Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
mellékelt 27. sz. táblázat foglalja magában. A kiválasztott talajvízmegfigyelő kutakban észlelt vízjárás a szélesebb környezetre is jellemző, addig amíg a talajvíztükör hasonló mélységben helyezkedik el, mint a megadott kútnál. Részleteket a térkép nem tartalmaz, s a helyi adottságok szerint kisebb területfoltokon -— elsősorban a domborzat változásai szerint — különböző mélységben található a talajvíztükör. A térképen feltüntetett adatok az egyes területekre jellemző talajvízállást mutatják, mégpedig a közelmúlt (1956—60) átlagát. A talajvíz szélső ingadozását izométrikus vonalakkal ábrázoltuk. Ebből a legmagasabb talajvízállás közelítő értékét megkapjuk, ha a szélső ingadozás felét vagy 3/5-ét az átlagos talajvízálláshoz hozzáadjuk, a legalacsonyabbat pedig ha a felét, vagy 2/5-ét levonjuk. Síksági területeinken a talajvíz mindenütt holo- cén és pleisztocén rétegekben helyezkedik el. Csupán hegyvidéki tájakon vannak olyan területrészek, ahol idősebb képződmények tárolják a talajvizet. A talajvíz sztatikus készletét tekintve, a készlet mennyiségében igen szűk határok közötti különbség mutatkozik. A talajvíztükör alatt a rétegek vízzel telítették és a talajszemcsékhez kötött vizen felül a pórusokban elhelyezkedő, a gravitációs erő hatása alatt álló talajvíz mennyiségének fajlagos' értéke az alábbi: kavics — homokos kavics rétegben 200—300 lit/m3 homok rétegben 220—250 lit/m3 finom homok - iszapos h. rétegben 170—190 lit/m3 agyagos homok - vályog rétegben 130—150 lit/m3 agyag rétegben 130 lit/m3 A rétegekben tárolt víz fajlagos értéke hasonló. A teljes sztatikus készlet mennyiségét a rétegek méretei szabják meg. A sztatikus vízkészlet számbavételénél a mozgásállapotot nem tekintjük, csak az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai mind természetes állapotban, mind mesterséges beavatkozásnál elsősorban a vízmozgás lehetőségeit, a vízkitermelés, a víznyerés adottságait, s nem a vízkészletet szabják meg. A vízvezető rétegek elhelyezkedésének ismerete a víztermelő berendezések telepítési helyének kiválasztását teszik lehetővé, de a kutak pillanatnyi vízbősége önmagában nem jellemzi a tartósan kitermelhető, folyamatosan utánpótlódó dinamikus vízkészletet. A dinamikus talajvízkészlet több összetevőből áll, nagyságát elsősorban az utánpótlás fajtája és mértéke, valamint a hidrológiai körfolyamatot befolyásoló egyéb adottságok szabják meg. A felszínalatti vízkészlet meghatározásánál elsősorban azt keressük, hogy hol találhatók jó vízadórétegek, amelyekből gazdaságosan víz termelhető. A „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térképen a jelenleg ismeretes adatok alapján azokat a területeket tüntettük fel, ahol a felszín közelében (max. 30—35 m mélységig) nagyobb kiterjedésű vízvezető rétegek helyezkednek el. Az eddigiek során a geológiai kutatás a felszmközeli vízvezető rétegek elhelyezkedését nem tisztázta még kielégítően, s így a térképen feltüntetett vízvezető rétegek határai, valamint jellemzői a későbbiek során kissé módosulhatnak. A laza üledékes kőzetek osztályozására számtalan módszer ismeretes. A gyakorlat igényeinek megfelelően a fontosabb vízvezető rétegeket az alábbi csoportosításban foglaltuk össze: i 1. Homokos kavics, kavics. Az átlagos szemcseátmérő, D*a. > 2 mm. A szivárgási tényező, k> 6ХЮ~1 cm/s. H = 10 m-es rétegvastagság esetén, 150 mm-es átmérőjű fúrt kútnál várható failagos vízhozam (a kút vízbősége, vízadóképessége), q > 2000 lit/perc/fm. 2. Kavicsos homok. DSH = 1.5— 2 mm к = 3X10-1 — 6X10“1 cm/s. A fajlagos1 vízhozam, q =1000—2000 lit/perc/ fm 3. Murvás durva homok, durva homok. Dát] = 0.5 — 1,5 mm к = 6ХЮ-2 — ЗХЮ-1 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 200—1000 lit/perc/ fm I ! : i ; , r 4. Homok. D.stl = 0.2—0.5 mm к = 1 X IO“2 — 6 X IO“2 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 50—200 lit/perc/fm 5. Finom homok. Dán. < 0.2 mm к < 1X10-2 cm/s A fajlagos vízhozam^ q 50 lit/perc/fm. A vízadó rétegek elhelvezkedése és az előzőekben felsorolt jellemző adatok táiékoztatnak arról, hogy a ország különböző területein milyen talajvízkitermelési lehetőségek vannak. A dinamikus talajvízkészlet is azokon a területeken, ahol jó vízvezető rétegek fekszenek, rendszerint kissé nagyobb, mint azokon, ahol a talajvíz finomabb szemcséjű rétegekben foglal helvet, de a vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai szükségszerűen nem befolyásolják a dinamikus talajvízkészletet. A sztatikus talajvízkészlet nagyságát, mivel a víz. adó rétegek geométriai méretei kielégítő pontossággal még nem ismeretesek, nem foglaltuk össze. A dinamikus talajvízk észlet jellemzőit, amit az egész országra kiterjesztett hidrológiai megfigyelések és hidraulikai törvények alapján foglaltunk össze, „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A vízszíningadozás övezetében előálló átlagos évi víztérfogatváltozás azt a helyhezkötött talajvízforgalmat fejezi ki, ami pozitív értelemben, az évi utánpótlödásból származó víztérfoga tnövekedés, negatív értelemben a természetes fogyasztási tényezők hatásaként előálló víztérfogat-csökkenés. Fiz az érték a legtöbb területen 100—200 mm vízoszlop86
