Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A TVK-egység területén ezideig a Dunára készültek előrejelzési segédletek. A Duna Budapest és Mohács közötti szakaszán 4— 8 nappal 15—40 cm pontossággal lehet előx-eje- lezni az árhullámok tetőzését, és 1—4 napra lehet 5— 15 cm pontosságú folyamatos, naponkénti előrejelzést készíteni. A területen a hidrológiai előrejelzések fejlesztése terén az alábbiak a főbb feladatok, illetve lehetőségek: A belvízi tájékoztatás és előrejelzés segédleteinek kidolgozása, ill. fejlesztése és a jelentőszolgálat fejlesztése a Dunavölgyi főcsatorna vízgyűjtőterületén. A hajózást szolgáló hidrológiai előrejelzések (kis- vizek, jégviszonyok) segédleteinek kidolgozása és a jelentcszolgálat megszervezése a Duna Budapest és Mohács közötti szakaszán. 2.33 VÍZHÖMÉRSÉKLET A gyakorlati vízgazdálkodás álló- és folyóvizeink hőmérsékleti viszonyainak ismeretét is egyre inkább megköveteli. Számos vízhasznosítási tevékenység a felhasznált víznek nemcsak mennyiségével és összetételével, hanem hőfokával szemben is határozott igényeket támaszt. (A nyári hónapokban pl. az öntözővíz megkívánt hőfoka 20—28°, a halastavaké 16—18 C°, de nem közömbös az ipari vízigények legjelentősebb hányadát kitevő hűtővizek beszerzési hőfoka sem.) Fontos a vízhőmérsékleti adatok ismerete a jégviszonyok előrejelzésével és a folyók, tavak öntisztulásával foglalkozó vizsgálatoknál is. Bár a vízhőmiémsékletre vonatkozó adatgyűjtés még csak kereken 15 éves múltra tekinthet vissza, a következő törvényszerűségek máris megállapíthatók: a) Míg állóvizeinkben általában hőmérsékleti rétegződés figyelhető meg (télen a fenék felé haladva melegebbek a rétegek, nyáron fordítva), a folyóvizek hőfoka — gyakorlatilag — a keresztszelvény minden pontjában egyenlő. b) A víz nagyobb fajhőjéből következik egyrészt, hogy tavasszal sokkal lassabban melegszik fel, mint a levegő, és ősszel lassabban hül le annál, — tavasz- szal és nyáron tehát melegebb, ősszel és télen hidegebb a levegő, mint a víz; — másrészt, hogy ugyanez az eltolódás a lég- és vízhőmérséklet napi menetében is jelentkezik. A víz hőmérsékleti görbéje általában sokkal kiegyelítettebb a levegőénél. Azok a vízfolyások, melyek hozamának jelentékeny hányadát talaj- és mélységi eredetű vizek teszik kd, — tehát elsősorban a hegyes-dombos forrásvidékek kisvízfolyásai, továbbá felszínalatti vízzel is táplált síkvidéki vízfolyásaink — még kevésbbé követik a léghőmérséklet változásait. c) A folyóvizek hőmérséklete még a jégborítás tartama alatt sem szállhat a fagypont alá: évi középhőmérsékletük ezért általában magasabb, mint a levegőé. A b) és c) alatt tárgyalt törvényszerűségek szemléltetésére a 21. ábrán bemutatjuk területünk fő befogadójának egy szelvényében a levegő és a víz hőmérsékletének 1955. évi menetét. d) Bár a folyóvíz hőmérséklete elméletileg a levegővel érintkezésben megtett útjának hosszával arányosan változik s így a torkolat felé haladva nyáron növekszik, télen csökken, számos helyi módosító hatás (mellékfolyók, szennyvízbevezetések, szökevény-források, stb.) miatt ez a törvényszerűség még a Dunán is csak hosszabb távolságon (Linz— Mohács) mutatható ki, kisebb vízfolyásainkon pedig a zavaró hatások nagyobb súlya miatt egyáltalán nem, vagy csak alig érvényesülhet. A fenti törvényiszerűségek folytán nagyobb vízfolyásaink és tavaink hőmérsékleti viszonyai 1—1 állomás adatsorával jól jellemezhetők. (Sokszor ezen adatokból még más közeli, hasonló nagyságrendű vízfolyások viszonyaira is következtethetünk.) Területünk vízhőmérsékleti viszonyairól a 23. táblázat ad részletes tájékoztatást, a táblázatban nem tárgyalt, illetve a megfigyelésekbe be nem vont kisebb vízfolyásaink vízhőmérsékletá viszonyaira pedig a 22. ábra segítségével következtethetünk. 22. ábra. Vízfolyások vízhőmérsékleti viszonyai Szerkesztette: dr. Lászlóffy W. Г 72
