadékin- dex-szel. Az összegyülekezési idő számítására a szintetikus módszernél követett eljárás nem alkalmazható. Az összegyülekezési idő a terepadottságok mellett elsősorban a víznek a csatornákba való bevezetésétől függ, A szintetikus módszer egyes nehézségeinek elkerülése érdekében, a tervezésnél jól felhasználható belvízi méretezési módszert lehet ajánlani a lefolyása tényező és az esőzés időtartama közötti kapcsolat, valamint az egységnyi árhullámkép meghatározásával. A kísérleti területen kialakultak az adatfeldolgozás módjai, melyek lehetővé teszik, hogy megfelelő adatmennyiség esetén az ország belvízviszonyai és a belvízrendezési tervek alapadatai méretnélküli számokkal jellemezhetők legyenek. A felszíni víz és a talajvíz között közvetlen ösz- szefüggés nincs. A talajvízállás emelkedéséből a belvizek jelentkezésére egyelőre következtetni nem lehet. Azokon a helyeken, ahol a talajvízjárást a Tisza nem befolyásolja, a talajvízviszonyokat a csapadék és a párolgás szabályozza. A kísérleti öblözet adatai hasonló jellegű területeken is alkalmazhatók és ennek alapján a belvíz- védelmi munkák hatása előre kiszámítható, a gazdaságossági vizsgálatokhoz szükséges kárbecslések végrehajthatók. A belvízrendezés kérdéseinek irodalmi feldolgozásai közül az alábbi irodalmi adatokat közöljük: dr. Hartyányi László: Vízháztartási vizsgálatok a Kondoros-völgyi kísérleti belvízgyűjtő területen. Kazó Béla: Talajok vízháztartását megállapító vizsgálati módszerek. Dr. Németh Endre: Hidrológia és hidrometria. Dr. Németh Endre: Olasz módszerek és lecsapoló csatornákban levezetendő belvízmennyiségeknek a csapadékból való számítására. Salamon Pál: Belvízgazdálkodás tervezési irány elvei. Salamin Pál: Vízháztartási vizsgálatok. Sa- lamin Pál: Belvízgazdálkodás (1955). Salamin Pál: Belvízgazdálkodás (1957). Szesztai Károly: Belvízmennyiségek meghatározása és előrejelzés a csapadékból. Ubel Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában. Ezen kívül a tárgyalt területre vonatkozóan igen sok értékes adatot tartalmaz a Vízügyi Igazgatóság által összeállított vízgazdálkodási adatgyűjtemény. A terület belvízgazdálkodásával kapcsolatban megemlítjük Karászi Kálmán tanulmányát, mely foglalkozik az 1952—53. évi belvizek levezetésének kérdéseivel a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kisújszállási túrkevei és mirhó—gyolcsi bel- vízöblözeteiben. A Vízügyi Tervező Iroda és az Igazgatóság megbízásából gazdaságossági vizsgálatokon alapuló tanulmányterveket készített a karcagi, villogói, kisújszállási, sas—csépa—márnái, sajfoki, hanyi és köröséri belvízöblözetekre, melyek a korszerű igényeket kielégítik. 2.12 A TERVEZÉSEKNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A belvízgazdálkodás, belvízvédekezés és talaj- vízszint szabályozás tervezésénél a következő fejlesztési alapelveket követtük: A belvizes területek rendezését és a belvízhasznosításokat a gazdaságosság szem előtt tartásával irányoztuk elő. Az egységet alkotó terület belvízrendezését és belvízhasznosítását összefüggő elképzelések alapján terveztük. A tervezésnél a fő célkitűzéseket, valamint egyéb népgazdasági, vízgazdálkodási ágazatokkal való összefüggéseket szem előtt tartattuk, azokkal való összhangot biztosítottuk. A tervezésnél figyelembevettük, hogy a téli és koratavaszi belvizeket 13—14 nap alatt lehessen elvezetni. A nyári belvizeket a belvízhálózat a művelési ág víztűrésének megfelelően egy-két nap alatt képes elvezetni tervünk szerint. A csatornahálózat tervezésénél a 10 éves műtárgyaknál a 25 éves gyakoriságú csapadékot vettük a méretezés alapjául. A belvízvédekezést szervezetileg és technikailag magas színvonalon igyekeztünk megszervezni. A belvízrendszerek, belvízöblözetek távlati fejlesztését oly módon irányoztuk elő, hogy az előálló kultúraváltozások a belvízvédekezés során fi- gyelembevehetők legyenek. Annak érdekében, hogy a belvizek a legkisebb kártétel nélkül legyenek elvezethetők, biztosítottuk tervünkben a hírközlés, közlekedés, szállítás, szervezeti felépítés optimális feltételeit. A károsan magas talajvízszintet mesterséges beavatkozással terveztük leszállítani, ügyelve arra, hogy a szükségesnél mélyebbre ne süllyedhessen. 2.2 A belvízgazdálkodás, belvízvédekezés keretterve 2.21 A BELV1ZGAZDÄLKODÄS KERETTERVE 2.211 Belvizes területek rendezésének és a belvízhasznosítás keretterve A belvízrendszerek és belvízöblözetek kialakulásának, múltbeli belvízrendezési munkáinak és jelenlegi kiépítettségének ismeretében a jövőbeni szükségletek felmérésével kell megállapítani a tervezett fejlesztést. A rendezési munkákkal célszerűen összekapcsolható a belvizek hasznosításának megtervezése az erre alkalmas belvízrendszerekben, illetőleg bel- vízöblözetekben. 151
