Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

2.34 JËGJARÂS 2.341 Általános törvényszerűségek A jégképződés akkor indul meg, ha a víz hőmér­séklete tartósan 0 C°-ra (pontosabban néhány ti­zed, vagy század fokkal a nullpont alá) hül le. Minthogy a felszíni vizek hőmérsékletének alaku­lását az időjárási tényezőkön kívül számos egyéb körülmény is befolyásolja (lásd a 2.33 pontot), egy­máshoz közel fekvő vízfolyások illetve állóvizek esetében is jelentékeny különbségek lehetnek a jég megjelenésének időpontja és a jégképződés üteme tekintetében. A felhalmozódott jég meny- nyiségétől és a víztér hőháztartási adottságaitól függően hasonló különbségek mutatkozhatnak a jég olvadásának ütemében és eltűnésének idő­pontjában is. Különösen szembetűnő különbségek tapasztalhatók a folyó- és az állóvizek jégviszo­nyainak törvényszerűségei között: a) A vízfolyásokon a jég az egész keresztszel­vényben képződik és a felszínen úszó jégtáblák­ban halmozódik fel. A folyó fokozatosan áll be — a jégtáblák elakadása miatt — alulról felfelé. A jégtakarót legtöbbször a tavaszi árhullámok sza­kítják fel és mivel ez a folyamat felülről indul, könnyen képződik jégtorlasz, esetleg jeges árvíz. Az egyes vízfolyások jégviszonyai és az egyes évek jégjárása között is jelentős különbségek lehetnek. A nagyobb vízsebesség késlelteti a jégképződést, a sima, egészséges meder a beállást. A kisebb víz­folyások korábban fagynak be és hamarabb tisz­tulnak meg a jégtől, mint a nagyok. A mellék­folyó nélküli hosszabb szakaszok a jégtorlaszok miatt veszélyesek. Csapadékban szegény tél vagy a vízfolyás alsó szakaszain kezdődő lassú enyhü­lés esetén a jég veszélytelen. Hosszú, hóban gaz­dag telet követő és felülről meginduló hirtelen melegbetörés könnyen okoz jeges árvizet; a veszély még súlyosabb, ha az árhullám kialakulása után ismét lehűlés következik. b) A tavakon a jégképződés a felszínre korlá­tozódik. A beállás többnyire hamarosan követi a jégképződés megindulását. A jégtakarót az olvadás gyengíti meg és a hullámverés töri össze. A jég­torlaszok a tavakon a szél hatására alakulnak ki a szélnek kitett partok mentén. A folyók duzzasztott szakaszai a j égj árás szem­pontjából is átmenetet képeznek a vízfolyás és ál­lóvíz között. A jég megfigyelése a vízmércéknél történik. A viszonylag kevés helyen végzett észlelések — ki­egészítve a leszűrt törvényszerűségekkel — általá­nos tájékoztatás céljából hosszabb folyószakaszra, esetleg szomszédos vízfolyásokra is jellemzők. A pillanatnyi helyzetről és a jégviszonyok várható alakulásáról kritikus időszakokban légi felderítés­sel lehet közelebbről tájékozódni. 2.342 A főbefogadók jégjárásának ismertetése; a jégokozta rendellenességek A jégviszonyok szempontjából a területünkhöz tartozó Duna-szakaszt jól lehet jellemezni a buda­pesti, az Ipolyt pedig a balassagyarmati jégjárási adatokkal. (1. 23. ábra). November December Január Február Március Duna-Búd west 1890/. 11-19. 10/S1 4^ \ \­✓ \ 4 4*> \ .У zZ22 2^ Ш y2Zá ////. Ü 1 i Jég volt max. ált. —I (me/A?) ] 39 nap A jég állt max. (ms/AZ) ált. VZZZZZZZZ2A 28 пор Jég volt A jég állt max. L------__------------:---------T ' ___□ (1339/АО) ál t. rr~ ~ ! A3 nap max. ШЯ2777777777>У//7///////////,ТЯ (1939/АО) ált. ZZZmZZZZZZZZZZZi A2 nap Jelmagyarázat: jégelöfordulás állójég a jégjelenségek kezdetének itt. megszűnésének átI. időpontja 23. ábra. Jégviszonyok a jellemző szelvényekben 79

Next

/
Thumbnails
Contents