Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.452 Az ásvány-, hév- és gyógyvíz észlelése Területünkön 6 ásvány-, hév- és gyógyvíz előfordulást tartanak nyilván. Észlelésük megoszlik az üzemeltetők, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és az Országos Balneológiái Kutató Intézet között. Rendszeres, folyamatos észlelés és időszakos vegyvizsgálat lenne kívánatos. A terület ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárásra kedvezőtlen. 2.453 Az ásvány-, hév- és gyógyvíztartó kőzetek Az alaphegységet csak néhány fúrásban érték el, (26. ábra). Hévízhasznosításra általában kedvezőtlen, egyes eseteikben a mezozoos összletből lehet hévízre számítani, de külön e célra fúrni bizonytalan és gazdaságtalan. Hévízfeltárásra a neogén medenoeüledékek sem kedvezőek. A nyilvántartott néhány előfordulás a felső pannonból kapja vizét. 2.454 Az ásvány-, hév- és gyógyvíztartók nyomása A hévízfeltárásra számbajöhető felső pannon össz- letből feltárható hévíz nyugalmi szintje valamivel a felszín fölött várható, a felszínen 50—200 1/p üzemi vízhozammal. 2.455 Ásvány-, hév- és gyógyvízkészlet Feltárásra alkalmas hévízről nem beszélhetünk. 2.456 Az ásvány-, hév- és gyógyvizek vegyi összetétele, hőmérséklete és gázossága Hideg ásvány- és gyógyvizek a területen nem ismeretesek. A Kalocsán feltárt hévizek a nálunk ritka klori- dos vizek csoportjába tartoznak. A keceli és kiskőrösi kutak vize j ódos-brómos-sós. A Dávod— Püspökpusztai artézi kút rádiumemanádós hévizét mozgásszervi betegségek gyógyítására lehetne felhasználni. Az eddig feltárt hévizek hőfoka 30—50 C° közötti. 2.457 Az ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárás lehetőségei A terület ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárásra nem kedvező. Számításba jöhet azonban a Kalocsán feltárt kloridos vizek fokozottabb balneológiái kihasználása. 3. BEFEJEZÉS 3.1 Összefoglalás A fejezet sokrétűségére tekintettel a témakör rövid összefoglalása meg sem kísérelhető. E helyett kiemeljük a fejezetnek a gyakorlati vízgazdálkodás számára legfontosabb részeit, éspedig a 2.314 és 2.414 pontokat (A felszíni 'és felszínalatti vizek jelentősége a területi vízgazdálkodásban), valamint utalunk a XVII. Területi vízmérleg c. fejezetben foglaltakra, elsősorban a táblázatokra, amelyek összefoglaló módon tüntetik fel a terület különféle vízféleségdnek mennyiségi és minőségi viszonyait. 3.2 További teendők A vízgazdálkodás feladatai így foglalhatók össze: a vizek kártételeinek elhárítása, a vízkincs megőrzése és olyan értelmű kiaknázása, hogy belőle a társadalomra a lehetséges legnagyobb haszon származzék. E feladatok természetesen csak a hidrológiai —. és általában a természeti — -viszonyok ismeretének alaposságától függően valósíthatók meg. Már az 1952—1954. között készült, lényegében ma is iránytmutató első Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlatban olvashatjuk, hogy a Keretterv tudományos megalapozottsága egyenlőtlen mértékű volt. Bár az, azóta eltelt időben a hazai tudományos kutatás számos igen jelentős eredményt ért el, ez a fejlődés sem volt egyenletes s főként nem tudta kiegyenlíteni az elméleti alapok akkoriban tapasztalt különböző megbízhatóságát. (\ rétegvízkészletre vonatkozó ismereteink pl. változatlanul a legbizonytalanabbak közé tartoznak.) így a Keretterv- vázlat erre vonatkozó megállapításával — egyéb főbb irányelveihez hasonlóan — lényegében ma is egyetértünk s jelen Kerettervünk tudományos megalapozottság szempontjából homogénebbé tétele s ennek alapján további fínomíthatóságánafc érdekében a jövőbeli kutatómunka fő irányvonalaira vonatkozó javaslatunk (természetesen az azóta bekövetkezett fejlődés figyelembevételével) gyakorlatilag megegyezik, a Keretterv-vázlatban előterjesztettel. A kutatási munkának elsősorban az e fejezetben részletesen tárgyalt természeti alapadottságok jobb megismerésére kell irányulnia, de természetesen, fel kell ölelnie a tervezett műszaki beavatkozások várható következményeivel, illetve ezek irányításának lehetőségével foglalkozó vizsgálatokat is. A hidrológiának a 2.1 és 2.2 pontban ismertetett legközvetlenebb rokontudományai — a földtan, talajtan és éghajlatban — kutatási területén a korszerű vízgazdálkodás megvalósítása érdekében szükséges legközelebbi teendőket az 1.21 pontban körvonalaztuk. összefoglalva: e kutatásoknak egyrészt a viz természetes körforgásának egyre jobb megismerését s a különböző szaktudományok felőli megvilágítását kell oélozniok, másrészt a körforgásba való technikai beavatkozások lehetőségeit és következményeit kell felderíteniök. E téren különösen sokat várunk a r okon tu dományoknak a hidrológia határát súroló, vagy éppen átlépő ágazataitól, — így 96
