Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
XVI. FEJEZET À vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai 1. A TÉMAKÖR ISMERTETÉSE A 6. Területi Vízgazdálkodási Keretterv területe, vagyis a Közép-Dunavidék és a szomszédos Csehszlovák Szocialista Köztársaság között, több mint 150 km hosszon az Ipoly folyó alkotja a közös államhatárt. Az Ipoly vízgyűjtő területének határát — északi részén Csehszlovákiában — a szlovák Érchegység (Slovenské Rudohorie), majd ennek nyugat felé húzódó folytatásában a Selmeci hegyek (Stiavnicki Pohorie) és onnan a Duna medencéig lehúzódó dombvonulatai, míg délen — Magyarország területén — a Magyar Középhegység egy része, a Börzsöny és a Cserhát vonulatai alkotják. Az Ipoly folyó teljes vízgyűjtő területe 5108 km2, amelyből 3590 km2 (70,0%) Csehszlovákia és 1518 km2 Magyarország területére esik, azon belül 1189 km2 (97,8%) Nógrád megyét és 329 km2 Pest megyét érinti. A 258 km hosszú Ipoly összesen 151,6 km Eosszon alkot határt a két állam között. A mellékvízfolyások összes mederhossza keréken 2300 km, amelyből Magyarország területére 560 km esik. Az Ipoly folyó jelenlegi elfajult állapotában — az évenkint többször is megismétlődhető árvizeivel. Csehszlovákia területén 11 105 hektáron (62,9%), Magyarországon pedig Nógrád megyében 5350 hektáron és Pest megyében 1215 hektáron, összesen 6565 hektáron (37,1%), mindösszesen 17 670 hektár árterületen akadályozza a rendszeres mezőgazdasági művelést. Az ártéri területek szélessége átlagosan 1,0—1,2 km, helyenként eléri azonban a 2,5—3,0 km-t is. Árvíz esetén a hullámtéren kb. 0,8—1,2 m magasságú a vízelborítás. Magyarország és Csehszlovákia között még 1937. év augusztus hóban Budapesten kötött Vízügyi Egyezmény csak a Duna, valamint a Tiszának a Szamos torkolata alatti — magyar—csehszlovák — közös határszakaszára vonatkozó műszaki és gazdasági kérdések megoldására terjedt ki. A két állam ezért 1954. évi április hóban Prágában új egyezményt írt alá azokra a vízimunkákra vonatkozóan, melyek a Duna és a Tisza, továbbá az államhatárt képező, vagy a határ által metszett vízfolyások határszakaszain hajtandók végre. 2. A VÍZGAZDÁLKODÁSI NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÉRTÉKELÉSÉNEK ALAPELVE Az 1954. évi új vízügyi egyezmény hatálya — annak I. fejezetében foglaltak szerint — a következő munkákra terjed ki: Armentesítési és nagyvízszabályozási munkák, közép- és kisvízszabályozási munkák, mederkotrási és hajóút biztosítási munkák. Továbbá a határmenti vízfolyásokon végrehajtandó mindazon munkákra, melyek a vízjárásra befolyást gyakorolnak. A II. fejezet a kutatások, mérések és tervezések kérdéseit szabályozza. Az egyezmény III. fejezete a vízimunkák kivitelezését tartalmazza, A IV. fejezet a fenntartási munkákra vonatkozik. Az V. fejezet a költségek viselésére, a közös munkák leszámolására és felülvizsgálatára, a térítési kötelezettségekre, valamint a műszaki és pénzügyi ellenőrzésre vonatkozik. A VI. fejezet a vízjogi ügyeket szabályozza. Kimondja többek között, hogy a határmenti szakaszokon a vízjogi ügyeket annak a szerződő félnek a jogszabályai szerint kell elbírálni, amelynek területén a vízimű épült, vagy megépítésre kerül. Az Egyezmény VII. fejezete a közös Műszaki Bizottság felállítását, feladatát, hatáskörét, összetételét és egyéb formai kérdéseket tartalmaz. A VIII. fejezet általános és zárórendelkezéseket tartalmaz. A zárórendelkezés szerint az 1937. évben Budapesten a Duna és Tiszának a Szamos torkolata alatti közös magyar—csehszlovák határszakaszára vonatkozóan köttött egyezmény érvényét vesztette. Az előzőkben részletezett és főleg a KŐzép-Duna vidékhez tartozó Ipolyra vonatkozóan a magyar— csehszlovák vízügyi egyezményben foglaltakon felül a közös határszakasz regionáhs terve elkészítésével kapcsolatban is jött létre megállapodás a két szomszédos állam között. A KGST Építésügyi Állandó Bizottsága Regionális Tervezési Szekciójába tett magyar javaslat alapján a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák 431
