Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
zetközi víziúthálózatba, ezenkívül összeköttetést teremt a tengerekkel is. Jelenleg a területen a hajóforgalom fejlődését a víziút kis mélysége és a hajók viszonylag csekély hordképessége miatti nagy szállítási önköltség is fékezi. Ennek ellenére a dunai teherszállítás volú- mene 1950—1959 között 7 millió tonnáról 17 millió tonnára emelkedett. A dunai hajóforgalom az 1980. év távlatában évi 45 millió tonna nagyságrendet érhet el, a Rajna—Majna—Durua és az Odera—Duna csatornák megvalósulása után pedig a hapóforgalom évi 70— 80 millió tonnára növekedhet. Folyamszabályozási művekkel a területen a Budapest feletti vízlépcső megépítése esetén 3,0—3,2 m-es mélységet lehet elérni, a Budapest alatti vízlépcsők megépítése után a magyar Dunán 3,50 (3,65) m-re növekedhet a hajózási mélység. A dunai vízlépcsők létesítésének egyik nagy nép- gazdasági eredménye, hogy a Duna mélyvízű víziszállítási főútvonallá változna. A mélyvízű hajóút megvalósításának eredményeképpen nagyobb hajókat lehetne használni, az eddigi kisvízi terheléskorlátozás megszűnne, a szállítási önköltség lényegesen csökkenne, és ez a dunai hajóforgalom növekedését vonná maga után, ami a többi népgazdasági ágazatra is előnyösen hatna. A Duna—Tisza csatorna megépítését az öntözések fejlesztése, a Tiszavölgy vízpótlása és a csúcsenergiatermelés mellett a hajózás is indokolja. Ha a Tisza csatornázás is elkészül, a Dunának a tiszai hajóútrendszerrel való összeköttetése révén jelentős területek kapcsolódnának be a Duna nemzetközi forgalmába. A Duna komplex hasznosítása nemzetközi probléma, hazánkon kívül az összes dunamenti államok szoros együttműködésben foglalkoznak a kérdéssel mind a vízenergia termelés, mind pedig a nemzetközi hajózóút fejlesztése szempontjából. 2. A VÍZGAZDÁLKODÁSI NAGYLÉTESÍTMÉNYEK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai Ebben a pontban összefoglalóan foglalkozunk a kutatások és feltárások mai állásának vázolása mellett a területre eddig elkészült tervek és tervrészek ismertetésével. Területi adottságaink azonban szükségessé teszik, hogy egyes esetekben a területen lévő kutatóintézetek munkájával kapcsolatosan az országos vonatkozású kérdéseket is érintsük. A nagyobb vízfolyásainkon, úgy a Dunán a vízállás rendszeres észlelése több, mint 100 éves múltra tekinthet vissza. Különös lendületet adott az adatgyűjtéseknek a VITUKI felállítása, amelynek feladata összefoglalóan foglalkozni az ország felszíni és felszín alatti vizeivel kapcsolatos hidrológiai, hidraulikai, vízkémiai adatgyűjtéssel, tudományos és kutató tevékenységgel. Az OFV-nek, a vízgazdálkodás egységes szervének 1953-ban történt megalakulása szintén elősegítette a fejlődést. A vízerőmű tervezése akkor kapott kimondott szakosítást, amikor a NIM alá tartozó Vízerőmű Tervező Iroda megalakult. Ez már nemcsak konkrét tervezésekkel, hanem kutatásokkal, fejlesztési tervek készítésével is foglalkozott. Még nagyobb lendületet vett azonban ezirányú munkája, amikor az OFV megalakulása után, Vízügyi Tervező Iroda néven, nagyobb lehetősége nyílott a komplex vízhasznosítási lehetőségek és tervek áttekintésére és készítésére. A VÍZITERV által 1952—54. években készült Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlat az akkori statisztikai adatok alapján már nemcsak a 1.5 éves fejlesztésre adott programot, hanem vízierőink hasznosítása és víziutaink fejlesztése című fejezetében kellő áttekintést nyújtott a távlati perspektívákról is. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv ezen első vázlata a területre vonatkozóan első fokozatban a dunai erőművek közül a Nagymarosi Vízerőművet, a Nagymarosi Hidraulikus Energiatározót és a Soroksári Dunaágon a Kvassay-Vízerőművet vette tervbe, míg távolabbi perspektívaként az Adonyi Vízerőmű megépítését irányozta elő. Vízerőhasznosítási lehetőségeink helyes értékelését a Magyarország elméleti vízerőkészletének korszerű katasztere (1945—1947) c. összeállítás tette lehetővé. A kísérletek, vizsgálatok és konzultációk, és ezek tervezési felhasználása alapján a területre vonatkozólag számos dokumentáció készült el. Az 1961. évi KGST jelentés „A Duna vízkészletének komplex hasznosítása sémájáról és többek között — a nagy vízerőművek, meliorációs rendszerek és öntözési létesítmények építéséről” című 1. sz. melléklete a magyar Dunaszakaszt és ezen belül a területet érintő nagylétesítményeket is tárgyalja. Rendelkezésre áll a Duna komplex vízhasznosítási terve. A Soroksári Dunaág komplex hasznosításával kapcsolatosan a VÍZITERV 1955- és 1958- ban készített tanulmánytervet. A Nagymarosi vízerőmű előkészítő és tervezési munkáival magyar részről megbízott VlZITERV és csehszlovák részről megbízott Hydroprojekt összeállította a rövidí- tet tervfeladatot, és a Szovjetunió Gidroprojekt Intézetének szakértőivel való konzultálás után I960, április havában aláírták. Elkészült a hidraulikai energiatározók (Visegrád és Nagymaros környéki) vázlat terve, valamint 1960 márciusában az Adonyi Vízerőmű vázlatterve. A Soroksári Dunaágon épülő Kvassay Vízerőmű kivételi tervdokumentációja is kész, az építés folyamatban van. A Duna->-Tisza Csatornára vonatkozó korábbi 421
