Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
Szocialista Köztársaság között megállapodás jött lére a Közép Szlovákia területéire eső Gemersky, Gablonec és Kubanovón, illetve a vele határos magyar területein fekvő Báma Ш. Berneoebóráti községek közötti határszakasz közös regionális tanulmánytervének kidolgozásáról. Ennek a bizottságnak a munkája teljesen összefügg a magyar—csehszlovák Vízügyi Egyezmény alapján kialakított Közös Műszaki Bizottság munkájával. Az Ipoly völgyében, illetve vízrendszerében a magyar—csehszlovák közös és kölcsönös vízgazdálkodás biztosítása érdekében, a vízfolyás teljes vízgyűjtőterületét, az azt átszelő közös államhatártól függetlenül, egységesnek kell tekinteni. Az Ipoly völgyében lévő káros állapot mind a két államot egyformán sújtja. A Magyar Népköz- társaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között létrejött és az előzőkben már említett vízügyi egyezmény alapján alakított Közös Műszaki Bizottság (KMB) a Budapesten 1954. májusában megtartott XI. ülésszakán az Ipoly völgy rendezését munkatervébe felvette. így megnyílt a lehetősége annak, hogy a magyar—csehszlovák KMB az egész Ipoly vízrendszer figyelembevételével egységes rendezési tervet készíthessen és annak alapján a kivitelek is közös munkánként megindulhassanak. 3. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK HELYZETE ÉS FEJLŐDÉSE Az első világháború után az Ipoly völgyében a közös határon egyik fél sem hajtott végre vízfolyás rendezési, vagy szabályozási munkát. A mellékvízrendszerekben a szükséghez képest ill. az igényeknek megfelelően azonban mind a két országban voltak karbahelyezési és medertisztogatási munkák. Ezek azt eredményezték, hogy a mellékvölgyekben megrövidült a nagyvíz levonulás ideje, az árhullámok hamarabb értek le az Ipoly medencébe, ahol összetorlódva a völgy és a befogadó meder további elfajulását és feliszapolódását eredményezték. A vízrendszerben az 1930. február 2-a és 7-e közötti csapadékos időszakban az Ipolyon addig még nem észlelt árhullám vonult le. A legnagyobb vízállás nem annyira a meteorológiai tényezők rendkívüliségében rejlett, mivel az árhullámot előidéző csapadékhoz hasonló, vagy annál nagyobbak előfordultak már azelőtt is, hanem az árvízből inkább az Ipoly medence elfajult voltára lehetett következtetni A magyar kormány arma kidején a CRED útján meg is tette a kezdő lépéseket az irányban, hogy a vízfolyás szabályozását a két állam közösen hajtsa végre. Ez a javasolt együttműködés azonban akkor nem jött létre. A két ország határát alkotó vízfolyás közös érdekű rendezésének első lehetőségét tehát az 1954. évben kötött közös vízügyi egyezmény teremtetté meg. A Budapesten 1954. májusában megtartott XI. KMB ülésszakon rögzítést nyert az a tény, hogy az Ipoly árvizei mindkét parton nagykiterjedésű területeket árasztanak el, amelyeket mentesíteni kell, továbbá, hogy mindkét fél részéről olyan vízhasz-, nálati igények jelentkeznek, amelyeket az Ipoly legkisebb vízhozama esetén (ami az országhatáron való belépésénél — Ipolytamócánál — 180 1/sec. és Drégelypalánknál 300 1/secre tehető) nem lehet kielégíteni. A KMB ezért az Ipoly határmenti szakaszára vonatkozó vízgazdálkodási terv készítésének szükségességét állapította meg. Megegyezés jött létre, hogy az Ipolymenti víz- haszná'lati jogok korlátlanul gyakorolhatók, amíg a vízfolyás vízhozama az 500 1/s mennyiséget meghaladja. Ha azonban ennél kevesebb, úgy a lefolyó vízmennyiség 50%-a Magyarországot és 50%-a Csehszlovákiát illeti meg. A mederben maradó, legalább 100 1/s víz biztosítására mindkét fél köteles a rendelkezésére álló vizekből legalább 50 1/s-i mennyiséget visszahagyni. A KMB 1955. évi XIII. ülésszakán megegyezés jött létre arról, hogy a már rendelkezésre álló adatok alapján az Ipoly folyó rendezéséről tanulmány- terv készüljön, amelyet a magyar fél készít el. Az elkészített tanulmányt a magyar fél az 1956. évi XIV. KMB ülésszak alkalmával a csehszlovák félnek átadta. A KMB a tanulmánytervet a további tervezések alapjául elfogadta. A tanulmányterv rámutatott arra, hogy az Ipoly folyó völgyében a vízrendszerhez tartozó mellékfolyások gyűjtőterületén több helyen található kedvező topográfiai adottság tárolótér kialakíásátra. Így elsősorban a rárosi völgyszorulatban, a csehszlovákiai Mula községnél, a jobboldalról betorkoló Tisovnik patak alatt létesíthető völgy elzárása jöhet szóba a tározáshoz. A második világháborút megelőző időben megkezdődött Ipoly mederrendezési munkálatok közül befejezetlenül maradtak a Letkés és Ipolyszalka (Salka) közötti, valamint a Balassagyarmat és Kővár (Kolári) közötti mederátmetszések. A letkési Ipoly átmetszés terveit a magyar fél 1957 októberében a vízjogi engedélyezési eljárás lefolytatására Csehszlovákiának adta át. A kiviteti munkák elvégzésével kapcsolatban döntés még nem történt meg. A Balassagyarmat—Kolári közötti Ipoly szakasz szabályozására a tervet a csehszlovák fél készítette el és a KMB 1959. évi XIX. ülésszakán előterjesztette. A KMB a magyar javaslat alapján foglalkozott az Ipoly völgyében a Mula csehszlovák és Nógrád- szakál magyar községek határában létesíthető víz432
