Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása
2. AZ ÁSVÁNYVIZEK-, GYÓGYVIZEK ÉS HÉVIZEK HASZNOSÍTÁSÁNAK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÄRÄSOK ÉS TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A terület ásvány-, gyógy- és hévizeire vonatkozóan csak gyér szakirodalom áll rendelkezésre. A területen található ásvány-, gyógy- és hévizek hidrogeológiájára (1) és kémiai összetételére (2) vonatkozóan csak részben találunk irodalmi adatokat. A dunapataji Szelidi tó környékének fejlesztéséről a Városépítési Tervező Intézet munkatársai (4) készítettek tanulmányt. A püspökpusztai magas fluor tartalmú víz fogorvosi jelentőségét is vizsgálták (5). A területen található hévizes kutakra vonatkozóan kiindulási adatokat találunk az Országos Vízügyi Főigazgatsóág (6) kiadványában. Az Országos Balneológiái Kutató Intézet évi jelentései (7) az ásvány-, gyógy- és hévizek részletes vízhozam- és vizhőmérséklet mérési eredményeit tartalmazzák. A vízgazdálkodási adatgyűjtemény — 1. Természeti Földrajz c. kötetében megállapították, hogy az ország részletes hidrogeológiai feldolgozása csak hosszú évek során valósulhat meg. A mélyfúrású kutak ismertetésénél 3524 mélyfúrású kút anyagát dolgozta fel. Az Alsó-Dunántúli TVK területén az átlagos kútmélység két csoportban állapítható meg. A nyugati és északi részen 50—75 m, a délkeleti részen pedig 100—150 m. A két terület közötti határvonalat a Hercegszántó—Nemesnádudvar—Kiskőrös— Kaskantyú határvonal jelöli. A területen levő artézi kutak fajlagos vízhozama a Dunamenti, nyugati részen 80—130 1/p/fm, az északkeleti részen 40—60 1/p/fm és a délkeleti részen pedig 60— 80 1/p/fm. Ezek az artézi kutak általában ivóvíz- ellátására felhasznált hidegvizet tárnak fel. A hévíz feltárás lehetőségeinek vizsgálatánál a Magyar Állami Földtani Intézet alaphegység-térképet kell figyelembe venni. A terület nagyrészén mélyfúrású kutakkal van lehetőség hévíz feltárásra, a mennyiségre vonatkozóan azonban csak a meglévő mélyfúrású kutak adhatnak felvilágosítást. Ezek szerint a hévíz-hozam 100—200 m2/nap között várható, de kedvező esetben még nagyobb hévízmennyiséget is remélhetünk, a víz hőmérséklete pedig valószínűleg 50—70 C° között lesz! A hévíz-feltárás szempontjából a tengerszin feletti viszonyoknak is fontos szerepük van. A vizsgált területen levő artézi kutak kútfejének magassága 91—102 m. A. f. általában, kivétel Mélykút fürdőjének artézi kútja, mely 133,0 m magasan fekszik. Az aránylag alacsony térszínen fekvő artézi kutakból általában túlfolyó artézi vizet kapunk, ez az üzem szempontjából nagyon előnyös. A hévizes kutaknál fontos szerepet töltenek be a vízzel elnyelt gázok is, ezek elősegítik a hévíz feltörését, mely szintén kedvező körülmény. A vizsgált területen 18—20 m-ként emelkedik a kőzet hőmérséklete 1 C°-al a föld belseje felé haladva Ez a körülmény is kedvező az ország egész területéhez viszonyítva. Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy a vizsgált területen meg van a hidrogeológiai adottság ásvány-, gyógy- és hévizek feltárására. Irodalom 1. Papp Ferenc: Az ásvány- és gyógyvizek hidro- geológiája. (Schulhof Ödön: Magyarország ásvány- és gyógyvizei c. könyvben.) Budapets, 1957. 2. Papp Szilárd: Az ásvány- és gyógyvizek kémiai jellege. (Schulhof Ödön: Magyarország ásvány- és gyógyvizei c. könyvben.) Budapest, 1957. 3. Donászy Ernő: Biokiima tanulmányok a Szelidi tavon. 4. Bakonyi Dezső: A Szelidi tó fejlesztési program- tervezete. Budapest, 1961. Kézirat. 5. Bruszt Pál: A magas fluor tartalmú ivóvizet fogyasztó püspökjusztai iskolásgyermekek fogvizsgálatának eredménye. Fogorvosi Szemle. 1957. 2—3. sz. 6. Kocsis Árpád—Koltai József: Adatok a 26 C°- nál magasabb hőmérsékletű mélységbeli vizekről. Budapest, 1959. 7. Jelentés az Országos Balneológiái Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának ásvány- és gyógyvíz vizsgálatairól. Hidrológiai Közlöny, 1954—1961. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A fejezet kidolgozásánál követett fejlesztési alapelvek : Az ásvány-, gyógy- és hévizek hasznosításának fejlesztését a jelenlegi lehetőségek (feltárt vizek) és igények alapján dolgoztuk ki. Az ásvány- és gyógyvizeket, valamint a gyógyászati célra felhasználható hévizeket elsősorban egészségügyi célokra kell felhasználni, ha erre igény van. A hideg és langyos ásványvizeket és gyógyvizeket ivókúrára, vagy melegítve kádakban használhatjuk fel. A 40 C°-nál magasabb hőmérsékletű, nagy sótartalmú vizeket kádakban és medencékben használhatjuk fel. A gyógyászati célra fel nem használt gyógyvizeket vízellátásra, melegvízellátásra, fűtésre, mellék- termék hasznosításra (ásványi só, gáz) kell használni. A felhasználás lehetőleg komplexen történjen és vegye figyelembe a mezőgazdaság igényeit is. A lehetőségek és az igények figyelembevételénél nagy gondot kell fordítani a tisztasági fürdők létesítésére. A hévízkészlet összeállításánál figyelembe kell venni az olajkutatásnál meddővé nyilvánított furatokból kitermelhető hévíz mennyiséget is. Az országos termálvíz gazdálkodást az országos energiatervvel összhangban kell megtervezni. 255
