Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
A Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítése
zOtt vízgazdálkodási feladatok kidolgozásánál és alapadatul szolgál a regionális tervek összeállításához”. A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény 4. §-a szerint: „A vízgazdálkodási tervezés alapja az Országos Vízgazdálkodási Keretterv”. Az említett törvény minisztertanácsi Végrehajtási Rendeletének 1. §-ra fogalmazásában pedig: (1) Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv irányadó valamennyi népgazdasági ág távlati és éves terveiben előirányzott vízgazdálkodási, vagy a vízgazdálkodást érintő egyéb feladatok kidolgozásánál és alapadatul szolgál a regionális rendezési tervek összeállításához. (2) A Kerettervben kell meghatározni a vízgaz- dálfcodásnak a népgazdaság igényeivel és a természeti feltételekkel, valamint a társadalom anyagi és kulturális fejlődésével összhangban álló tervszerű fejlesztését. Ezek a meghatározások egyben körülírják a Területi Vízgazdálkodási Keretterv felhasználásának területét is. A fenti meghatározásokból közvetlenül következik a Területi Vízgazdálkodási Keretterv felhasználásának és továbbfejlesztésének módja is. Mint „irányterv” magában foglalja a vízgazdálkodási fejlesztés kereteit és elvi megoldást vagy legalábbis iránymutatást ad a részproblémák megoldásához. A konkrét tervezési munkát azonban minden egyes időszerűvé váló feladatra továbbra is el kell végezni, természetesen a Keretterv iránymutatásának figyelembevételével és a benne rögzített keretek közé beillesztve. A Kerettervben előre nem látott mozzanatok jelentkezése esetén indokolt esetben el lehet térni a Kerettervtől, azonban csak az illetékes szervek előzetes hozzájárulásával és ilyenkor a megfelelő változtatást keresztül kell vezetni a Területi Vízgazdálkodási Kerettervben is. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv felépítését a jelen ismertetés 2.3 pontja, a felhasználásra vonatkozó kezelési útmutatást pedig a 3. pontja tartalmazza. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv gerincét az I. kötet (szöveges rész) mellékleteiben foglalt adatok képezik. A szöveges rész a szövegközti ábrákkal és táblázatokkal ezen mellékletek magyarázatára, míg a II. kötetben foglalt térképgyűjtemény az adatok ábrázolására szolgál. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv említett keretek közötti felhasználhatóságának azonban az is előfeltétele, hogy a Keretterv mindenkor „naprakész” állapotban legyen. Ennek érdekében az elkészült Kerettervet újból és újból felül kell vizsgálni, mint ahogy ezt nemrég tették Lengyelországban és aminek szükséges^ ségét világosan megmutatja az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat összehasonlítása a jelen Kerettervvel. A változásokat ugyanis — a Keretterv-készítés során — folyamatosan követni nem lehet, mert az állandó helyesbítés következtében a Keretterv sohasem készülne el. Azért úgy kellett eljárnunk, hogy a Kerettervet előre meghatározott időpontra rögzített állapotból kiindulva készítettük el, majd szervezetten gondoskodunk a változások évenkénti összegyűj téséről. A továbbfejlesztés szervezeti jellegű előfeltétele volt az Országos Vízügyi Főigazgatóság által elrendelt Vízgazdálkodásfejlesztési Csoportok felállítása, adminisztratív jellegű előfeltétele pedig az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1784/1963. OVF. sz. intézkedése által elrendelt évenkénti rendszeres vízgazdálkodási adatszolgáltatás. A Keretterv továbbfejlesztésének két fő iránya van: egyrészt folyamatosan át kell vezetni a Kerettervbe az előirányzott fejlesztések megvalósítása nyomán bekövetkező változásokat, másrészt a Kerettervet elkészülésük ütemében egyeztetni kell az összágazati, illetve ágazati népgazdaságfejlesztési és regionális tervekkel, továbbá a vízgazdálkodási koncepciók esetleges változásaival is. Keretterv továbbfejlesztésének főbb mozzanatai: aj A közös vízgyűjtőterületen levő országok vízkészletmegoszlásának tisztázása. bj Az össznépgazdasági, ágazati, a regionális és a vízgazdálkodási távlati tervek közti lényegi kapcsolat megteremtése. ej A területi tervezések egységes módszerének és a területi bontások hosszú időre történő kidolgozása. Törekedni kell arra, hogy a területi bontások határait többféle szempont figyelembevételével „közös nevezőre” lehessen hozni. d) A területi viszonyok és az ezekben bekövetkezett változások térképszerű nyilvántartása, amely egyszerű eszközökkel lehetőséget ad az összefüggések és ellentmondások vizsgálatára, továbbá segítséget nyújt a jövő teendőinek helyes mérlegelésére. ej A műszaki távlati tervezés igényeit kielégítő statisztikai rendszer kidolgozása, illetve továbbfejlesztése. f) A továbbfejlesztéshez szükséges tudományos kutatások tervének összeállítása és végrehajtása. A Keretterv továbbfejlesztésének alapvető módszere a regionális rendezési tervek analógiájára a Területi Vízgazdálkodási Keretterv-egységeknél kisebb területegységekre lebontott „többcélú vízgazdálkodási tanulmánytervek” fokozatos kidolgozása. Wem elég a beruházási létesítmények telepítésének és az annak alapján létrejövő változások együttes tervét elkészíteni, hanem a tervezett összes beavatkozásokat és azok összefüggéseit kell figyelembe venni. Évenként két-három ilyen részterületre lehetne kidolgozni a „többcélú vízgazdálkodási tanul-» mánytervet” és ezzel kapcsolatban fokozatosan finomítani és továbbfejleszteni a Területi Vízgazdálkodási Kerettervet. Ezen munka kapcsán nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet a koordinálás — nem centralizálás — jelentőségére és szükségességére, mert enélkül az ország különböző szerveinél és intézményeinél készülő feldolgozások öncélúakká válnak, ahelyett* hogy ötvözetükből jól megalapozott, összehangolt távlati tervek kerülnének kidolgozásra. i8
