Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Ez a csoportosítás jelenthet ugyan nehézséget, mert pl. a miocén képződmények néha fedőhegység jellegűen jelentkeznek, máslsor pedig nem lehet őket a felső oligocéntől szétválasztani. Az oligocén rétegek azonban vízföldtanilag általában kedvezőtlenek és legtöbbször nagy vastagságuk folytán jól elválasztják a vízadásra kedvezőbb, eocénnel végződő és miocénnel kezdődő rétegeket. Az alaphegységek, fedőhegységek és medenceüledékek területi kiterjedését az 1., 2. és 3. ábra szemlélteti. 2.111 Alaphegység Az alaphegység csak mélyen elfedve található, ókori és középkori kőzetekből áll. Az Alföld mai helyén a földtani ókorban az úgynevezett Varószkuszi őshegység állott. Ennek_ kőzeteit szénhidrogénkutató fúrásokból ismerjük. Kecskeméten gránitot, Madarason viszonylag kis mélységben — 410 mnben — csillámpalát találtak. Az őshegységre triász képződmények települtek három sávban, a Mecsek, a Villányi hegység és a Pilis—Bükk hegység folytatásában.. A Mecsek középső triász mészkövéhez hasonló van a felszín közelében Bétán, a felszínen a Mohácsi sziget É-i végén és fúrásban Bajától D-re a felszín alatt 16 m-re. Jurát a madarasi és kiskőrösi fúrások értek. A kréta üledékeit is mélyfúrások tárták fel. Anyaga: alapkonglomerátum, kvarchomokkő, agyag, agyagpala, agyagmárga, homokkő. 2.112 Fedőhegység Fedőhegységi üledékek csak jelenlegi hegységeink körül medenoeperemi üledékként találhatók meg, eddig még csak Bugyin tárták fel mélyfúrással. A kristályos1 alaphegység területe az eocén és oligo- cén idején valószínűleg még szárazföld volt. 2.113 Medenceüledékek A medenceüledékek — mai ismereteink szerint — túlnyomórészt közvetlenül az alaphegységre települtek. A medenceüledékek vastagsága 800—2000 m között változik. A miocén a bájai és madarasi fúrásokból mint kavicsos üledéksor ismeretes. Az Alföld süllyedése a beltó korszakában a szarmata végén, és a pannon elején meggyorsult. Az Alföld a pannon végéig általában 800—2000 m-t süllyedt, legmélyebbre Szeged környékén, ahol a 3000 m-t is meghaladta. Az alsó pannon rétegsora többnyire vízzáró már- gás, homokköves üledéksor, felfelé homokosodó. A többszáz méteres felső pannon agyagmárga, márga, homokkő rétegsorában kevés jó vízvezető szintet találunk. Ezeket is elsősorban felső részében. A felső pannon felett a felső pliocén rétegsor északról; dél felé vastagodik, délkeleten már eléri a 300 m-t is. Alul finom, agyagos kifejlődésé, felfelé anyagában durvul, homokosabb, de még az agyagos rétegek túlsúlyával. Délkeleten, felül már több jó vízadó réteg van. A pleisztocén rétegsort jórészt a „pesti kapuból” előbb délkeletre, majd fokozatosan nyugatra tolódó Duna rakta le. A pestlőrincd ópleisztocén törmelékkúp anyagát a Duna—Tisza-közi hátság alatt végig nyomozhatjuk. A törmelékkúp kavicsos homokos réttegei a legjobb artézi vízadók. Az új- pleisztooénban a Duna már a mai észak-déli völgyének süllyedőkét töltötte kavicsával (3. ábra). A süllyedek legményebb része Kalocsa körül van, éppen ennek kialakulása vonzotta magához a Dunát. A dunavölgyi kavics vastagsága Harta vidékéig a 10 m-t általában nem haladja meg. Kalocsa körül a 40—60 m-t is eléri. (3. ábra). A dunavölgyi kavics alatt levő felső pannon, homokos' szintjei a mélyebb viza,dók, vízhozam tekintetében a kavics után következnek. V/f/ШШ felszíni kristályos pata fedett kristályos pala felszíni tengeri karbon és perm \\vMil fedett tengeri karbon és perm felszíni perrn és meiozoós vonatai ::É fedett perm is mezozoós medencealjazat felszíni harmadidőszaki vulkánosság szerkezeti vonal 1. ábra. Az alaphegységi képződmények elterjedése 45
