Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása
Hévizeink ezenkívül legtöbbnyire értékes ásványi sókat tartalmaznak, ezek kinyerése és hasznosítása ugyancsak elengedhetetlenül fontos népgazdasági érdek. Budapest vonatkozásában — amint láttuk — a rendelkezésre álló hévizeket elsősorban gyógyászati célokra hasznosítjuk. A hévizek igénybevételénél budapesti vonatkozásban a kedvező adottságok elsősorban a gyógyfürdők fejlesztését indokolják, és ennek megfelelően történik is a fejlesztés. A gyógy- és hévizeinkkel való tervszerű, céltudatos gazdálkodás elsősorban Budapesten, ahol ilyen kedvezőek az adottságok, az egyre inkább fellendülő idegenforgalom révén valutabevételt is jelent. A tervszerű gyógyfürdő-fejlesztéssel elérjük, hogy Budapest tényleg fürdőváros lesz. A hévizek egyéb hasznosítására is Budapesten, mint láttuk, igen kedvező lehetőségek vannak. Ezeket a lehetőségeket nem szabad kihasználatlanul hagyni. A kérdéses vizek egyéb irányú hasznosítása budapesti vonatkozásban a strandfürdők révén szintén az ember egészségvédelmét biztosítja, dolgozóink egészségét védi, felfrissíti. A budapesti hévizek komplex felhasználása — amint láttuk — élen jár. Az ilyen komplex hasznosítások komoly népgazdasági megtakarításokat jelentenek. Budapesten a további tervszerű — alar pos megfontolású — kutatások és a kedvező eddigi tapasztalatok fogják biztosítani a komplex hévízi felhasználások eredményességét. Az új feltárásoknál már a létesítmények tervezésénél a legmesz- szebmenő és legcélravezetőbb felhasználásokat kell betervezni. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők Az ásvány-, gyógy- és hévízkincsünkre vonatkozó ismereteink meglehetősen hézagosak. Az országban 1961. évben először tűzte programjára a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a meglévő hévízfeltárások kataszterizálását. Rendszeres és egységes ásvány-, hév- és gyógyvízkutatás még nem volt. Minden eddigi ismeretünk, tapasztalatunk valamilyen más irányú kutatás vagy mélyfúrás ismeretanyagából származó töredék. Az öszegyűjtött adataink szórványosak, nem egységesek, a helyi közigazgatási szervek a hasznosításban, kutatásban a legkülönbözőbb véleményen vannak, így egy jó átnézetes kép nem alakulhat ki, holott ez a jövőbeni hasznosítás szempontjából elsőrendű fontosságú feladat volna. Ahhoz, hogy a fejlesztés irányát meg tudjuk szabni, elsőrendű fontosságú, hogy ismerjük az ásvány- és hévízkincsünik kinyerésének lehetőségeit a mélység függvényében, különös tekintettel a várható víz mennyiségére, összetételére és nem utolsó sorban a víz hőmérsékletére vonatkozóan. Hasonlóan célszerű lenne tudni, hogy mely területen van lehetőség viszonylag csekélyebb fúrással elérni a magasabb hőfokú övezeteket. Igen értékes adatokat jelentenek a töréscsíkok, törésvonalak lefutásának lenyomozása, melyek mentén az ásvány- és hévizek a felszín felé törekednek. Általánosságban be kellene vezetni és rendszeresen bővíteni a kőolaj- és földgázkutatáshoz hasonló kutatási és térképezési eljárásokat a mélységbeli vizek kutatási területén. Későbbi hasznosításokhoz a hidrogeológiai kutatásoknak ki kell terjednie a Föld hőháztartásának vizsgálatára is. A mélységben felvett hőmérsékletüket egyéb fizikai tulajdonságaiknak megfelelően leginkább a mélységi vizek képesek megőrizni. Ez a felszínre- törés alkalmával nagymértékben hasznosítható, ezért a hévíz kutatásoknál a geotermikus kutatások és adatok is nagy jelentőséggel rendelkeznek. Az általános geológiai, hidrogeológiai ismereteink bővítéséhez, így az ásvány- és hévízkincsünk feltárásához nagymértékű segítséget nyújtana egy korszerű geotermikus adatgyűjtés. Célszerű lenne lehetőleg minden meglevő fúrt kút fúrólyulk karotázs- mérését (Carottage Electrique), talphőmérsékletét megmérni, így a mélységbeli víztartó rétegek elhelyezkedéséről, hőmérsékletéről pontosabb képet kaphatnánk. Ezt a munkát célszerű lenne kiegészíteni a gravitációs mágneses anomáliák és a magasabb hőmérsékletű mélységi víztartó rétegek közötti tudományos összefüggésekkel. A gazdaságos felhasználás érdekében különös gondot kell fordítani a kutatásoknál a hévizek elszennyeződése, főleg agresszivitása és sókicsapódásának megakadályozására. E nélkül a meghibásodott kutakban a rétegek kölcsönösen előnytelen egymásrahatása befolyásolhatja a víz hozamát, hőmérsékletét és összetételét. Ezért a meghibásodott kutakat felül kell vizsgálni, lezárásukról ill. kijavításukról időben gondoskodni kell. A kútfúrás nem olcsó, átlagosan a mélyfúrást 2 000 Ft/fm költséggel vehetjük számításba, ezért nem közömbös, hogy valamely helytelen telepítés miatt a kút meddő marad-e, és így az összes költségek kárbavesznek. A hévíz- és gyógyvízfeltáráshoz ezért szükséges elsősorban a meglévő kutak nyilvántartási adatait és egyéb kutatásokat feldolgozni. A hévizek távvezetésének költségei körülbelül azonosak a kútfúrás fm-kénti árával, így mélyfúrást lehetőleg a felhasználás környékén kell végrehajtani. Figyelembe kell venni e téren az egyéb kutatás céljából lemélyített fúrásokat (kőolaj, szén, földgáz) is. Ilyen esetben meg kell találni a módját annak, hogy a hévíz felhasználásáról azonnal döntés szülessen, mert a hévíz felhasználása éppen a víz agresszivitása és egyéb melléktényezői miatt akkor gazdaságos, ha a fúrógépnek nem kell el- és később majd újra felvonulnia, hanem kitudja képezni a kutat a hévíz igényeinek megfelelően. A jelenleg működő hévíz kutak 80%-át a vízművek, a fennmaradó részt főként a mezőgazdaság üzemelteti. Kiemelve a Közép-Dunavidék kerettervéből Budapestet, mint az országban eddig feltárt hévizek 400
