Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
XVI. FEJEZET Á vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai 1. A TÉMAKÖR ISMERTETÉSE A 7. Alsó-Dunavidéki vízgazdálkodási keretterv területének déli határán a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal határos. Az államhatár által átmetszett terület a vizek természetes elhelyezkedése és helyzete folytán a vízgazdálkodás egységes szemléletéből fakadóan a vízrajzi egység határain belül közös érdekűvé vált. A terület földrajzi fekvése a Közép-Duna szakaszára esik annak balpartjára támaszkodva az 1383 1479 fkm között. A Duna folyamot illetőleg a közös érdekű szakasznak az 1333—1560 fkm közötti 227 km hosszú részt jelölték meg. Helységnevekkel megjelölve a terület határait Baja—Bezdán—Zom- bor—Bajmok—Tavankut—Csikéria—Jánoshalma — Baja által határolt rész közös érdekű, valamint a Dunára vonatkozólag a Dunaföldvár—Vukovár közötti folyamszakasz. Az államhatár merőlegesen metszi a Dunát az 1433 fkm-nél, keletre haladva átszeli a Margitta- sziget-i belvízi mélyárteret, ketté választja a hercegszántó—bezdáni belvízi öblözetet, továbbá két részre tagolja a Kígyós (Plazovic) vízrendszert, valamint metsz több-kisebb vízgyűjtőterülettel rendelkező helyi érdekű csatornát. A Magyar Népköztársaság és Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti vízügyi kapcsolatok kiterjednek a közös érdekűnek jelölt területen a közös ár-, jég- és belvízvédekezésre, a határt érintően a vízi munkák közös kivitelezésére, kölcsönös ellenőrzési jog gyakorlására a másik fél területén mindazokra a munkákra, melyek mindkét fél érdekeit érintik, közös tervezési alapelvek kidolgozására és közös tervek készítésére, lényegében minden vízgazdálkodási kérdés megtárgyalására, melyek befolyásolhatják a vízhozamot, a víz minőségét és amelyek mindkét fél, vagy az egyik fél érdekében állanak. 2. A VÍZGAZDÁLKODÁSI NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÉRTÉKELÉSÉNEK ALAPELVE 2.1 A csatlakozó vízgyűjtő területrészek egységének kérdése Az államhatár által átmetszett és közös érdekű vízgazdálkodási művekre a trianoni békeszerződés rögzített elveket. A II. világháborút követően a vízügyi kapcsolat közel egy évtizedes hiánya után, 1955 augusztusában megkötött „Egyezmény” adta meg a lehetőségét és szabta meg irányelveiben a Magyar Népköz- társaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság számára a közös érdekű vízgazdálkodási kérdések szervezett formába tartozó rendezését. Az „Egyez- mény”-ben rögzített alapelveknek megfelelően az 1956. évtől kezdve rendszeres vízügyi fő- és albi- zottsági üléseken tárgyalták meg a közös érdekű problémákat. Az „Egyezmény” a kölcsönös érdekek helyes érvényesülését biztosítja, a vízgazdálkodási viszonyok egységének fenntartását elismeri, ezért korszerűnek mondhatjuk. 2.2 A jelenlegi helyzet vizsgálata Az egyes konkrét kérdésekben, melyeket a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság bizottságai 1956. év óta tárgyaltak és szabályoztak általánosságban és részleteiben is megfelel az egységes vízgazdálkodási szemléletnek, egyezik az „Egyezmény” alapelveinek szellemével. Bár ki kell hangsúlyoznunk a tárgyalásokon a kölcsönös megértés légkörét, esetenként — szűkebb helyi érdekből szemlélve a kérdést — a belvízrendezést illetőleg voltak olyan javaslatok, melyek nem mindenben feleltek meg az egységes vízgazdálkodási szemléletnek, de a tárgyaló felek megértése eddig még minden esetben reális és helyes megoldást eredményezett. 283
