Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok

tornamű vállalatok, amelyek megyei szinten szervezve valamennyi vízmű üzemének összefogását és egy vállalatba egyesítését jelenti.

A vállalatok közvetlenül a megyei tanácsok VB Építés- és Közlekedés osztályai felügyelete alatt állanak, működésük fölött a főfelügyeletet az OVF látja el.

A vízgazdálkodási társulatok a helyi jellegű vízrendezési és vízhasznosítási feladatok ellátására alakultak (vízrendezés, ivóvízellátás, öntözés, vízkárelhárítás). Felügyeletüket a vízügyi igazgatóság látja el.

A fejlődés és annak szervezési irányelvei:

A 7. Alsó-Dunavidéki Vízgazdálkodási Keretterv területe hazánk mezőgazdálkodásának igen jelentős tájegysége. Ezen a területen különösen a gyümölcs, szőlő és kertész éti gazdálkodás igen elterjedt. A mezőgazdasági termelés fokozása megköveteli a mezőgazdasági vízhasznosítási munkák fejlesztését. Ennek érdekében be kell indítani pl. a kiskunsági öntözőrendszer, továbbá a kalocsai öntözőrendszer tervezési és kivitelezési munkáit és meg kell oldani a dunavölgyi, sárközi, kígyósi, igali és margitta (Mohács)-szigeti belvízrendszerek végleges kiépítését.

Jelentős fejlesztést igényel a folyószabályozásnál (1. a szeremlei, bátai, bári, kölkedi Duna-szaka- szokat). Nemcsak a nemzetközi hajóút biztosítása szükséges, hanem a jég levonulások akadályainak kiiktatása is. Azonos célt szolgál az árvízvédelmi vonal fokozott biztonságú kiépítésének folytatása a Duna balpartján.

A vázlatosan megjelölt feladatok is azt mutatják,

hogy a TVK területén lévő vízügyi igazgatóságnak lényegesen nagyobb munkálatokat kell elvégeznie a jövőben, mint a bázisidőszakban,

A területen számtalan szerv végez vízgazdálkodási munkát. Ezek összefogása, irányítása és az állami vízgazdálkodási érdekek érvényesítése szükségessé teszik a TVK területén a vízügyi igazgatóság erőteljes vízgazdálkodási központtá történő kialakítását.

Ennek érdekében:

1. — meg kell teremteni a vízmérlegen alapuló vízkészletgazdálkodás alapjait;

2. — meg kell határozni a fejlődés ütemét, nagyságát és összefüggéseit figyelembevéve az állami vízgazdálkodás szerveinek és a tanácsok tervszerű együttműködésének alapjait;

3. — ki kell alakítani az üzemi vízügyi igazgatósági építő és üzemelő szervezetet;

4. — elő kell készíteni a vízgazdálkodási társulatokat a vízgazdálkodási építő és üzemelő munkálatok hatékonyabb ellátására;

5. — a szakaszmérnökséget hatékonyabban be kell venni az államigazgatási feladatok elvégzésébe (a felügyelet ellátásában való hatékonyabb részvétel, stb.).

A fenti irányelvek megvalósítása teszi lehetővé, hogy olyan a vízkészletgazdálkodás alapján álló vízgazdálkodási központ alakuljon ki, amelynek főfeladata a vízgazdálkodás tervezése, a vízgazdálkodás lebonyolítása, a vízügyi hatósági feladatok ellátása, az építési és üzemelési munkálatok felügyelete és ellenőrzése, a tényleges ár- és belvízvédekezés irányítása, végül a hatásos élővízvédelem.

2. KUTATÁSI FELADATOK

A vízgazdálkodás feladatai: a vizek kártételeinek elhárítása, a vízkincs megőrzése és a társadalom részére leghatékonyabb kihasználása már magukban rejtik, hogy ehhez a gazdálkodáshoz a gazdálkodás tárgyának, a víznek, mint természeti adottságnak minél tökéletesebb ismerete szükséges. Minél nagyobbak a vízzel való gazdálkodás követelményei (a társadalom előrehaladása miatt) és minél bonyolultabb lesz a gazdálkodás, annál mélyrehatóbbnak kell lenni a tudományos kutatás minden módszerét igénybevevő ismeretfeltárásnak.

A kutatási feladatok előbb csak mint a felszíni, majd a felszínalatti vizekre vonatkozó adatfeltárások jelentkeztek a fontosabb vízfolyások és területek hidrológiai adataira — a vízállás, vízhozam és ezeket befolyásoló egyéb adatokra — vonatkozóan. A vízgazdálkodás feladatainak megoldásához azonban nemcsak adatokra van szükség, hanem hidrológiai és ehhéz kapcsolódó meteorológiai, geológiai és morfológiai kutatásokra is. A hidrológiai adatgyűjtést és alapkutatásokat a Keretterv időszaka előtt a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI), valamint ennek elődje a Vízrajzi Intézet és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) Vízépítéstani tanszékei, míg az alkalmazott kutatásokat előbbiek, valamint túlnyomóan a VIZITERV, MÉLYÉPTERV, UVATERV és FTI végezte.

A kerettervet megelőző időszakról azoknak, a területekre vonatkozó hidrológiai alap- és alkalmazott kutatásoknak címjegyzékét és adatait, melyeknek összefoglaló jelentései az, egyes intézményeknél rendelkezésre állanak — az elvi és módszertani tanulmányok, valamint az egészen helyi jellegű vizsgálatok kivételével — a 13' TVK-пак megfelelő bontásban Csermák Béla: Hidrológiai Kutatások számbavétele (1951—1961) VITUKI kiadvány (1962) tartalmazza. Ezek a kutatási eredmények — a kiadvány csoportosítása szerint — az egyes területek felszíni vizeire és vízrendezéseire (I), földalatti vizeire és forrásaira (II), a vízháztartás, vízgazdálkodás és tervezés kérdéseire (III), a felszíni (IV) és felszínalatti (V) vizekből való vízellátásra és a geo- hidrológiai kutatásokra (VI) vonatkoznak.

A számbavétel szerint valamennyi területre érvé309