Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

Később Sajó Elemér állította, Össze a magyar mér­nökök. legértékesebb gazdaság-politikai-műszaki javaslatai alapján vízügyi programját, mely az első korszerű vízgazdálkodási távlati tervünk. Ez kiterjeszkedett a nemzetgazdaság minden ágára. Annyiban különbözik a program az előzőktől, hogy az egyes vízgazdálkodási ágak részletes kidolgozása műszakilag és gazdaságilag megalapozva szerepel benne, ezért azt a későbbi kerettervek előfutárjá- nak tekinthetjük. 1952-ben a Minisztertanács a Magyar Tudomá­nyos Akadémia javaslatára elrendelte az Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozását. Ez fő vo­násokban vázolta a vízgazdálkodás perspektíváit s az előbbi programokhoz képest megkísérelte a nép­gazdaság egyéb ágazataival való kapcsolat kidolgo­zását. Azonban ez teljesen bizonytalanná vált, mert igen sok ágazat még nem jutott el a vízgazdálkodás­hoz hasonló tervek kimunkálásáig. Legnagyobb ér­deme, hogy már bizonyos arányokat és összhangot állapított meg az egyes vízgazdálkodási ágazatok között, mely megállapítás a korszerű komplex szem­lélet érvényesülése. Ma a szocialista népgazdaság tervszerű irányítá­sával és tervgazdálkodással történik a társadalmi újratermelés, melynek minden mozzanata tenden­ciózusan összhangban van a természet vízháztartá­sát tudományos felismerések alapján irányító víz­gazdáik odással. A népgazdaság központi irányítása átfogja az újratermelés egész folyamatát, a vízgazdálkodás irányítása pedig az egész vízháztartást szabályozza. A központi tervezés megszabja a fejlődés irányát és ütemét. A vízügyi tervezés csak ebben az irány­ban bontakozhat ki, s a népgazdaság teherbíró ké­pességének megfelelő ütemben. De megfordítva is áll ez a tétel, mert a népgazdaság ágai az ipar, me­zőgazdaság, közlekedés, kereskedelem sitb. csak a vízgazdálkodás fejlődésének korábbi irányában és ezzel összhangban álló ütemben fejleszthetnek, ha egyáltalán egyensúlyi állapot elérése a cél. A népgazdaság fejlesztését a dolgozók érdekeinek megfelelően szabják meg. A vízügyi objektumok csak a nép hasznára, s nem pedig kárára kész,ülhet­nek. A termelőerők állandó és gyorsütemű fejlesztésé­től a vízügyi tevékenységek sem maradhatnak el, mert a víznek, mint egyik legfontosabb elemnek, állandóan jelen кеД lenni, s mennyiségében és mi­nőségében a fejlődés igényeit ki kell elégíteni. A termelési folyamatban takarékoskodni кеД az anyaggal, munkaidővel és pénzeszközökkel azért, hogy a fejlődés a korlátozott javak keretein belül minél nagyobb legyen. így a korlátozott mértékben rendelkezésre áhó ipari nyersanyag, a tiszta víz sem használható a takarékosság szem előtt tartása nél­kül. A vízgazdálkodási ágak egyike sem létezhet anél­kül, hogy egy népgazdasági ág ne érezze, illetőleg ne legyen hatása alatt. Az ármentesítés, a folyó­szabályozás, a belvízlevezetés, az öntözés, a vízerő- hasznosítás, a vízellátás, az erózióvédelemmel egy­bekötött vízrendezés, mind befolyásolja a népgazda­sági tevék,enységen bélül az összes ágazat arányos fejlődését. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a terme­lés szakadatlan növelését mondja ki a modern technika alapján, a növekvő társadalmi szükségle­tek kielégítése és a jólét érdekében. A termelést csak úgy lehet növelni, ha az erre ható összes té­nyezőkön változtatásokat eszközlünk. A növelés ha­tékonysága nagyobb, ha a változtatások döntő té­nyezőkön történnek. Ilyen tényező a vízzel kapcso­latos tevékenység. A vízgazdálkodás olyan szervezeti tevékenység, mely döntő tényezőjévé vált a termelést növelő esz­közöknek. A hidrológia törvényei alapján tudato­san irányítja termelő erőit úgy, hogy az arányos népgazdasági fejlődésnek és ágazati fejlődésnek ez megfeleljen. Okszerű vízgazdálkodással növekszik a termelés, ,a nemzett vagyon, a nemzeti jövedelem és ezek összetevőjeként az életszínvonal. Az ipar és mezőgazdaság, a két legfontosabb ter­melési ág, a szocializmus törvényeinek figyelembe­vételén alapuló gazdaságpolitika irányításával ál­landóan és szakadatlanul fejlődik, függetlenül attól, hogy időnként az arányokban eltérések vannak akár pozitív, akár negatív irányban. Legfeljebb a végső eredmény elérésének folyamata fékeződik le. A két termelési ág fejlődése hatással van természe­tesen a termelésben döntő módon résztvevő vízgaz­dálkodásra. A hatás megnyilvánul a vízgazdálko­dás tudományos alapjainak fejlesztésére történő erőfeszítésekben, a magasabb fokú vízépítési tech­nika alkalmazásában, a tudományt megértő és technikai eszközöket alkalmazni tudó káderek kép­zésében és fejlesztésében, s a vízgazdálkodást végre­hajtó szervezett forma bővülésében és tökéletesedé­sében. Mindezeket a hatásokat ki keU egészíteni a „Szer­vezet” munkavégző potenciálját növelő pénzügyi keretekkel, mert ezeknek méreteitől függ a végső népgazdasági eredmény mielőbbi elérése, az élet­színvonal korunk által megkívánt szintje. 23

Next

/
Thumbnails
Contents