Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
a korszerű mezőgazdasági termelés bevezetésére is, melyben az öntözéses gazdálkodás nagyüzemi módon valósítható meg. Az így létrejött szervezeti alap mellett, első és legsürgősebb feladatnak az öntözési szakemberek képzése bizonyult. A Megyei Tanács vezetői idejében felismerték ezt és tanfolyamot szerveztek öntöző brigádvezetők kiképzésére . Ezzel egybeesett a csőkutas öntözések megindulása is, és a tényezők kedvező hatásaként, az év befejezésére már mintegy 2 600 ha területen nyílt meg a csőkutas öntözés lehetősége. Ebből a termelőszövetkezetek 1 700 ha, állami gazdaságaink pedig mintegy 900 ha területet rendeztek be. 1960-ban összesen 7 320 ha műszakilag berendezett öntözőtelep állt az öntözőgazdaságok rendelkezésére. Az összes öntözések 63%-a az állami szektorhoz, 37%-a a szövetkezeti szektorhoz tartozott. A fejlődés fontos jellemvonása, hogy a szántóföldi takarmánytermelés, az elmúlt évekhez viszonyítva, növekvő tendenciát mutat. A területen meglevő 7161 ha öntözéssel a fejlesztésnél nem számoltunk, miért az legnagyobbrészt nem felel meg a nagyüzemi gazdálkodás követelményednek, és az a fejlesztés időszakában amúgy is elavul. 1.3 Az öntözés fejlesztésének szükségessége A mezőgazdaság fejlesztésének fontos követelménye a biztonságos mezőgazdasági feltételek megteremtése és a termelés körülményeinek egyenletessé tétele. Ezen feltételek közül talajminőség műtrágyázás által kémiailag, az alkalmazott talajművelési eljárások segítségével pedig fizikailag kielégítően teljesíthető. Legnagyobb nehézséget támaszt azonban az időjárás kiegyensúlyozatlansága, ami minden gazdasági számításban előre nem látott tényezőként kerül be. Indokolt tehát az a törekvés, hogy a termelés időjárásból származó előfeltételeit is, a természeti adottságok és a technikai lehetőségek által megszabott kereteken belül, állandósítani lehessen. Ennek módja a vízpótlást lehetővé tevő öntözéses gazdálkodás bevezetése. A 7. TVK területén való gazdálkodás eredményes végrehajtásának az időjárási tényezőktől való függése igen nagy. A csapadék összmennyisége és a vegetációs időben való eloszlása igen szélsőséges és a növények életfeltételeit optimálisan nem elégíti ki. Ez a fejlesztsé szükségességét alapvetően indokolja. A talajviszonyok változók, de a talajvíz vonatkozásában megállapítható, hogy a sekély gyökér- zetű növények számára elérhető talajvízszinttel rendelkező összefüggő területek, nagyüzemi méreteket feltételezve, a területen belül nem találhatók. Jellemző a terület csapadékviszonyaira — a téli időszak vonatkozásában —, hogy téli tározásként 250 mm vehető számításba, mely kevesebb a szükséges mennyiségnél. A vegetációs időben lehulló csapadék 50 év átlagában kereken, áprilistól júniusig terjedő időszakban 190 mm, júniustól szeptemberig pedig 180 mm-re tehető. Ennek a csapadékmennyiségnek csak egy része vehető számításba a növényzet számára felhasználhatóként, figyelembevéve a nagymértékű párolgást, valamint a rossz vízgazdálkodású talajféleségeken előálló nagyobbarányú lefolyást. A csapadék mennyiségére, eloszlására, a talajviszonyokra vonatkozó adatokat összehasonlítva a növényzet fejlődéséhez szükséges vízmennyiséggel, megállapíthatjuk, hogy még átlagosan csapadékos években is jelentős vízmennyiség hiányzik a növényzet fejlődéséhez. Különösen nagy ez a gabonaféléknél május hóban, a kapásoknál, takarmány- növényeknél és legelőknél júliusban és augusztusban. Nyári hónapok közül július hónapban a csapadék- eloszlás a legszeszélyesebb, gyakori az aszály, de előfordulhat a károsan sok csapadék is. Ilyen adottságok mellett, a biztos és jó termések eléréséhez az egyéb agrotechnikai tényezők mellett, a vízpótlás lehetőségét is biztosítani kell. A vegetációs időszakban a szükséges vízpótlást eredményező öntözések módjait az egyes talaj féleségek tulajdonságainak figyelembevételével kell kiválasztani. Az így kiválasztott öntözési mód pedig egyúttal az öntözéses termelés irányának kialakítását is befolyásolja. Ez abban jelölhető meg, hogy a homok és mezőségi talajokon esőszerű öntözéssel igényesebb növénykultúrákat, kertészeiteket és fehérjetartalmú takarmányféleségekből álló zöld táblákat kell létesíteni. A meszes, szódás, szikes tulajdonságú talajok hasznosítása, mint a rét-legelők, speciális sziktörő takarmányfélék öntözésének formájában felületi öntözésekkel kerülhetnek hasznosításra. A jelentős ’kiterjedésben szereplő réti vályogtalajdk csak tökéletes lecsapolás mellett, magas víznormával végrehajtott átmosó öntözések után kerülhetnek szántóföldi takarmány- és kapásnövények termesztése útján, felületi öntözési móddal hasznosításra. A szikes réti talajok szerves és műtrágyázással egybekötött felszíni rét-legelő öntözéssel vonhatók be a hasznosításba. Végül az öntéstalajok területén felületi öntözéssel végrehajtott szántóföldi, kapás, illetve takarmányöntözés formájában lehetséges a hasznosítás. A területen általános népgazdasági szempontból is indokolt az öntözés fejlesztése1. A létesíthető öntözött területek ugyanis az átlagosnál kisebb főmű beruházási igénnyel bírnak, hasznosítási fokuk pedig Budapest közelségéből kifolyóan kedvezőbb. A rendszerek az öntözött területek kiszélesítése érdekében kedvező feltételek mellett bővíthetők. Az öntözés fejlesztésének eredményeképp a gazdálkodás szerkezetének megváltozásával lehetőség nyílik a mezőgazdasági hozamok növelésére, az élelmiszeripar zavartalan, folyamatos nyersanyagokkal való ellátására és a mezőgazdasági üzemek korszerűbb üzemekké alakítására. 141
