Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
A Kígyós rendszernek több öblözete van, ezek: a borsodi Kígyós-éri ág, a bácsalmási főág, Mélykút—Jánoshalma vidékének lefolyástalan területe és a Borota—Jánoshalmi öblözet. Miután a terület több társulatát egyesítették és az országhatár által felvetett kérdéseket rendezték, az öblözetek csatornái megépítésre kerültek. Az Igali vízrendszer 41 km hosszú főcsatornával gyűjti a belvizeket. A II. rendű dunai védvonalat ikercsőzsilippel keresztezi. A rendszernek a régi holt-Dunaágban tározott vizét a hercegszántói szivattyútelep emeli át a Ferenc Tápcsatornába. A Margitta-szágeti vízrendszer mélyfekvésű területet mentesít. Nehéz helyzetet teremtett a Ferenc Tápcsatorna megépítése, amely a területet természetes vízlevonulási útjaitól megfosztotta. 1903-ban készült terv a terület rendezésére, amely terv külön választotta a Szeremle környéki gravitációs lefolyású részt és az alatta levő szivattyúzással mentesíthető részt. Ez utóbbinak területe délnyugati irányban lejtve halad az országhatárig, amelynek közelében a gravitációsan összegyülemlő vizeket a Karapancsai Szivattyútelep emeli át. A terv szerinti létesítmények meg is épültek. A szivattyútelepen 2 db 1,5 m3/s teljesítményű centrifugál szivattyú dolgozik fagáz-generátoros meghajtással. Elektrifikálása a legutóbbi időkben történt. Nagyon csapadékos időben hordozható szivattyúállások bekapcsolása is indokolt. A Duna-völgyi rendszerben az 1930-as Apajpusz- ta környékén skatulyázott módon visszatartott belvíz-hasznosítással voltak kísérletek sziki mézpázsit termelésre. Eredményes kísérlet volt, de költséges volta miatt nem terjedt el. Belvízhasznosításra 1932-ben készült terv, amely azonban nem valósult meg. A kísérleteket részben a háború, részben a csatorna- környék alacsony fekvése hiúsította meg. A Sárközi rendszerben a főcsatornák vizével történő gazdálkodás céljára épült, 1935 évben a Vajas- toroki, 1936 évben a Miske-Homoródi, és Bátyai duzzasztó az I. Főcsatornán, 1937-ben a Lugosi vízosztó zsilip, az Ósükösdi és Nemesnádudvari duzzasztó a II. Főcsatornán. A bögékre osztott csatornákon a víz hasznosítása lassan indult meg. A Kígyós rendszerben belvízhasznosító, vagy a lefolyást késleltető berendezések nincsenek. Említésre méltó vízhasznosítás itt: a katymári 70 kh-as halastó és a Jezeri rét öntözése. Az Igali rendszer belvízhasznosítási múltja hasonlóan negatív jellegű, bár a rendszerben találunk műtárgyat. Ennek rendeltetése azonban csak belvízkésleltetés. A Margitta-szigeti rendszerben sem volt említés- reméltó belvízhasznosítás. A Karapancsai főcsatornába épített redőnyös zsilipnek vízvisszatartó jelentősége van; működésével a szivattyútelepet védik az elöntés veszélyétől. A belvízvédekezés munkáit a múltban a területileg illetékes társulatok látták el. Előttük szervezett belvízvédekezés nem volt. Első védekezési mód volt a mozgatható szivattyúk telepítése a főcsatornába történő átemelés érdekében. A visszatartás lehetősége a múltban csak a Kolontói zsilipnél volt meg. A szükség szerint felmerülő belvízvédelmi munkában a társulatok központi műszaki személyzetén kívül csatomaőrök, gátőrök és szivattyú telepi gépészek vettek részt. Ma a belvízvédekezés megszervezése a vízügyi igazgatóságok feladata. A szakaszmérnökségek útján hajtják végre a feladatot az OÁB szabályzatban foglaltak szerint, szükség esetén az igénybevehető közerő bekapcsolásával. Az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén 1960. év végéig egy belvízrendezési céllal alakított vízgazdálkodási társulat működik 1000 kh-on a Csukástó környékeinek rendezésére. Talajvízszintszabályozás az érintett területen a múltban nem volt. A 7. TVK területén az eddig elvégzettekkel nem lehet befejezettnek mondani a belvízgazdálkodás érdekében folytatott munkákat. Általános fontosságú dolog a III. kategóriájú csatornák mielőbbi kiépítése a befogadók teherbíróképességének sorrendjében. Több rendszerben hiányát érezzük a komplex vízgazdálkodási terveknek, valamint a vízszabályozó műtárgyaknak. A belvízhasznosítás fejlesztésére is szükség van, mert a felhasználandó vizet egyre többen igénylik. A belvízi rendszer több helyén van is mód betáplálásra is. Még a vízben szegény Kígyós vidéknek is vannak komoly hasznosítási igényei, amelyeket részben ki lehet elégíteni a csatorna rendszerre telepített visszatartó műtárgyakkal. Belvízvédekezés vonatkozásban a III. kát. csatornáknak a rendszerbe történő bekapcsolása és karbantartása a fejlesztés első lehetősége. Szükséges a fenntartó és egyben védekező csatomaőri személyzet létszámának emelése. Az intenzív védekezés érdekében szükséges a vízméroehálózat sűrűbb kiépítése és a hírszolgálat megszervezése. A talajvízszint-szabályozás a 7. TVK területén csak a vízvisszatartások módján lehetséges. Más módok a talaj és domborzati adottságok, valamint a talajvíztükör elhelyezkedése következtében any- nyira költségesnek ígérkeznek, hogy a mezőgazda- sági hasznosítás érdekében sokkal gazdaságosabbnak látszik az öntözés. A Duna-völgyi és Sárközi vízrendszer gazdálkodásának megszervezése érdekében több komplex szemléletű tanulmány, illetve terv készült. A tervek alapelvei: a) Minden csepp gazdaságosan visszatartható vizet visszatartani. b) Minden csepp gazdaságosan felhasználható vizet felhasználni. c) A mezőgazdaságra káros minden csepp vizet leggyorsabban levezetni. d) A tárolási tér hasznos és káros arányának javítása. e) Az eredmények állandó ellenőrzése. A Duna—Tisza Csatorna megépítése a tervekben módosításokat fog előidézni. A Kígyós és Igali öblözetre kutatás, kísérlet, vagy komplex tervezés nem folyik. A Margitta-sziget belvízi kérdéseivel foglalkozó tanulmányok adatai figyelembe vehetők, bár az erőteljesen fejlődő kapcsolódó vízgazdálkodási 332
