Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
X. FEJEZET4 Vízierőhasznosítás l. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és lenem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1. A témakör ismertetése A vízerőhasznosítás a vízgazdálkodásnak az az Ágazata, amely a természeti kincsek egyikének, a vízfolyások és tavak vizében rejlő energiakészletének a hasznosításával foglalkozik. A vízerőmű a vízfolyások és tavak vízerőkészle- tének egy részét gépei segítségével villamosenergiává alakítja át. A vízerőmű gépeivel csak olyan helyen lehet víz- mergiát termelni, ahol természetes (zuhatag, vízesés) vagy mesterséges vízlépcső van. Hazánkban leginkább csak az utóbbi jöhet szóba, amelyet vagy úgy állítanak elő, hogy a folyók vizét duzzasztómű létesítésével felduzzasztják, vagy pedig a vízerőtelephez vizet vezető ásott csatornába (az ún. üzem- vízcsatornába) terveznek vízlépcsőt azon a helyen, ahol a vízerőtelepet meg kívánják építeni. A vízerőművek közé sorolják a hidraulikus energiatározókat is, amelyek szerkezeti kialakítása nagymértékben hasonló a vízerőművekhez, de főfeladatuk nem a vízerőnek, mint természeti kincsnek a hasznosítása, hanem az, hogy az egyéb erőtelepeken termelt fölös elektromos energia felhasználásával magasan fekvő víztározóba vizet felemelve ott energiát tározzanak, amelyet az elektromos energiafogyasztás csúcsértékének idején — a tározó vizét ekkor vízturbinákon át leeresztve — használnak fel, ugyancsak elektromos energia formájában. A hidraulikus energiatározókat is ez a fejezet tárgyalja. Ha valamely folyószakasz kihasználására akár magában a folyómederben, akár az üzemvízcsatoma mentén több vízerőtelep épül, akkor is külön vízerőműnek tekintjük mindegyik vízerőtelepet a hozzátartozó művekkel és műtárgyakkal (tartozékaival) együtt. Буеп esetben csatlakozó vízerőművekről beszélünk, de úgy is mondhatjuk, hogy a szóbanforgó folyószakasz kihasználása több lépcsőben történik. A terület nagyobb vízfolyásainak vízerőhaszno- sítására az általános elrendezés és szerkezeti kialakítás szempontjából a vízerőtelepek két típusa létesülhet: a kisesésű és a közepes esésű vízerőtelep. Kisesésű vízerőtelep az, amelynek esése 15 ülnél kisebb, a közepes esésű vízerőtelep esése 15—50 m között van és mindkettőnél a kiépítési teljesítmény 99 kW-nál nagyobb. Topográfiai és hidrológiai adottságaink lehetővé teszik a terület több helyén hidraulikus energiatározó létesítését. Kisvízfolyásaink lehetőséget biztosítanak törpe vízerőművek létesítésére is. Törpe vízerőművek azok a vízerőművek, amelyek kiépítési teljesítménye 99 kW, vagy annál kisebb. 1.2. A múlt és a jelen A terület vízfolyásai az elméleti vízerőkészletet tekintve két szélsőségre oszthatók. A területen átfolyó Duna nagy vízhozamánál fogva hazai viszonylatban a legnagyobb elméleti vízerőkészlettel rendelkezik. Már jóval kisebb, de még számottevő elméleti vízerőkészlettel rendelkezik a Soroksári Dunaág, amelynek vízerőkészletét a felső torkolatnál lévő ún. Kvassay zsilipnél betápláló vízmennyiség és a Nagy-Duna vízállása határozza meg. A Soroksári Dunaág vízszintje ugyanis rögzítve van az ipari és öntözővízkivételek, a hajózás, a belvíz, a halászat, stb. érdekében. A Dunaág vízerőkészletét éppen jellege határozza meg, amely a rögzített vízszint mellett lehetővé teszi folyóági erőműpár létesítését. Ennek előnye elsősorban abban áll, hogy — szélső esetektől eltekinti ve — a két vízerő együttes teljesítménye közel állandó. A terület többi vízfolyásai már mind lényegesen kisebb elméleti vízerőkészlettel rendelkeznek. Ezek közé kell sorolnunk az Ipolyt is, amely ugyan vízkészletét tekintve a hazai közepes vízfolyásokhoz sorolható, esése azonban az országhatár és a torkolata között csupán 30 cm/km, így fajlagos vízerő- készlete is csak 27,4 kW/km. Az Ipoly határfolyó ezért a fajlagos energiakészletének csak a fele, illeti Magyarországot. Tekintettel az árvízi hozamokra, a kis energiakészlet csak viszonylag igen nagy beruházással lenne hasznosítható, aminek a 41 6 TVK 321
