Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

X. fejezet. Vízerőhasznosítás

A hőerőművek üzeme akkor a leggazdaságosabb, ha állandóan az optimális hatásfokot adó terhelés mellett üzemeltetik a gépegységeiket. Az ettől való eltérés rontja a hatásfokot, nagyobb kalóriafelhasz- nálást igényel, tehát növeli az üzemköltségeket. Különösen gazdaságtalan, ha üzemen kívül helyezett kazánt kell az energiaellátásra beindítani.

A villamosenergiát nagy mennyiségben nem lehet tározni. Szükség van tehát a melegtartalékra és a hidegtartalékra helyezett hőerőművek beindítására mindaddig, amíg az ezeket pótló hidraulikus energiatározó (szükség szerint több) meg nem épül.

A 6. TVK területén, a Dunára támaszkodva a

szükséges vízmennyiség rendelkezésre áll. A Duna mentén, meredeken kiemelkedő hegyvidék a hidraulikus energiatáirozók létesítésére akár országos, akár csupán fővárosi viszonyokat tekintve rendkívül kedvező lehetőséget nyújt.

Az utóbbi adottság azért is nagy jelentőségű, mert az energiaszállítás útja kicsi és ezért nem lesz szükség a rendszerint alacsony generátorfeszültségnek 120 kV-га, majd onnan a fogyasztói feszültségre történő fel- illetve letranszformálására, hanem lényegesen kisebb transzformációs veszteségek mellett juthat el a villamosenergia a fővárosi fogyasztóhoz.

2. A VlZERÖHASZNOSlTAS FEJLESZTÉSE

2.1. A tervezés alapjai

2.11. A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE:

A vízgazdálkodás minden ága, így a vízerőhasz- nosítás részére is a gazdaságos tervezés, létesítés és üzemeltetés érdekében elengedhetetlenül szükséges a hidrológiai és meteorológiai adatok gyűjtése, a külföldi tudományos kutatások figyelemmel kísérése és eredményeik alkalmazása, a belföldi kutatás elősegítése és kellő anyagi támogatása, az aktív vízgazdálkodási ágazatoknál pedig a lehetőségek rendszeres és következetes feltárása, stb. A vízgazdálkodás részére olyan tervezési feltételeket kell tehát teremteni, hogy a legmodernebb elvek alapján megfelelő hidrológiai és meteorológiai statisztika felhasználásával, a lehetőségek, igények és az egyéb adottságok tökéletes ismeretében mind kivitelezésben, mind azok üzemében való gazdaságos és modem, a célnak a legjobban megfelelő létesítményeket lehessen létrehozni.

Ez a fejezet összefoglalóan foglalkozik a fenti kutatások és feltárások mai állásának vázolása mellett a Közép-Dunavidékre eddig elkészült tervek, illetve tervrészletek ismertetésével.

A vízerőhasznosítás energetikai és gazdasági vizsgálata szempontjából elengedhetetlen a vízfolyás vízállásának, vízkészletének, vízerőkészletének, hordalékosságának, stb. hosszú időre szóló, statisztikai adatokon nyugvó megfelelő ismerete. Bár a Dunán a vízállás rendszeres észlelése több mint 100 éves múltra tekinthet vissza, a kisvízfolyások vízjárása, valamint a több, előbb említett adatok tervszerű gyűjtése csak a felszabadulás után indulhatott meg. Azt megelőzően csak a legszükségesebb esetekben végeztek ezekre vonatkozóan adatfelmérést.

Sajnos azonban még ma is vannak olyan kisvízfolyások, amelyeknél a tervezés a hidrológiai analógiára, az adatok elméleti alapon történő meghatározására kényszerül kellő tapasztalati adatok hiánya, illetve kis száma miatt.

A vízerőhasznosítás érdekében a 6. vízgazdálkodási területen végzett vizsgálatokat az alábbiakban ismertetjük:

A Nagymarosi Vízerőmű előkészítő munkái során jelentős mértékű adatgyűjtési, feltárási és tervezési munka folyt, úgy azonban, hogy a munka minden ütemében megelőzte, kiegészítette azokat a tudományos kutatási munka.

A vízerőművel kapcsolatos konkrét adatgyűjtés 1951-ben kezdődött meg. Ekkor feldolgozásra kerültek 50 évre (1901—1950) visszamenőleg a víz- és jégjárási adatok és a vízhozammérések eredményei. A vízjárási adatokon alapulnak a vízerőmű teljesítmény- és energiaszámításai. A vízjárási adatok és a nyilvántartási szelvények alapján készültek a duz- zasztási szintre és a duzzasztási görbékre vonatkozó számítások (végezte: VITI, Ш. VlZITERV).

1952-ben szakértőbizottság tanulmányt dolgozott ki a Nagymarosi Vízerőmű által befolyásolt Duna- szakasz várható jég- és hordalék járására. A tanulmány megállapításai alapján indultak meg és éveken keresztül folytak a teljes magyar Dunar-sza- kaszra kiterjedő hordalékmórések és vizsgálatok (VITUKI). Végül egyeztetésre kerültek a nagymarosi szelvényben végzett vízhozammérések adatai és a vízhozamgörbe (VITUKI, pozsonyi VUV).

1951-ben a geológiai ismeretek alapján csak feltételezhető volt, hogy a Nagymaros-visegrádi Dunakanyarban szikla alkotja a folyammeder fenekét. Az 1951-ben végzett általános, majd később a vízlépcső kijelölt helyének környezetében végzett részletes meder feltárófúrások képet adtak a vízlépcső alapozási, munkatér körülzárási lehetőségeire. Ugyancsak meder feltárófúrások készültek mind a vízlépcső alatti főágban, mind a Váci és Szentendrei Dunaágban az alvízi mederkotrás előterveinek elkészítéséhez (kivitelezte: Tokodi Mélyfúró V., Hídépítő V., a vizsgálatokat végezte: VlZITERV, Ép. Műszaki Egyetem). Ezután került sor az FTV által végzett geoelektromos feltárásra, mellyel a sziklafúrások közötti szelvényeket sűrítették be.

A topográfiai térképek és adatok kiegészítésére 1:4000 méretarányú rétegvonalas felvétel készült a duzzasztás által érintett területekről, általában a 110 m tengerszint feletti magasságig. A Nagymarosi Vízlépcső közvetlen környezetéről 1:1000 méretarányú részletes felvétel történt. Űj szondirta- chigmfikus felmérés készült az érintett Duna-sza- kaszról, keresztszelvényfelvétel a vízlépcső közvet32a