Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
rolására a MT 1006/1962. (III. 1.) rendeleté lehetőséget ad. A háromszoros mederszélességnyi terű-!'1 létén az árvízi zavartalan jéglevonulás biztosítottnak látszik. A 153 km-es Dunaszakaszon (1586—1433 fkm) 1975 évig a már kitűzött sávon belül az erdőket, egyes fákat tuskéstől, gyökerestől el kell távolítani és a területet mezőgazdasági művelésre alkalmassá tenni. A Keretterv csak az erdők letárolása utáni telkesítés! költségeket tartalmazza (tus- kótlanítás, kétszeri szántás). Telkesítés után e területek az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kezelésébe kerülnek az erdészet részére átadott területek csereingatlanként. Az erdőírtást kereken 3 800 ha összterületen kell elvégezni. A telkesítés költsége, az OVF által megadott 7 000 Ft/ha egységár figyelembevételével 27 millió Ft. Az árvizek zavartalan levonulásának akadálya a dunaföldvári és bajai vasúti hídhoz csatlakozó hullámtéri töltés, mely keresztben lezárja a hullámteret. A dunaföldvári töltésen a solti Dunaágnál egy hídnyílás, a bajai töltésen négy hídnyílás biztosítja a hullámtéren levonuló víz töltésen való áthaladását. Fenti öt hullámtéri híd vízemésztésének növelése érdekében — a VITUKI tanulmánya és az EKME modellkísérletei alapján — szükséges a hidak előtti és mögötti terep rendezése az alábbiak szerint: 1. A solti dunaági hídnál az 1956. évi jeges árvíz alkalmával mintegy 75 cm-es vízszintduzzasztást észleltek. A 80 m széles hídszelvényben előállott 2,7 m/s vízsebesség a hídfők lábánál veszélyes kimosásokat okozott. A kontrakció csökkentése, illetve a hídkörnyéki áramlási viszonyok megjavítása érdekében a hídfőkhöz csatlakozva, hidraulikailag megfelelő íves vonalozású terelőtöltéseket kell építeni. Szükséges kőmennyiség 6800 m3 Földmennyiség 8500 m3 Építési költség kétmillió forint. 2. A bajai négy híd körül végzendő munkák az alábbiak: a) a simondunai 30 m széles híd északi oldalán lévő medret mélyíteni és szélesbíteni kell azért, hogy e nyílásra kedvezőbb legyen a rááramlás. b) a fásdunai 36 m széles híd északi oldalán 532 m hosszú terelőtöltést kell létesíteni e híd tehermentesítése és a víznek a nyugatra levő 91 m széles súgói és 135 m széles százlábú hí dákhoz való átterelése végett. c) Mind a négy híd északi és déli oldalán az ör- vénylésmentes vízmozgás előmozdítása, továbbá az áramlási viszonyok megjavítása érdekében az erdőterületet legelőterületté kell átalakítani, legyező- szerűen kiképezve 257 ha területen. A bajai négy hídnál elvégzendő 14 000 m3 földmozgatás költsége a mellékmunkákal együtt 2 millió Ft. A főmederben a két híd roncsait is ki kell emelni, 5 milliós költséggel. Ezáltal mindkét hídban az átfolyási szelvény 400—500 m2-rel fog tovább bővülni. A középvízi szabályozás kérdésének tárgyalásánál a Dunát természetes vízjárású foiyónak tekintjük, mert a fajszi és mohácsi vízlépcsők csak a távoli tervidőszakban kerülnek megvalósításra, s addig az árvízvédelem és hajózás érdekében el kell végezni a szükséges mederszabályozási munkálatokat a természetes vízjárású folyón, Mindkét VÍZIG készített a múltban saját szakaszára általános szabályozási tervet. A tervek lényege a szétterülő, mellékágakban elszökő, mederképző vizek egységes 400 m széles főmederbe való egyesítése. Ezáltal a jéglevonulás számára egységes, zá- tonymentes, mély medret, a hajózás számára pedig kellő hajózó mélységet és szélességet tudunk előállítani. Fenti eél elérésére a homorú parton vezetőműveket, par Ibi ztosí tásokat, deponiákat; a domború parton szorítógátakat; a mellékágakban elzárógátakat terveztünk. Elvégeztük a középvízmennyiség levezetésére alkalmas normális, profil méretednek kiszámítását, alakjának meghatározását és beillesztését a folyamszakasz teljes hosszában a mederrel és a már meglevő művekkel összehangolt vonalozásban. Az esésváltozásoknak megfelelően 5—5 átmeneti, illetve tetőponti normálkeresztszelvényt állapítottunk meg. A keresztszelvény szélessége 400 m, és a sodorvonal függőlegesében egymáshoz érintőlegesen csatlakozó két parabola ívből tevődik össze. A sodorvonal függőlegesében mért, középvízszint alatti mélység az alábbiak szerint változó: átmeneti tetőponti mélység m 1585—1531 fkm 8,00 8,90 1531—1524 fkm 8,40 9,30 1524—1508 fkm 9,20 10,10 1508—1482 fkm 9,70 11,10 1482—1433 fkm 10,60 12,10 A vonalvezetésben arra kellett szorítkozni, hogy a folyó természetét figyelembevéve, a kanyarulatok egymásutánja álljon elő, egyenes szakaszok nélkül. Sajnos, a legtöbb helyen az ideális görbületi alak megközelítése nehézségbe ütközött. A megépített művek vonal ozását, helyét és méretét többnyire nem a tervező mérnök, hanem adottságok döntötték el, így pl. községi belsőség, híd, árvízvédelmi töltés stb. A mederátvágásoknál sokszor helyi érdekből kis távolságra épített töltések miatt csak igen lapos ívek voltak tervezhetők a folyópályában. Más esetekben viszont a part nem volt megköthető kellő időben, és túlfejlődött, egészségtelen, éles görbület alakult ki. Ezen a szakaszon a Duna kanyarulatainak görbületi sugarai eltérnek a megkívánt ideális állapottól. Elméletileg a tetőpontban kellene a legkisebbnek és az átmenetben a legnagyobbnak lennie, de a tervezésnél ez kevéssé tartható be. Véleményünk szerint a legjellemzőbb görbület-adatok: az ívmagasság és a húrhossz viszonya. Ha a 38 kanyarulatból a 3 leghosszabbal, mint olyant, mely túlságos irányváltozást eredményez, kihagyjuk, az átlagos ívhosszúság 3,5 kimre adódik. Az ívmagasság és1 húrhossz viszonya a viszonylag egészséges, és átlag-hosszúságú koppányi kanyarban 1:5; végeredményben a tassi zsilip-országhatár közötti fo- lyamszakaszon a leginkább megfelelő viszonyszámnak a 1:5—1:6 értékét tartjuk. 110
