Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

Stefanovits Pál: Magyarország talajai. Budapest,

1956. Akadémiai Kiadó.

di Glória János—Klimes Szmik Andor—Dvora- csek Miklós: Talajfizika és talajkolloidika. Budapest, 1957. Akadémiai Kiadó.

Szabolcs István: A vízrendezések és öntözések hatása a tisztántúli talajképződési folyamatokra. Budapest, 1961. Akadémiai Kiadó.

Agrártudomány, 1949—1960, 1—12. kötet.

Agrokémia és Talajtan, 1951-től.

Magyar Agrártudományi Egyetem Évkönyve, 1957-től.

Erdészeti Kutatások, 1954-től.

Magyar Mezőgazdaság, 1946-tól.

iMagyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának Közleményei, 1852-től.

Agrokémiai Kutató Intézet Évkönyve, 1 kötet, 1950.

Erdészeti Tudományos Intézet Évkönyve, 1951— 1952.

Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Közleményei.

Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Évkönyve 1951-től.

Öntözési és Talaj javítási Kutató Intézet Évkönyve, 1950—1951.

1.213 Éghajlattan

1.2131 A kutatások fejlődése

A Magyarországon végzett éghajlati kutatások első eredményei nagyvonalú áttekintést adtak hazánk éghajlatának. Ezek ma már csak tudomány- történeti jelentőségűek — tehát szakmailag közvetlenül nem használhatók fel — elsősorban azért, mert időközben égiajlati fogalmaink erősen átalakultak, továbbá mert a felépítésükhöz felhasznált adatanyag rendkívül gyér volt (Berde A. 1847. Hunfalvy J. 1865.)

Az első fejlett, nagyrészt még ma is helytálló megállapításokat közlő éghajlati munka megírásának alapját az 1870-ben megalapított Országos Meteorológiai Intézet céltudatosan szervezett és folyton fejlődő állomáshálózata adta. Róna Zsig- mond támaszkodott erre az alapra, amikor 1908- ban közreadta Magyarország éghajlati viszonyait részletesen ismertető kétkötetes művét. Bár az éghajlati elemeket külön-külön tárgyalja, mégis rámutat a leglényegesebb összefüggésekre s így munkája a korszerű komplex-szemléletnek is megfelel.

Még több adatra épült Réthly A.—Bacsó N. 1938-ban megjelent műve, amely az első világháború után megkisebbedett, éghajlatilag egyszerűbbé vált Magyarország természeti viszonyait — beleértve a vízrajzot is — a két világháború között felmerült problémák (az Alföld 'kiszáradása, az erdők szerepe a vízgazdálkodásban, a Balaton és Budapest helye éghajlatunkban stb.) szempontból soha eddie nem tapasztalt részletességgel tárgyalja.

A materialista természettudományos kutatás módszereit felhasználó legújabb ismertető munkák (lásd a 1.2132 pontban) az éghajlati kutatómunka betetőzését képező éghajlati körzetbeosztást is tartalmaznak már.

Az Országos Meteorológiai Intézetben a 30-as

évek közepén elkészült, kiadásra nem került, de a nagy belső kereslet következtében szinte teljesen elhasználódott kéziratos első éghajlati atlaszt 1960- ban követte az első publikált klímaatlasz, (Magyar- ország éghajlati atlasza, OMI-Akadémiai Kiadó, Bp.) amely a komplex-szemléletnek megfelelően az éghajlatot alakító tényezők (domborzat, vízrajz, tájegységek, növénytakaró, talajtípusok), térképlapjai mellett az éghajlati elemek térbeli változását, többnyire 50 évi (1901—50) megfigyelésekre támaszkodva mutatja be. Anyaga — bár a világ- színvonalat lényegesen meghaladja — korántsem mondható teljesnek, s az összefoglaló lapok közül a legfontosabb: az éghajlati körzeteket tartalmazó még hiányzik. Ez a lap, s természetesen a hozzátartozó elméleti megalapozás is, 1960-ban jelent meg Kakas József tollából.

Az egyes éghajlati elemek közül legrészletesebben a hőmérséklet és a csapadék került feldolgozásra (Bacsó N., Hajósy F.). Kielégítő részletességgel állnak rendelkezésre hazánk légnyomási (Berkes Z.), sugárzási (Takács L.), felhőzeti (Zách A.), szél (Kakas J.) és hótakaró (Kéri M.) adatai. Fontosságukhoz mérten szerényebb adatanyag mutatja be nedvesség-, párolgás-, köd-, harmat-, dér- és zúzmara-viszonyainkat. Világviszonylatban is jelentős tudományos értéket képvisel szinoptikus klimatológiai adatanyagunk (Péczely Gy.), amely számos további éghajlati vizsgálódás alapját képezi.

A hazai éghajlatkutatás legközelebbi feladata elsősorban a ma viszonylag még kevésbé ismert elemek (légnedvesség, párolgás, stb.) részletesebb feltárása, a természetátalakítás éghajlati feltételeinek (lehetőségeinek és korlátainak) meghatározása és az alkalmazott klimatológia gyakorlati kidolgozása. Fontos feladat még Magyarország éghajlatának további részletezése terén a már megkezdett tájmonográfiák éghajlati fejezeteinek kidolgozása is.

1.2132 IRODALMI ÁTTEKINTÉS

Az alábbiakban felsoroljuk a hazánk éghajlati viszonyait ismertető legalapvetőbb műveket, szak- folyóiratokat és kiadványokat:

Róna Zsigmond: Éghajlat I—II. Budapest, 1807— 1909.

Réthly Antal—Bacsó Nándor: Időjárás-éghajlat és Magyarország éghajlata. Budapest, 1938.

Aujeszky László—Berényi Dénes—Béli Béla: Mezőgazdasági meteorológia, Budapest, 1951.

Berkes Zoltán: A légnyomás változásai Magyar- országon. Budapest, 1944.

Zách Alfréd: A felhőzet eloszlása Magyarországon, Budapest, 1943.

Hajósy Ferenc: Magyarország csapadékviszonyai

1901—1940. Budapest, 1952.

Kéri Menyhért—Kulin István: Csapadékmennyiségek gyakorisága 50 évi (1901—50) megfigyelések alapján. Budapest, 1953.

Bacsó Nándor—Kakas József—Takács Lajos: Magyarország éghajlata. Budapest, 1953.

OMI Évkönyv (1958-cal lezárva)

Bacsó Nándor:Magyarország éghajlata. Budapest, 1959.

OMI Hivatalos Kiadványai. Magyarország éghajlata (folyamatos).

40