Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
B'agyos napok száma 50 év átlagában 85—95 között van. Az első fagyos nap átlagosan X. 20— X. 25, az utolsó fagyos napátlagosan IV. 10—IV. 15 között van. A tenyészidőszak hőösszege 3200—3300 C°. Évi napsütéses órák összege: 2000—2050 óra. A terület évi átlagos csapadékösszege 550 mm, ebből a nyári félév átlaga 318 mm, a téli félév átlaga 239 mm. Az évi csapadék 27 %-a tavasszal, 30 %-a nyáron, 26 %-a ősszel és 17 %-a télen hullik le. A legnagyobb csapadék júniusban, a legtöbb csa,- padékos nap decemberben és májusban van. A csapadékos napok száma 125—130 nap. A júniusi bőséges csapadék tehát kevesebb esős nappal jár mint a májusi. Legritkábban van csapadék július, augusztus és szeptember hónapokban. A párateltség júliusban 30 év átlagában 60—65% között van. Párolgás átlagos havi értékeit mm-ben a következő táblázat mutatja: IV. V. VI. VII. VIII. IX. 70 86 95 103 82 61 Mezőgazdasági termelés szempontjából hátrányos, a levegő nyári nedvessége. A szélgyakoriság arányszáma évszakonként jelentékenyen változik, még pedig nemcsak a mellékirányoké, hanem az uralkodó szélé is. Ennek megfelelően télen nyugati, északkeleti, tavasszal déli, nyugati, nyáron és ősszel nyugati, északnyugati szelek dominálnak. Ezek a tények a szélklímánk monszu- mos vonásait bizonyítja. Az éghajlati tényezők mellett, a többi természeti tényező körül a domborzati, vízrajzi és talajviszonyok vannak döntő befolyással az öntözés fejlesztésére, ezeket a tényezőket is általánosságban ismertetjük. A terület domborzata sík, bár a terület 90 és 125 m. A. f. magasságok között változik, a terephullámok olyan hosszan nyúlnak el, hogy a terep esése gyakorlatilag síknak tekinthető. Északról délre haladva — néhány kis magasságú keresztirányú dombvonulattól eltekintve — enyhén lejt. A keleti részen egy összefüggő, homokos feltalajú ún. fenn- síki homokhátat találunk átlagosan 115—125 m. A. f.-i magasságban, míg Duna-mentének átlagos terepmagassága 90—100 m. A. f.-i magasságok között változik. Az átmenet a két — önmagában sík — terület között a Dunavölgyi főcsatornától keletre, vele párhuzamosan minegy 10—25 km szélességű sávon, enyhe lejtéssel történik. A síkságból csak helyenként, ritkán emelkednek ki kisebb mélyedések, vagy dombok. A 7. TVK területén természetes vízfolyás, a terület nyugati határán folyó Dunán kívül nincs. A mesterséges csatornák vízrendezési, belvízvezetési céllal épültek. Kizárólag öntözővíz szállításra létesített csatorna a területen nincs. A terület feltalaja a Dunavölgyi főcsatorna, két oldalán egymástól elütő, és két részre osztja a 7. TVK területét. A főcsatornától keletre, a Duma— Tisza vízválasztójáig, túlnyomórészt homokos a feltalaj, míg a Duna és a DVCS között jó termő dunai öntések, vályogtalajok találhatók. E két domináló talajféleség mellett, nagyobb összefüggő területen találunk sz'kes foltokat. (Akasztó, Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Kunpeszér, stb.) és tőzeges talajú területeket (Örjeg mocsár, Kolon tó, Csukás tó). Öntözővíznyerés jelenleg a Dunából, belvízcsatornákból, felszíni terepmélyedésekből (kopolyákból) és felszín alatti vizekből lehetséges. A Dunából a bal-parton elvileg mindenütt építhető vízkivételi mű, azonban problémát okoz a széles hullámtéren való átvezetés. Általában a Dunából, közvetlen vízkivétellel, elsősorban a kisebb méretű hullámtéri területek öntözhetők. A belvízcsatornák némelyike olyan bővizű, hogy az öntözési idényben a csatorna vizének minőségétől függően — felhasználható öntözővíz szállítására, ezen túlmenően a Dunavölgyi főcsatornába az öntözési idényben közvetett úton a dömsödi árapasztón és a XXX-as csatornán keresztül lehet öntözővizet táplálni a Dunából. Az öntözött területek ismertetése A területen kialakítható öntözések túlnyomó részben rendszerekben, kisebb része rendszeren kívüli egységekben helyezkedik el. I. öntözőrendszerek Ebben a csoportban a következő területeket ismertetjük: D/4. Kiskunsági öntözőrendszer, D/6. DVCS—DTCS öntözőrendszer D/7. Kalocsai öntözőrendszer D/15. Kecskeméti öntözőrendszer D/16. Csengődi öntözőrendszer D/17. Baj a—Kiskunhalas'—В ácskai öntözőrendszer D/18. Margittaszigeti öntözőrendszer. A természeti tényezőkkel kapcsolatos alapvető jellemzőket a fentiekben már általánosan ismertettük, azok lényegében az egész területre érvényesek. Az egyes rendszereknél csak a legfontosabb eltérő sajátosságokra térünk ki. Dl 4. Kiskunsági öntözőrendszer Az öntözőrendszer teljes egészében Bács megye területére esik, és a Kiskőrösi járásban Fülöpszállás, Soltszentirnre, Akasztó, a Dunavecsei járásban Kunszentmiklós, Tass, Szalkszentmárton, Duna- vecse, Apostag, Ujsolt, Szabadszállás, Solt, Duna- tetétlen, Harta községeket érinti. Az Öntözőrendszer bruttó területe 66 000 ha, melyből öntözésre 31 000 ha-t tervezünk berendezni (53,9%). Az öntözhető terület talajviszonyait a következők jellemzik: 146
