Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

A hőfok szerinti fenti csoportosítás általában a felhasználás lehetőségét is határolja. A 18—25 C°-u vizet általában az ivó- és ipari vízellátásra, de strandfürdők és fedett fürdők céljára, egyes esetekben gyógyvízként is használják. A 25—35 C°-u meleg víz felhasználása az előzővel egyező, de hőfoka miatt már csak szükségből ivóvíz.

A langyos és meleg víz hőtartalmának hasznosítása nem célszerű, gyógytényezőt pedig az ilyen víz általában alig tartalmaz. E két hőfokcsoportban csak a gyógyvízként nyilvántartottakkal foglalkozunk, a többit a mélységi vizeknél (2.44) tárgyaltuk.

A 35—60 C°-u hévizet elsősorban a mezőgazdaság hasznosítja (keltetők, melegházak fűtésére, talajfűtésre, stb.). Hazánkban igen fontos szerepe van a szabadtéri, gyógy- és tisztasági zárt fürdők vízellátásában, de gazdaságosan felhasználható lakások, kórházak, gyártelepek fürdő-zuhanyozó szükségletének kielégítésére is.

A 60 C° feletti vízzel fűtve 18—20 C° léghőmérséklet már biztosítható. További lépcsőkben azonban, — a fűtési hőelvonás után — e víz ugyanúgy felhasználható, mint a langyosabb vizek. Ez a leggazdaságosabb, s erre kell törekedni; de arra is, hogy a hőelvonás a gyógyhatást ne csökkentse.

A 90 C° feletti igen forró víz felhasználása és az ilyen vizet adó kút kiképzése általában különleges műszaki feladatot jelent. Használati vízként csak hőelvonás után, vagy hideg vízzel való keveréssel alkalmazható.

A víz hőenergiájának szénegyenértékben való meghatározásánál 10 C°-ról történő felmelegítést, 4000 kalóriás szenet és 60 % kazánhatásfokot veszünk figyelembe.

Az ásvány-, hév- és gyógyvizek kémiai összetétel szerinti csoportosítása a következő (Papp Szilárd szerint) :

1. Egyszerű hévíz,

2. Egyszerű szénsavas (savanyú) víz,

3. Alkáli-hidrogénkarbonátos (alkálikus) víz,

4. Kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos víz,

5. Kloridos (konyhasós) víz,

6. Szulfátos (keserű) víz

7. Vasas víz,

8. Kénes víz,

9. Jó dós, brómos víz,

10. Rádióaktív víz .

A gyógyvizet minden esetben gyógyításra kell felhasználni, egyéb felhasználása csak ezután következhet.

Az ásvány-, hév- és gyógyvízkészlet meghatározása a kevés adat miatt általában nem lehetséges; ezért csak tájékoztató adatok közölhetők a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően.

Vegyi készleten az ásvány- és gyógyvíz esetében a készletben lévő összes oldott szilárd alkotórész mennyiségét értjük. Ennek teljes meghatározása ma még nem lehetséges, egyes esetekben azonban megadható az ásvány- és gyógyvíz előfordulás egy adott időszak alatt elméletileg nyerhető összes szilárd alkotórészének mennyisége. Gyakorlatban hasznosítható ásványkincsről — amin most nem a balneológiái szempontból értékeit ásványtartalmat, Ш. gyógytényezőt, hanem az ipari nyersanyagként felhasználásra kerülő ásványkincset értjük — csak néhány előfordulásnál, s csak egyes különleges alkatrészekkel kapcsolatban beszélhetünk.

Az ásvány-, hév- és gyógyvíz utánpótlásának módját, vízjárását az előfordulás földtani viszonyai határozzák meg. — A felszínközeli rétegekből származó hideg és langyos ásvány- és gyógyvíz (pl. keserűvíz, egyes kénes vizek, stb.) vízjárása és vízminősége általában a csapadék függvénye. — A nagyobb mélységből származó, de forrásokban felszínre jutó vagy sekély kutakkal feltárt ásvány-, hévés gyógyvíz a hozzá keveredő, s külső tényezők hatása alatt álló rétegvíz vagy talajvíz miatt szintén jellegzetes vízjárást mutathat (pl. a budapesti Gellért-fürdő forrásainak és a, Duna vízjárásának kapcsolata).

A mélyebbről fúrással feltárt hévíz általában egyenletes vízszolgáltatású. Egyes esetekben azonban a kút hozama a rétegenergia csökkenése, a béléscsőben történő lerakódás, a béléscső korróziója, kisebb nyomású rétegekbe való vízszökés vagy a sztatikus készlet fogyása miatt csökkenő tendenciát mutat.

A mellékelt „Ásvány-, gyógy- és hévizek” c. 1:500.000 méretarányú térképen feltüntettük az ásvány-, hév- és gyógyvíz-feltárásra legkedvezőbb területeket és a jelenlegi előfordulásokat. Lehetőség szerint a feltárás szükséges mélységét is igyekezz tünk megadni.

A részletes tárgyalás során a 29. táblázatban közöljük a) a hideg, langyos és meleg ásvány- és gyógyvízelőfordulásokat, b) a hévízkutak és c) az Országos Földtani Főigazgatóság részére hasznosítás céljából átadott meddő szénhidrogénkutató fúrások hidraulikai és műszaki adatait. (Ez utóbbiak túlnyomó többsége lakott helytől távol van, ezért általában csak mezőgazdaságilag hasznosíthatók.) A táblázatban a vízminőséget a Papp Szilárd-féle beosztás számaival jelezzük. A kutak hőenergiáját szénegyenértékben fejeztük ki.

Végül a 26. ábrán a terület legfontosabb gyógyvíz- és hévízkútjait, ritkábban hévízhasznosításra átadott szénhidrogén-kutató fúrásait és — tájékoztatás céljából — egyéb mélyfúrások szelvényét is közöljük.

S3