Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 8., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
korlatilag nemrendelkező (III) területtípusait és jellemezzük rétegvíz járásukat. I. A nagy mennyiségben utánpótlódó vízadókat elsősorban, sőt majdnem kizárólag a hegységi peremeken találjuk: (pl. Pécs, Komló, Várpalota, Mezőkövesd vidéke). Itt a rétegvíz utánpótlása háromféle lehet: a) A hegysógperemeken a rétegek a felszínen vagy a felszín közelében vannak s ott jut beléjük a helyi és a hegységről lefutó csapadék egy része. (Például Pécsett a Tortyogói vízmű területén.) b) Az utánpótlódás a mélyebben lévő karsztos kőzetekből, alulról vagy oldalról is történhet. Ez számos hegységperemen igen 'bővizű rétegek táplálója (pl. Komló, liget—oroszlói és budafa—mániái vízművek). Az a) és b) módon utánpótlódó víztartókra jellemző, hogy rétegvizük nyomása és dinamikus vízkészletük változása jól követi a száraz, ill. nedves évek periódusait. c) A rétegvizet nagy mélységből törések mentén feltörő hévíz is táplálhatja (például Budapesten a gellért-hegy—lukácsfürdőd, úgynevezett termális vonalon). A rétegvíz ilyen jellegű utánpótlódása a tapasztalat szerint csak addig számottevő, ameddig megfelelő fiatal vagy megújult törésrendszer van a területen. II. A medencék belsejében a vízutánpótlódás már általában korlátolt és —‘ az I/a és I/b alatt tárgyalt lehetőséghez hasonlóan — többnyire csak a felső 200—450 m-re terjed. Három lehetséges módját ismerjük: a) A peremekről bejutott víz oldalirányú szivárgása. Ez csak felszín közeli és csak durva, üledékes, törmelékes kőzetek esetén számottevő (pl. a Kisalföldön). b) A második lehetőség a vizet adó alapkőzetből a törések mentén történő táplálódás. Ez Alföldünkön nem jelentős, bár egyes nagy szerkezeti vonalak mentén érdemes lenne megvizsgálná. c) Végül az utánpótlódás a felszínről a talajvizén keresztül szivárgó vízből is történhet. Ennek mértéke a talajvízháztartásra vonatkozó mai ismerem teink szerint természetes állapotban jelentéktelen. Jelentősen más azonban a helyzet, ha a rétegvizet termelik. Ilyenkor ugyanis helyileg olyan nagy leszívás jöhet létre, hogy a talajvíz a kialakult nyomásesés miatt már lejuthat mélyebbre is. A korlátozott utánpótlódású területeken, a rétegvíz nyomása és dinamikus készlete — ameddig a terület nincs túlterhelve — általában állandó, ill. változása oly kicsiny, hogy azt az üzemeltetésnél nem lehet észrevenni. III. A mélyebb rétegekben a rétegnyomás változásai következtében geológiai értelemben van ugyan migráció, de ez az utánpótlódás szempontjából figyelmen kívül hagyható. Az utánpótlódás nélküli területeken dinamikus vízkészletről nem beszélhetünk. Amennyiben, ilyen területek rétegvízéből termelni kezdünk, nem utánpótlódó passzív vízkészlethez nyúlunk (lásd 2.4413 alatt), ezért itt a kitermelhető készlet és a rétegű- nyomás is fokozatosan csökken. Ma azonban a beavatkozás folytán jelentkező rétegvízjárást és ezzel járó készletváltozást még alig tudjuk észlelni. 2.4413 A RÉTEG VÍZKÉSZLET FELOSZTÁSA. MENNYISÉGI BECSLÉS A hazai rétegvízíkészlet mennyiségének, időbeni változásának, utánpótlódásának kielégítő pontosságú meghatározása jelenleg még megoldatlan, ezért egyelőre csak durva közelítéssel becsülhetjük. Számos elvi kérdés meo-ül fel még akikor is, ha csupán a készlet nagyságrendi, tájékoztató meghatározására törekszünk. A mélyebb víztartók vizének termelése a múltban ugyanis csaknem mindig a helyi vízigények kielégítésére történt; a tudományos kutatás részére való adatszolgáltatást ilyenkor nem tartották fontosnak. Rendszeres részletes hidrogeológiai vizsgálatról csak az 1949. óta létesült kutaknál beszélhetünk, ezek száma azonban kevés, így a becslés megbízhatósága sem elegendő. Hazánkban még mindig számos olyan jó vízadó van, amelynek feltárása vízigény híján még nem történt meg. A rétegvízkészlelet két részre oszthatjuk: a) A természetes sztatikus készlet a kőzetek pórusaiban. lévő vízmemnnyiség. Ennek értéke hazánkban kb. 70 ezer m3. A természetes sztatikus készletnek kitermelhető részét 5—7%-ra becsüljük. b) Természetes dinamikus vízkészletnek nevezzük a felszínalatti vízkörforgalíomnak azt a részét amely víz (források) formájában ismét a felszínre jut. Ezt a vizet hasznosítva a felszínalatti körforgalmat nem módosítjuk. A vízgazdálkodási terv készítéséhez (a vízmérleg felállításához) a rétegvízk észlet hasznosítható részét kell ismernünk. Ez — az eddigi gyakorlat szerint — meghaladhatja a dinamikus készletet s így elsősorban attól függ, hogy a passzív készlet fogyasztását milyen mértékben engedjük meg. A 28. táblázatban a XVII. fejezetben megadott hasznosítható rétegvízkészlet értékeit a teljes dinamikus készlet és a kitermelhető passzív készlet egy részének ösz- szegeként kaptuk. Minthogy ez a mennyiség a természetes passzív készletnek csak elenyésző része, a készlatfogyasztás értéke jelentéktelen,. így az általunk megadott hasznosítható készlet tartós kiterme1- melése gyakorlatilag nem jelent beavatkozást a felszínalatti vízkörforgal ómba, tehát nem bontja meg lényegesen a hidrogeológiai egyensúlyt (lásd még a XVII. fejezet 2.111 pontját.) 2.4414 HIDROGEOLÓGIAI TÁJEGYSÉGEK Az ország területét 85 vízföldtani tájegységre bontottuk (lásd 25. a sz. ábrát és a 12. sz. térképet). A tájegységek elhatárolásánál általában a fővíztartók elhelyezkedését vettük alapul, ezért a határaira nem lehettünk tekintettel. A tájegységek között csak ritkán van, éles határ. Ennek oka nagyobbrészt természeti (fokozatos átmenet), kisebbrészt a méiyföldtani ismeretek hiánya. Juhász József vízföldtani tájegységeinek a 28. táblázatban megadott jellemzői tehát átlagértékek, így is kezelendők s csak tájékoztatóul szolgálnak. 100
