Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

b) A helyi vizekből 1980-ban is kismértékű, ösz- szesen 0,22 m'Vs ipari vízigényt elégítenek ki. (Kiemelkedik a kiskőrösi üzemek 0,12 m3/s rétegvízből biztosítandó igénye.) Nagymértékű ipari vízigény jelentkezik Baja térségében (3,4 m3/s), amelyet a Dunából elégítünk ki.

c) Az öntözés vízigénye kereken 50 m3/s lesz. A Dunából 11,5 m3/s-ot, (Margitta-szigeti öntöző- rendszer, Duna menti öntözések), a Dunavölgyi Főcsatornából 35,9 m7s-ot (Kiskunsági, DVCs—DTCs, Kalocsai öntözőrendszer) igényelnek. A csőkutas öntözéseknek a területen egyenletesen megoszló igénye talajvízből 9,5 m3/s. Az utóbbi igényt — a felszínalatti víztartók tározó-kiegyenlítő hatásának figyelembevételeképpen — az öntözési idény és az év tartamának hányadosával, 0,35-tel szorozva vettük számításba a mérlegben.

d) A kereken 8 m3/s-nyi halgazdasági vízigényből 7,25 m7s (Apaji, Kúnszentmiklósi, Szabadszállási, stb. tógazdaság) a Dunavölgyi Főcsatornát, fennmaradó része részben a Dunát (ill. a Ferenc- csatornát), részben a 7/a részterületnek elsősorban éppen a halgazdaságok (Rihai-tó, Kígyós rendszer) tározó tevékenységéből származó vízkészletét terheli.

2.34 VÍZMÉRLEG 1980-BAN

A 7. sz. TVK területén — a vízigénylők zörnt 1980-ban is mezőgazdasági vízhasználat lévén — csak az augusztus havi mérleg mértékadó, ezért összefoglalóan csak ezt ismertetjük.

2.341 Vízmérleg a felszíni vizekre

Általában elmondhatjuk, hogy a felszíni vizek mérlege szerint a 7. Területi Vízgazdálkodási Keretterv vízkészletgazdálkodási szempontból reális. Az 1980. évi mérleg egyik vízgazdálkodási egységre sem mutatott ki 100 %-ot meghaladó elméleti ki- naszmáltságot. Más szóval: az igényelt vízhozamok, jelenlegi ismeretünk szerint rendelkezésre állnak a megvalósítás feltétele a Dunából veendő víznek a felhasználási helyekre való juttatása, ill. a 7/a részterület halgazdaságaiban, ahol a vízmérleg szerint ez szükséges, a tározógazdálkodás megvalósítása.

2.342 Vízmérleg a felszínalatti vizekre

A vízmérleg feltételezi, hogy a felszíni vízkészletek minősége a távlatban nem romlik.

Az öntözésre alkalmas hasznosítható talajvízkész- letnek a kútöntözési terv megvalósulása esetén várható kihasználtsága 100% lesz. Ez arra figyelmeztet, hogy a kútöntözési program maradéktalan megvalósítását feltétlenül az áttekintő vízmérleg alapjául szolgálónál részletesebb, gondos kutató-feltáró munkának kell megelőznie.

A rétegvízkészlet átlagos elméleti kihasználtsága 5%, ez tehát a további fejlesztéseknek ezentúl is biztos alapja.

2.4 Nagytávlati vízmérleg

Kerettervünk az öntözés nagytávlati (1980 utáni) vízigényére vonatkozóan is tartalmaz irányértékeket (a többi vízgazdálkodási ágazat 1980 utáni fejlesztése tervezéssel ma még nem követhető részletesen). „Nagytávlati vízmérlegünk” rendeltetése éppen ezen 1980 utánra tervezett igény kielégítési lehetőségének vizsgálata s ezzel a nagytávlati elképzelések realitásának ellenőrzése.

A halmozódott bizonytalanságoknak (pl. a, fokozottan ismeretlen, külföldön tervezett beavatkozásoknak, stb.) és a feladat természetének megfelelően „nagytávlati vízmérlegünk” (7:XVII. 6—7. melléklet) az előző kettőhöz viszonyítva erősen egyszerűsített felépítésű: minőségi bontás nélkül, csak a felszíni vizekre és — csupán az öntözésből származó többletigénnyel számolván — csak augusztus hónapra készült. Mind a hasznosítható készlet, mind az igények tekintetében az 1980. évi mérleg adatait tekinti kiindulási alapul. Növelő tagként figyelembeveszi az 1980 után megvalósítani tervezett tározások hatását, ill. az 1980 után jelentkező (a Kerettervből vett) öntözési vízigény többletet s az így növelt készlet- és igényoldalt veti egybe.

(A mintegy 50 éves időszakra készülő „nagytávlati vízmérlegben” — az 1980. évitől eltérően — elvileg talán indokolt lenne a készletek természetokozta és az emberi tevékenység — talaj művelés, erdőgazdálkodás, terméshozamok növelése, stb. — járulékos hatásaként jelentkező megváltozásának felbecsülése. Hogy ezeket itt sem vettük figyelembe, annak oka hasonló a „távlati vízmérlegnél” előadottakhoz: e hatások mértéke előre gyakorlatilag nem becsülhető s az egyéb bizonytalanságok mellett amúgyis elhanyagolható.)

Területünk 1980 után létesítendő öntözőrendszereit (Kecskeméti, Csengődi, Baja—Kiskunhalas— Bácskai rendszer) a Duna—Tisza Csatorna táplálja majd. A csatornán keresztül a Dunát terhelő nagytávlati öntözővízigény 81 m3/s lesz, amelynek kielégítése — a folyó vízkészletének változatlan államközi megosztását feltételezve — a Dunából biztosítható lesz.

Végül a 7:XVII. 8. mellékletben az egyes TVK-ek közti összefüggések megvilágítása céljából mellékeljük a Duna közvetlen vízrendszerébe sorolt országos jelentőségű vízfolyásokra támaszkodó 1980, éven túli öntözésfejlesztés összesítő számértékeit is,

SOS