Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
helyezkedik el a talajvíz, a szelvényükben egy fel- halmozódási szint morfológiai bélyegei ismerhetők fel (B). Ez a szint kedvezőtlen fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, s — a sótartalommal együtt — gátat vet az eredményes növénytermesztésnek. Még magasabb fekvésiben réti öntéstalajok helyezkednek el. Alattuk a talajvíz 2—2,5 m mélységben van, Jó vízbefogadó, illetve víztartókópességük és szerkezetük következtében termékenyek. К-felé haladva a Duna:—Tisza-köz legmagasabb területein a homokhát futóhomokbuckái és humuszos homoktalajai borítják a felszínt. Ezek vízve- zetőképessége jó, víztartóképességük viszont gyenge, gyakran sülevényes természetűek. A buckák közti mélyedésekben helyenként kedvezőbb fizikai sajátságokkal rendelkező réti homokok, csemozjom homokok, ritkábban szikesek fordulnak elő. A TVK-egység D-i részén (Kalocsa környékén) a löszös-iszapos üledékeken közepes vízgazdálkodási réti csemozjomok találhatók1. A bácskai löszplató csemozjomai kitűnő vízgazdálkodásunk. Gyakran, azonban 1—1,5 m mélyen sófelhalmozódású réteg található szelvényükben, mely fizikai tulajdonságaikat kissé lerontja. A TVK-terület Duna menti részein és a bácskai löszplatón belterjes, eredményes növénytermesztés folyik. Az előbbi területen a kertészeti növények (paprika, káposztafélék, zöldség, stb.), az utóbbin elsősorban a búza, kukorica és lucerna termesztése lép előtérbe. A homokháton gyümölcs (barack, szilva), zöldség (paradicsom, kobakosgk) és szőlő a főtermény. A Kiskunság réti öntéstalajain búza, cukorrépa, borsó és bükköny megy legjobban. A szoloncsákok és szoloncsák-szolonyecek területeit gyérfűvű birkalegelő borítja, vagy a felszín teljesen kopár. Itt a sziki mészpázsittal borított gyepterületek eredményesen öntözhetők. Öntözésre a Duna menti öntéstalajok, a löszplató csemozjomai és a homoktalajok, valamint a Kas- kunság réti öntéstalajai a legalkalmasabbak. Megfelelő minőségű és mennyiségű öntözővízzel minden öntözési mód eredményesen és sikeresen alkalmazható. A Dunavölgyi—Kiskunsági öntözőremiszer vize általában alkalmas minőségű. A csőkutas öntözésre azonban csak egy keskenyebb dunamenti sáv és a homokháti területek vize alkalmas. Egyéb területek nagy sótartalmú felszínközeli vizeinek fel- használása az öntözött területek elszikesítésének a veszélyét rejti magában, éppen úgy, mint a TVK- egység vízlevezető csatornáinak vizei. A mélyben sós talajok esetében öntözéskor az öntözővíz minőségén kívül gondolni kell arra is, hogy túlzottan nagy vízadagok alkalmazása esetén a talajvíz túlságosan megemelkedik s az altalaj sótartalma a felsőbb rétegekbe kerül, mely a területet elsziikesíti. A szoloncsákok öntözésére nagyobb sótartalmú vizek is felhasználhatók. A mészpázsitos silány legelők hozamát hatásosan lehet növelni öntözéssel. Erre a felületi öntözési módok a legalka.hnasa.bbak. Öntözővízként a csatornák vize és a csőkutak vize egyaránt felhasználható. Rizstermesztéssel eredményesen hasznosíthatók a TVK-egység jobb természetű szikesei (A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet adatai szerint). A legrosszabb vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező szikesek — indokolt esetben — halastó létesítésével hasznosíthatók. A „Talajeróziós viszonyok” c. 1 : 500 000 méretarányú térkép szerkesztésénél feltüntettük a különböző mértékben erodált területeket, megkülönböztetve a gyengén erodált szántókat, melyeken az eredeti talajszelvények még legalább 70 %-a megmaradt, a közepesen erodált területeket, melyeken a talajréteg 30—70 %-a pusztult el, valamint az erősen erodált talajokat, melyek szelvényében az eredeti rétegeknek csak 30 %-a maradt fenn, vagy a megmaradt réteg nem vastagabb 30 cm-nél. Ezek a területi elhatárolások az 1 : 75 000 méretarányú felvételek alapján történtek. Becslésszerűen jelöltük ezenkívül a deflációs területeket, melyeken száraz időszakokban a növényborítás nélküli felszíneken a szél felragadja és elszállítja a talaj részecskék et. Jelöltük a nem erodált, valamint a szedimentációs területeket is. Külön jelzéssel tüntettük fel a geológiai viszonyokat, az erózió szempontjából hasonló viselkedésű csoportokba vonva össze a kőzeteket. A térikép, valamint a térképezés közben szerzett tapasztalatok alapján a terület talajeróziós viszonyait a következőkben jellemezhetjük : A területen az erózió mértéke: elenyésző, de a defláció már jelentős területeket — a felület mintegy 25 %-át — érinti. A vízerózió jelentéktelen és csak a bácskai löszháton fordul elő kis területen. A szikes területeken a kémiai talajjavítás és a sziki mészpázsit öntözésének kiszélesítése a kiskún- sági öntözőrendszer — a talajtulajdonságok figyelembevételével történő — teljes kiépítése, a Homokhátán a réteges homokjavítással egybekötött róná- zás és öntözés képezik a TVK-egység területén a melioráció és a talajhasznosítás elsődleges teendőit. A 7. sz. TVK-egység —- mint azt a Bacsó-féle éghajlati beosztás (6. ábra) is mutatja — meleg, száraz nyarú terület, (I/b. körzet), melynek déli része az ország legmelegebb, általában télen is enyhe éghajlatú körzetébe esik (I/c). Ezzel szemben a 2.125 A talajeróziós viszonyok jellemzése 2.126 Utalások további meliorációs beavatkozásra, ill. az adottságok jobb kihasználására 2.2 ÉGHAJLAT 2.21 ALTALÄNOS ISMERTETÉS 2.211 A terület éghajlati jellemzése 52
