Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

Hordalékmérési eredmények 24. táblázat Vízfolyás D u n a Mérőállomás neve Fájsz Baja Távolság a torkolattól, km 1 575,75 1 479,6 Vízgyűjtőterület 1000 km2 192 208 Átlagos lebegtetett hordalék­tartalom g/m3 110 130 Évi átlagos hordalék Lebegtetett 1000 t/év 10 700 18 300 Görgetett 1000 t/év 80 70 Átlagos szemátmérő Lebegtetett, mm 0,05 0,05 Görgetett, mm 0,6 0',3 Fenékanyag, mm 1,5 0,3 szállított görgetett hordalék még árvízkor is csak finom homok. Dunaföldvártól lefelé a hordalékvi- Sízonyok jellege fokozatosan megváltozik. A fenék anyaga olyan finommá válik, mint a görgetett hor­dalék. A folyó is kanyargásra, vándorlásra hajla­mos. A pleisztocén kavics Úszódnál megszűnik, lej­jebb a meder finom homok, erősen mélyül. A Dunavölgyi-főcsatorna nem szállít számba- vehető hordalékot. 2.353 Kapcsolat a 2.12 pontban ismertetett erózióviszonyokkal A sík alföldi területeiken számbavehető erózió nincs. 2.354 A hordalék szerepe a vízhasználatoknál és a vízimunkálatoknál. A hordalék a vízhasználatokat többnyire kedve­zőtlenül befolyásolja. Az ivó- és ipari vizekből a hordalékot el kell tá­volítani, ami külön berendezést és üzemköltség­többletet igényel. Az öntözővízben levő hordalék a csatornákban feliszapolódást okoz, emiatt sűrűbben kell tisztogatni. A hajózásnak állandó mélységű, az időben nem változó mederre van szüksége. Ezért a vándorló zátonyok és az iszapolódó kisesésű sza­kaszokon a hordalék jelenléte hátrányos, az egyen­súlyban levő szakaszon azonban közömbös. Az üdülés és sport szempontjából kedvezőtlen a vizet zavarossá tevő lebegő hordalék, viszont ked­vezők a homokos partszakaszok. A víztározókban, duzzasztóművek feletti folyósza­kaszokban a hordalék rendkívül hátrányos, mert a duzzasztótérben csaknem teljesen lerakódik. Ezt ál­talában gépi munkával kell eltávolítani, vagy más­hol új művet kell építeni. Hasonló a helyzet a víz­kivételi műtárgyaknál is. A folyószab ályozás szempontjából azok a kedve­zőtlen szakaszok, ahol a kis esés miatt a hordalék lerakódik, valamint ahol a meder berágódik. A kis­vízfolyásokkal kapcsolatos munkák jelentős része a hordalék elleni küzdelem: a feliszapolódások tisz­togatása és az erózió leküzdése. Csupán a mélyfek­vésű területek feltöltéséhez kedvező a nagy horda­léktartalom. Megjegyzendő, hogy a folyami homok és kavics az építőipar nélkülözhetetlen alapanyaga. 2.36 VÍZMINŐSÉG 2.361 A terület vizei vegyi összetételének általános jellemzése A felszíni vizek minőségének, illetve szennyezett­ség! állapotának elbírálásánál ivó- és ipari vízellá­tásnál, valamint a mezőgazdasági vízhasznosítások­nál a legfontosabb minőségi jellemzők az O2 fo­gyasztási, a bakteriológiai szennyezettséget kifejező coli szám, az összkeménység, az összes oldott sótar­talom és a Na %. A felszíni vizek jelenlegi állapotát ezért a követ­kező térképeken szemléltetjük: „Felszíni vizeink szennyezettsége az O2 fogyasztás alapján” (lásd TVK IX. „Települések, ipartelepek csatornázása és vizek tisztaságának védelme” c. fe­jezet melléklete.). „A felszíni vizek sókoncentrációja és Na %-a és keménysége” c. 1 : 500 000 méretarányú térkép. „A felszíni vizek minősítéssé általános közegész­ségügyi szempontból” c. 1 : 500 000 méretarányú térkép. A térképeken ábrázolt minőségi adatok a közepes ktsvízhozam és a leggyakrabban előforduló vízho­zam közötti tartományban végzett vizsgálatoknál előforduló értékeket tüntetik fel. Az oxigénfogyasztási térképnél (lásd TVK IX. „Települések, ipartelepek csatornázása és vizek tisz­taságának védelme” c. fej.) helyenként megadott két kategória közül az első — alapkategória — a fenti adatokkat ábrázolja. A második, sraffozással jelzett kategória pedig az időszakosan előforduló szennyeződéseket jelzi, mint pl. egyes ipari üzemek kampány alatti szennyezéseit, vagy az 1961. évi kü­lönleges kisvíznél mért szennyezéseket. A táblázatok és térképek használatának meg­könnyítése érdekében röviden megemlékezünk né­hány olyan mutatóról, amelyeknek a vizek haszno­síthatóságának elbírálásánál elsőrendű szerepük van: a) Hőfok. Ivóvíz céljára legmegfelelőbb a 6—12 C° közötti vízhőmérséklet. Ipari célra a felhaszná­lás módjától függően változik a hőmérséklet-igény. Meleg szennyvizek bevezetése a vízfolyásba nem kívánatos, mert az öntisztulást károsan befolyá­solja. b) Összes oldott sók. Optimális mennyisége 300— 600 mg/1 között van. Ilyen érték mellett agresszív szénsav nem várható, és a vizek lágyításának költ­sége még nem magas. Ha a só mennyisége növek­75

Next

/
Thumbnails
Contents