Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A 7. sz. Alsódunavidék területén 1960-ban a hal- termés természetes vizek halászatából 4982 q tógazdaságok haltenyésztéséből 1781 q összesen: 6763 q hal volt. Az 1960 és 1980 közötti fejlesztés természetes vizek halászatából 13 910 q tógazdaságok haltanyésztéséből 41 650 q járulékos haltenyésztésből 2 000 q összesen: 57 560 q hal termését irányozza elő. Ez 1980-on túl már kisebb mértékben növekszik és tógazdaságok haltenyésztéséből 5000 q járulékos haltenyésztésből 630 q összesen: 5630 q a tervezett többlettermelés. Ezek szerint míg 1960- ban a TVK területén 6730 q volt a haltermés, 1980- ra 64 323 q, végül a távlatban 69 953 q az előirányzat. A 7. sz. Alsódunavidélki TVK lakossága 1 226 628 fő. Az 1960 évi halterméssel az egy főre jutó halmennyiség 0,6 kg, ami 1980-ban a tízszeresére emelkedik, és 5,7 kg/fő év értéket ér el. ugyanarra az időszakra vonatkozó 64 323 q összes halmennyiségnek 75 %-a. A tógazdasági haltenyésztés jelentőségét ez az egy szám világítja meg a legjobban. A tógazdasági haltenyésztés fejlődését a beruházásokon kívül a terméseredmények növekedésétől várjuk. A tógazdasági beruházások 179,6 millió Ft- ot igényelnek. A beruházások megtérülési ideje sehol nem haladja meg a 15 évet. Ehhez az is szükséges, hogy az átlagos haltermelés az 1960. évi 2,8 q/ha-ról 9,2 q/harra emelkedjék. A beruházás rentabilitása tehát elsősorban fejlett és intenzív termeléssel érhető el. 3.13 A JÁRULÉKOS HALTENYÉSZTÉS ÉRTÉKELÉSE A járulékos haltenyésztésre tervbevett 5 nagyobb természetes tó elsősorban öntöző- és belvízi tározásra szolgál, de már a víz biológiai egyensúlya érdekében is halasítjuk ezeket a tavakat. A 2000 kh-nyi rizstelep halhozama ugyan 3 %-át adja a vidék összhaltermésének, de a járulékos hal- tenyésztés növeli a rizstermést is. A kommunális szennyvizek hala&tavi utótisztitása kettős hasznosítást jelent, egyrészt igen magas halhozamokat eredményez, másrészt az így ülepített szennyvíz a redpiensben újból felhasználható. A mindössze 63 ha-nyi tófelület több mint 6 vagon halat eredményez. 3.11 A TERMÉSZETES VIZEINK HALÄSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE A természetes vizek halászata gazdaságosnak vehető, mivel a tervszerű halállomány pótláson kívül számottevő beruházást nem igényel. A 13 910 q halzsákmány növekedésből 10 940 q beruházás nélkül, intenzívebb halkihelyezésből, etetésből és intenziz halászatból áll elő, 2970 q évenkénti halhozamnövekedéshez 15,27 millió Ft beruházás szükséges. A természetes vizek halászatát veszélyezteti az egyre fokozódó iparosítás, az ipari szennyvizek. A természetes vizék halászatával nem lehet teljes gazdaságossági indokolást adni a szennyvizek fokozottabb tisztítására, de a sok termelési ágazat közül a halászatot elsőnek és közvetlenül érinti a téma. Előirányzatunk csak akkor tartható, ha természetes vizeink minőségében rosszabbodás nem következik be. 3.12 a tógazdasági haltenyésztés ÉRTÉKELÉSE A 7. sz. Alsódunavidéki TVK területén a tógazdaságokban megtermelt halmennyiség 1960-ban 1 781 q 1960—80-ig 41 650 q 1980 után 5 000 q tógazdasági haltermelés ________________ ös szesen: 48 431 q 3.2 A továbbfejlesztés‘érdekében végrehajtandó teendők A fejlesztés érdekében teendő intézkedéseket az alábbi pontokba foglaljuk össze: a) Az emeltszintű tavak többcélú hasznosítása során tisztázandók a műszaki és a tenyésztési követelmények, valamint a tervezési szempontok. b) Meg kel állapítani a szennyvizi tógazdaságok tervezési irányelveit is, avégből mindkét esetben kísérleti jelegű tógazdálkodást kel folytatni. c) Meg kel indítani, ill. ki kel bővíteni —• különösen a dömsödi és a Fülöp—Szabadszállási térségben — a vízháztartási vizsgálatokat, iletve a víztározásoknak a talajvízszintre való hatásának vizsgálatát. Ez a tavak nyári vízpótlási értékének és általában a vízszükségletnek megállapítása végett is szükséges. d) Kísérleti úton tisztázandó az olcsóbb és tan* tós hulámvédelem kialakítása is. e) Meg kel határozni a különböző talajnemek szerint alkalmazandó tÖltés-szelvériy méreteket. f) Tisztázandó az optimális vízmélység is a halastavaknál. g) Meg kel vizsgálni, hogy milyen anyagok alkalmazása gazdaságos a halastavi töltéseken (esetleg fenékrekeszeken) át történő szivárgások megakadályozására. 168
