Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás

3. Belvízgazdálkodás a) Margitta-szigeti vízrendszer. A Margittaszigeti vízrendszer szivattyúzott déli öblözetének vízválasz­tója nagyjából egyezett az országhatárral. A Ju­goszláv Fél mesterséges vízválasztó övcsatorna ki­építését javasolta. 1958-ban készítettünk erre ter­vet, ami azonban nem került kivitelezésre, mert a Jugoszláv Fél eredeti tervétől elállt. b) Hercegszántó—Bezdáni öblözet. Ezt a szivaty- tyúzott öblözetet úgy vágja át a határ, hogy 1/10-ed része esik magyar területre. A szivattyúzási költ­ségek elszámolásának elkerülésére a Magyar Fél átépítette a határmenti csatornáját, és ideiglenes szivattyúteleppel emeli át a magyar terület belvi­zeit a Ferenc-tápcsatornába. Az öblözet szétválasz­tását az 1958. évi harmadik ülésszak tudomásul vette. c) Kígyós vízrendszer (Plazovic). A vízrendszer 77 800 ha területe magyar, míg 9 360 ha terület a jugoszláv határon túlra esik. Rendezésével kapcso­latosan megnyugtató megoldás még nem született. A problémát a magyar területről jugoszláv területre lefolyó vízmennyiség körüli vita adja. Végleges megoldása a jugoszláv Duna—Tisza—Duna csator­nával kapcsolatosan a magyar területről lefolyó összes vizek egyöntetű megállapításával kerül ren­dezésre. Átmeneti megoldásokkal lekerült a kérdés a napirendről. d) Kunbaja—Bajmok térségében jugoszláv terü­letről folyik át a belvíz, majd visszafolyik jugo­szláv területre. Ezt a csatornát, valamint a Kúnba- jától délkeletre levő Tavankúti-csatomát mindkét fél felújította. A jugoszláv fél biztosította ezen­felül a Csikéria határában levő belvízcsatorna le­folyását. Víziutak. Ferenc Tápcsatorna A Ferenc Tápcsatorna a Ferenc Csatorna rend­szernek Baja és Bezdán közötti 44 km hosszú táp­csatornája, amelyet a határ Hercegszántónál elvág. Célja a Ferenc Csatornának hajózó és öntözővízzel ellátása. A dunai alacsony vízállások idején a csa­torna felső végén, a Deák Ferenc Zsilip mellett 3 m3/s teljesítőképességű szivattyú végezte a be­táplálást. A víz azonban a nagy elszivárgás miatt nem jutott el Bezdánig. A határhelyzet következtében a csatornán meg­szűnt a hajózás, és a karbantartás évtizedes elmara­dása folytán néhol erősen eliszapolódott. A jugoszláv fél Bezdánnál elektromos meghaj­tású, és 16 m3/s teljesítőképességű reverzibilis szi­vattyútelepet tart üzemben a tápcsatorna végleges kikapcsolása érdekében. A csatornát illetően nyugalmi helyzet van. Tár­gyalásra akkor fog újból sor kerülni, ha bármelyik fél vízhasznosítási érdeke szükségessé teszi. 2.216 Területi vízmérleg Az 1980. évre vonatkoztatva a terület felhasz­nálható felszíni vízkészlete 747 280 lit/s, a vízigény 63 050 lit/s, a kihasználtsági fok 8,4%. A felhasznál­ható felszín alatti vízkészlet 30 463 lit/s, vízigény 9 269 lit/s, kihasználtsági fok 30%. A nagytávlati időre vonatkoztatva a terület felhasználható felszíni vízkészlete 556 530 lit/s, víz­igény 94 050 lit/s, kihasználtsági fok 17%. A fel­használható felszínalatti vízkészlet 30 463 lit/s, víz­igény 9269 lit/s, kihasználtsági fok 30%. 2.217 A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok A vízgazdálkodási tevékenységet a múltban nem egy egységes szervezet irányította, hanem több, egymástól független szerv: a folyammérnöki, kul­túrmérnöki, belvízrendező hivatalok, ármentesítő, belvízszabályozó, öntöző társulatok, melyek mint önálló szervek végezték feladatukat. Ennek követ­kezménye volt, hogy a vízhasznosítási tevékeny­ségnek, vagy általában a gazdasági tevékenység­nek a vizek életére való hatását és ennek gazda­sági következményeit előre nem láthatták. A felszabadulás utáni időszakot általában az egy­séges vízgazdálkodás szervezeti kiépítésére való törekvés jellemzi. 1948-ban a 6060/1948 Korm. sz. rendelet megszüntette a társulatokat, és feladatu­kat állami feladattá tette az Országos Vízgazdálko­dási Hivatal irányításával. Az 1 109/1954. sz. M.T. határozat folytán 1955 január 15-én megalakult az Alsódunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság. Működése vízgazdálkodási, víz­ellátási és csatornázási, szakágazati, tervezési, ter­melési, tervgazdasági, továbbá államigazgatási ható­sági tevékenységre terjed ki. Az igazgatóság fő feladatai: kutatási feladatok, műszaki tervezési feladatok, kiviteli munkák mű­szaki fejlesztése, üzemelés, fenntartás, felújítás, valamint munkaerőgazdálkodás és szakoktatás. 2.3 A vízgazdálkodási feladatok megvalósítási sorrendje Az 1960—65 közötti időszakban a III. és IV. fe­jezet beruházásai egyidőben kerülnek megépítésre és hitelfedezetük az igazgatóság 5 éves tervében biztosított. így 1-es sorrendi számot kaptak. A VI. fejezetben a kiskúnsági öntözőrendszer, bár nem igazgatósági beruházás, de építése már folyamat­ban és 34.1 millió Ft értékű részbeni kiépítése a második ötéves tervben biztosított, ezért 1-es sor­rendi számot kapott. A kalocsai öntözőrendszer részben a IV. feiezet- ben 1-es sorrendi számmal ellátott DVCs öblözet foktői szivattyútelepére és a Csorna-foktői-csator- nára. valamint a kiskunsági öntözőrendszerre tá­maszkodik, így az előzőekhez hasonlóan 1 sorrendi számot kapott. A Margitta-szigeti öntözőrendszer dunai vízki­vétel útján nyeri vízszükségletét, így más mun­kákhoz nem kapcsolódik, amiért is sorrendi szá­mot nem kapott. A VIII, IX, XIII, XIV. fejezetek beruházásai nem igazgatósági feladatok, egyéb beruházásokkal kapcsolatban nincsenek, így sorrendi számot nem adtunk. Megépítésük a népgazdaság teherviselésé­től függ. 1966—1980 között a III. fejezetben a 2 sorrendi számmal jelölt folyamszabályozási és árvédelmi 348

Next

/
Thumbnails
Contents