Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása

a fenékszélesség a soroksári Dunaágban 100—75 m között változik. A Dunaág bővítési munkáinak költsége 83 millió Ft.

A IV. ütem: Feladata: 200 m3/s maximális öntö- zővízkivétel a soroksári Dunaágból a Duna—Tisza- közi és a tiszavölgyi öntözések számára. A Duna— Tisza közének a Duna-völgy felé eső részén összesen 40 m3/s öntözővíz felhasználásával mintegy 80 000 ha terület öntözhető. A vízválasztón át a Ti- szavölgybe 160 m3/s vízhozam érkezik, mely részben a Duna—Tisza közén vezetett önötzőcsatomák létesítésével, részben a Tisza III. vízlépcső bögéjé- be való bevezetéssel öntözésre, ipari vízellátásra stb. használható fel. Ebben az ütemben kétjáratú hajózóút biztosítása szerepel 1350 tonnás uszályvonták számára és a 113 MW és 6 órás csúcsteljesítmény is biztosítható. A IV. ütemben jelentős mértékben bővíteni kell a Duna—Tisza-Csatoma szelvényét, a magassági vonalvezetés is módosul, a megnövekedett vízhozamoknak megfelelően.

A Soroksári Dunaág felső szakaszának 107 m:i/ vízvezetőképessége gazdaságosan tovább nem bővíthető a IV. ütem igényeinek megfelelően. A távlati vízigény 257 m3/s, ennek megoszlása: Duna— Tisza Csatorna 200 m3/s, Északi övcsatorna 8,5 m3/s, kiskúnsági főcsatorna 42 m3/s, ipari vízigény 6,5 m3/s. A Soroksári Dunaág felső szakaszának további bővítése helyett 150 m3/s vízvezetőképességű átmetszés létesül a Csepel-szágeten keresztül Szi- getszentmiklós felé. Az átmetszés a Duna 1634 fkm- től, a 101,00 m. Orsz. adonyi duzzasztási szintről indul. A vízkivételnél árvízkapú létesül. A vízszínesés 6 cm/km. A csatorna felvízi oldalán

6,0 m vízmélységet és 12,0 m fenékszélességet irányoztak elő. Az 5,4 km hosszú átmetszés végén a vizet a soroksári Dunaágban megengedett 97,10 m. Orsz. szintre leejtik. Ide 4400 kW teljesítményű vízerőtelepet (szigetszentmiklósi vízerőmű), 12x85 m hasznos méretű hajózsilipet és vízbeeresztőzsilipet terveztek. Az alvízi oldalon a meder 3,10 m mély és 60,0 m fenékszélességű. A felvízi oldalon a tervezett vízszint 70—80 cm-rel a terep felett van, így a csatorna töltése mellett szivárgó árok szükséges. A csatorna felvízi oldalán két közúti híd, az alvízi oldalán egy közúti és egy vasúti híd megépítése válik szükségessé. A IV. ütemben végzendő munkák költsége 266 millió Ft.

A munkák ütemezése. A népgazdaság igényeitől és az előirányzott fejlesztéstől függően az 1980 évig szükségessé válhat az ismertetett I—III. ütemek valamelyikének kiépítése. Jelenlegi álláspont szerint a teljes DTCS-t 1980 utáni beruházásként vettük figyelembe.

Az I—IV. ütemben a területen végzendő munkák összes költsége 380 miihó Ft, mely az egész Duna—Tisza Csatorna komplexum 5345 millió Ft beruházási összegének kereken 9%-a.

A Duna—Tisza Csatorna hatása a vízgazdálkodási ágazatokra röviden a következőkben foglalható össze:

A Duna—Tisza Csatorna vízerőművének évi termelése 252,0 millió kWó, az üzemeléshez szükséges energiafogyasztás ezzel szemben évi 266,7 millió kWó. E számítás során, feltételezve, hogy az energiatermelés egész évben átvezetett Dunavízzel történik, az mutatkozik, hogy a IV. ütemben az energiatermelés évi 14,7 millió kWó-val kisebb, mint a fogyasztás. De figyelembevéve, hogy a csúcsenergia értéke legalább kétszerese a szivaty- tyúzásra fordított energiának, közel 200 millió kWó/év alapenergiaértéknek megfelelő nyereséghez jutunk.

Ha a Tisza-csatornázás elkészül, a Dunának a jelentős tiszai hajóútrendszerrel való összekötése révén jelentős területek kapcsolódnak be a Duna nemzetközi forgalmába. A DTCS várható forgalmát az előzetes forgalmi tanulmányok évi 2,7 millió tonnára, az 1948-ban végzett vizsgálatok 1,5—

2,0 millió tonnára becsülik. A vasúti és víziszállítás közötti különbségből származó nemzeti jövedelem növekedése 40—50 miihó forintra becsülhető.

Ármentesítésre és folyószabályozásra a létesítménynek nincs említésre méltó kihatása.

A DTCS töltések között haladó szakaszain átszivárgó vizek és a külvizek összegyűjtésére, valamint kisebb átvágott belvízcsatornák összekötésére övcsatornákat terveznek, melyek a vizet a belvíz csatornákba vezetik. Nagyobb belvízcsatornákat a DTCS alatt bujtatóval vezetik át.

Az öntözéssel kapcsolatos adatokat már korábban részleteztük. A felsorolt öntözési lehetőségek haszna számszerűen nagyon bonyolult módon fejezhető ki, de mindenképpen a mezőgazdaság termelékenysége sok millió Ft-tal növekszik.

Az ivó- és ipari vízellátásra, a települések, ipartelepek csatornázására, vizek tisztaságának védelmére, üdülésre, vízisportra, halászati hasznosításra a DTCS hatása általában kedvező, de összetett volta miatt számszereűn nehezen értékelhető.

A Duna—Tisza Csatorna gazdaságosságának vizsgálata az összefüggések és kapcsolódások bonyolult volta miatt a tervezés jelen állapotában számszerűen el nem végezhető és a népgazdasági haszon számszerű nagysága meg nem állapítható.

427