Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
c) A Dunavölgyi vízrendszerben, valamint a Kiskunsági öntözőrendszerben tervezett öntözések nagy mértékben módosítani fogják a jelenlegi talajviszonyokat. Az öntözéssel kapcsolatos talajvíz- szin-szabályozás azokon a területeken, ahol már jelenleg is magas a talajvíz, fokozottabb lecsapolást kíván, de ezzel itt nem foglalkozunk. d) A talajvíz szabályozásra berendezett területeken a belvízrendszerre megadott átlagos fajlagos vízszállítási érték (q = 15 1/s-km2) igen kicsiny. Nedves években, különösen tavasszal mintegy 80— 100 mm, főleg csapadékbeszivárgásból származó többlettározódás idézi elő a kedvezőtlen magas talajvízállást. Ennek a vízmennyiségnek a levezetése az első feladat. Figyelembevéve a belvízlevezetésre megadott irányelveket, mely szerint kora tavasszal 13—14 nap alatt kell a vizet levezetni, káros talaj- v’'ztározódás levezetésére 0,71—0,89 1/s ha értéket kapunk. A káros talajvízmennyiség olyan gyors levezetése, mint amilyent a felületi káros vizeknél csapadékhiány esetén túlzott leszívást idéznénk elő. Ennek megfelelően a méretezésben a Krüger által megállapított levezetendő vízmennyiséget vettük figyelembe, mely szerint nagyon kötött talajban 0,301/s ha, középkötött talajban 0,401/s ha, laza talajban 0,501/s ha a levezetendő mennyiség. Ezek alapján talajvízszín-szabályozást igénylő és megvalósításra kiválasztott területek a következők: A) Nyílt árokhálózatot igénylő lecsapolások és szabályozások. Ebbe a csoportba azokat a területeket foglaltuk, ahol a talajadottságok szerint olyan távolságban helyezhetők el a lecsapolóárkok, illetve csatornák, hogy a nagyüzemi termelés és a mezőgazdasági gépek alkalmazásának feltételeit kielégítik. A tervezett lecsapoló csatornák inkább а III. kategóriájú csatornákhoz, mint a lecsapolóárkokhoz sorolhatók. Ezekben közel állandó vízszínttartással a talajvíz szabályozható, száraz években vízpótlásra használható. Így a munkamennyiség és költség kiszámításánál а II. kategóriájú csatornákra megadott normatívákat használtuk. A tervezett csatornákhoz csatlakozó, időlegesen létesített árkokkal szélsőségesen nedves években a tavaszi lecsapolás megoldható. 1. Ócsa és Sári között 1050 ha kiterjedésű terület. A talaj: 700 ha meszes homok (ebből 150 ha erdő) és 350 ha meszes középkötött vályog. Jelenleg a területen mintegy 11 km hosszúságú csatornahálózat van, a befogadó а XXVIII. sz. csatorna. Magas talajvízállásnál a lecsapolás nyílt árokhálózattal, egymástól 200—200 D-re helyezett csatornákkal oldható meg, és ugyancsak ezekkel a csatornákkal kell a vízszint úgy szabályozni, hogy a káros víz levezetése után a csatornákban helyet foglaló víz 2 dm-el legyen magasabb az átlagos talajvízszintnél. A kívánt csatomasűrűség 50 m/ha, a meglévő 10 m/ha. A tervezésnél figyelembe vett levezetendő vízmennyiség 0,50 1/s. ha. 2. Örkény és Táborfalva között a Budapest—Sze- ged-i műúttól délnyugatra fekvő 650 ha kiterjedésű terület. A talaj meszes homok. A jelenlegi csatomahálózat 9,5 km. Befogadó a XX/c. csatorna. A lecsapoló és talajvízszin szabályozó csatornák egymástól 200—200 m-re helyezkednek el. A kívánt csatomasűrűség 50 m/ha, a meglévő 14,6 m/ha. A tervezésnél figyelembe vett, szélsőségesen nedves években levezetendő vízmennyiség 0,50 1/s. ha. B) Lecsapolás és talajvízszint szabályozás alag- csövezéssel. A nyitott gyűjtőcsatornák egymástól mért távolsága 300—300 m, az alagcsövek távolságát a talajtól függően, tapasztalati adatok szerint 20—30 m közötti távolsággal vettük fel, a végleges tervekhez részletes feltárásra támaszkodó méretezés szükséges. 3. A borzasi és kunpeszéri zsilip között a Duna- völgyi főcsatorna jobb oldalán elhelyezkedő 600 ha kiterjedésű legelő. A lecsapoló és szabályozó alagcsövek optimális mélysége 0,9 m. A talaj középkötött vályog. A levezetendő fajlagos vízmennyiség 0,40 1/s. ha, a befogadó a Dunavölgyi főcsatorna. A gyűjtőcsatornák munka és költségszükséglete: földmunka 65 m3/ha betonmunka 0,165 m3/ha kőmunka 0,155 m3/ha költség 2050 Ft/ha. Az alagcsövezés, normatívák és tapasztalatok hiányában, mintegy 1300—1500 Ft/ha. költséggel becsülhető. 4. A Kolon-tó és környékének területe, mintegy 1000 ha-ai. A talaj televényes homokos vályog. A lecsapolás első fokozatában rét, legelő és későbbiekben szántó művelési és alakítható ki. Az utóbbi figyelembevételével a lecsapoló és szabályozó alagcsövek optimális mélysége a terep alatt 1,1—1,2 m. Befogadó a XV. sz. csatorna. A levezetendő fajlagos vízmennyiség 0,45 1/s. ha. A munka és költségszükséglet ugyanaz mint a 4. pontnál. 5. Kisköröstől nyugatra és északnyugatra elterülő rét és legelő. Kiterjedése 770 ha, talaja televényes, homokos vályog. A lecsapolás eső fokozatában rét és legelő, a későbbiekben szántó művelési ág alakítandó ki. A lecsapoló és szabályozó alagcsövek optimális mélysége 1,1—1,2 m a terep alatt. A levezetendő fajlagos vízmennyiség 0,45 1/s. ha, befogadó a VII. sz. csatorna. A munka és költségszükséglet ugyanaz, mint a 4. pontnál. A 17. sz. területen három terület talajvízszin szabályozását terveztük, mindhármat alagcsövezéssel. A terv szerint a gyűjtőcsatornákat egymástól 300— 300 m távolságra helyeztük el, az alagcsövek távolságát a talajtól függően tapasztalati adatok szerint 20—40 m közötti távolsággal vettük fel. A végleges tervekhez részletes feltárásra támaszkodó tervezés szükséges, 1. Kisköröstől északnyugatra fekvő 500 ha kiterjedésű rét legelő és 100 ha kiterjedésű szántó. A talaj televényes homokos vályog. A levezetendő fajlagos vízmennyiség 0,40 1/s. ha a befogadó vízfolyás a VII. sz. csatorna. Krüger által középkötött talajra megállapított levezetendő fajlagos vízmennyiség értékkel, számoltunk. A gyűjtőcsatornák munka és költségszükséglete a költségszámítási normatívák szerint: 130