Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

2. A 6. KÖZÉPDUNAVIDÉKI TVK-EGYSÉG TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI 2.1 Vízföldtani és talajviszonyok J.ll A TERÜLET FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE A földtani viszonyok ismertetésének célja, hogy egyrészt általános tájékoztatást adjunk a terület­ről, másrészt elkészítsük a „2.44 Mélységi víz” c. fejezetet. Az anyagot alaphegységre, fedőhegységre, és me­denceüledékekre bontva tárgyaljuk. A hármas ta­gozódás azonban földtani irodalmunkban nem ta­kar feltétlenül azonos korelosztást. (A miocén korú rétegeket, pl. a Kisalföld alatt vagy Somogybán medenceüledékeknek nevezik, míg a Mecsekben a fedőhegységhez sorolják). Az egységes tagozó­dás érdekében a TVK-ban — a szokásoktól némileg eltérően — az alaphegység, fedőhegység, medence­üledék elnevezést földtani korokhoz kötjük. így alaphegységi képződménynek nevezzük a Föld ős­korától a Föld középkorának végéig, a felső krétá­val bezáróan keletkezett kőzeteket; fedőhegységi képződménynek tekintjük a paleogént, vagyis az eocént és oligocént, végül medenceüledékek cím­szó. alatt foglaltuk össze az alsó miocéntől nap­jainkig keletkezett kőzeteket. Ez a csoportosítás jelenthet ugyan nehézséget, mert pl. a miocén képződmények néha fedőhegység jellegűen jelentkeznek, máskor pedig nem lehet őket a felső oligocéntől szétválasztani. Az old gócén rétegek azonban vízföldtanEag általában kedvezőt­lenek és legtöbbször nagy vastagságuk folytán jól elválasztják a vízadásra kedvezőbb, eocénnel vég­ződő és miocénnel kezdődő rétegeket. Az alaphegységek, fedőhegységek és medenceüle­dékek területi kiterjedését az 1., 2. és 3. ábra szemlélteti. A 6. TVK területén hegyvidéki medencék és alföldi részek vannak. 2.111 Alaphegység A mélyen elfedett paleozoos alaphegységre a vul­káni kőzetek zárványaiból (gránit, fillit, profiroid, diabáz) következtetünk. Az őshegységre triász képződmények települtek A Börzsönytől délre a triász képződmények részben a felszínen találhatók. A Bicskei öbölben a permre konkordánsan tele­pült — a balatonfelvidékinek megfelelő — alsó triászt fúrással harántolták. A középső triász a felszínen kicsiny foltokban mint ladini szaruköves mészkő (Mátyáshegy, Vihar- hegy, pesthidegkuti Csúcshegy), és dolomit (Csíki hegyek, Nagyszénás, Apáthy szikla) található. A felső triász legfontosabb képződményei a fő­dolomit és a belőle kifejlődött dachsteini mészkő, az alaphegység legnagyobb elterjedésű kőzetei. Víz­földtani jelentőségük ezért nagy, a fő karsztkőze- tet alkotják (L. 3. ábra). A Budai hegységen kívül a felső triász a Duna bal partján is a felszínen van (Naszály, csővári Várhegy) kisebb rögökben. A felső triász képződményeit a Budapest és Túra közti területen mélyfúrással is elérték (Városliget, Cinkota, Gödöllő, Túra). A triász rétegek felett kis területű jura maradvá­nyok is vannak, Kesztölc környékén. Krétarétegek jelentéktelen foltokban láthatók. felszíni kristályos pala fedett kristályos pata felszíni tengeri karbon és perm fedett tengeri karbon és perm felszíni perm és mezőzoés vonulni fedett perm és mezozoós medencealjazat felszíni harmadidőszaki vulkánosság — —- szerkezeti vonat 1. ábra. Az alaphegységi képződmények elterjedése 43

Next

/
Thumbnails
Contents