Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
a távlati terv nem foglalkozik, mert lényegében ezeken a területeken olyan nagy kiterjedésű ipari üzemek foglalnak helyet, melyek csatornázását a közcsatomázástól elkülönítve kell megoldani. A tervezet azonban ennek ellenére is figyelembe vette a jelzett területek szennyvizeinek bekapcsolását. A csepeli lakótelepülések szennyvizeinek levezetésére szolgáló főgyűjtőrendszer, valamint csatornaszivattyútelep a távlati igények kielégítésére is alkalmas. Ezen a területen tehát főleg a mellékcsatornahálózat fejlesztése szükséges. Jelenleg a terület szennyvizei nyomócsövön át a Duna sodrába jutnak. Távlatban a szárazidőszak szennyvizeit a Duna-mederbe fektetendő nyomócsövön át a Buda- déli főgyűjtőbe kell átemelni. A jelenleg meglevő nyomócső a távlatban háromszoros hígításáig a csapadékvizeknek a Duna sodorvonalába való bevezetésére szolgál. A telep napi szennyvízhozama a távlatban 34 000 m3. Duna,-balpart szenny- és csapadékvízcsatornázása A) Pest-északi hálózat. A Duna-balpart északi városrészednek szenny- és csapadékvizeit jelenleg három főgyűjtő, a Váci úti, a Rákosvölgyi- és a Róbert Károly körút—Mexikói úti főgyűjtők vezetik le az Angyalföldi Csatornaszivattyútelepre. a) Az újpesti főgyűjtő vízgyűjtőterületéhez tartozó jelenlegi csatornahálózat vonalvezetése megfelelő ugyan, de egyúttal a főváros legrosszabb állapotban lévő csatornarendszere. A hálózat nagyrésze a századforduló éveiben épült, román cementből és ezenkívül a hálózat vízlevezetőképessége sem megfelelő. Újpesten tehát lényegében véve teljesen új gyűjtőcsatornarendszer kiépítése szükséges. A hálózat korszerűsítésének alapelvei a következők: Az újpesti csatornahálózat két részre oszlik meg: magas- és mélyzóna hálózatra. A jelenlegi Váci úti főgyűjtő állapota megfelelő és mind a magas-, mind a mélyzóna szennyvizeinek, valamint 2,2-szeres hígításig a csapadékvizeiknek az Angyalföldi Csatornaszivattyútelepre való levezeetésére alkalmas. A magas-zóna szennyvizei a József Attila utca. és Váci út kereszteződésénél létesítendő terelő műtárgyaknál torkollnak a főgyűjtőbe. A mélyzóna szennyvizeit a Zsilip utca mentén fekvő Üjpesti Szivattyútelep emeli át a főgyűjtőbe. A magas-zóna 2,2-szeres hígítás feletti csapadékvizei a terelő műtárgytól az újpesti téli kikötő mentén északra vezető záporcsatomába jutnak, melybe a Zsilip utcánál csatlakozik a mélyzóna záporvíz- csatomája. Innen a magas- és mélyzóna záporvizei közös vezetéken a Palota-sziget alatt átvezetve a Nagy-Dunába jutnak. A magas-zóna záporvizei 10-szeres higításon felül az említett műtárgynál közvetlenül az újpesti téli kikötőbe ömlenek. A mélyzóna csatornahálózatának gerince a Megyeri úti főgyűjtő, mely a szenny- és csapadékvizeket az Újpesti Szivattyútelepre szállítja. Ez a telep 1950 körül létesült, de csak a szennyvízoldal épült ki. A záporvízoldal és a szivattyútelep teljes kiépítése egyike a legfontosabb feladatoknak a főváros területén, mert a mélyzóna csatornarendszerét terhelő ipari szennyvizek még jelenleg is, már a kis záporok alkalmával is, a Palota-sziget melletti holt Duna-ágba kerülnek, és a Vízművek kút- jainak környékét fertőzik. Az Üjpesti Szivattyútelep feladata a jövőben a mélyzóna szennyvizeinek (2,2-szeres hígításig) a Váci úti főgyűjtőcsatornába való átemelése, magas Duna-vízállás esetén pedig a terület záporvizeinek a Nagy-Dunába való továbbítása. A telep távlati terhelési adatai: vízgyűjtő terület 223 ha, szennyvízhozam 28 900 m3/nap, csapadékvízhozam 2 690 1/s. A magas-zóna vízgyűjtő területe kereken 605 ha. Újpest teljes vízgyűjtőterülete, beleértve a Váci úti főgyűjtőhöz közvetlenül csatlakozó területeket is, 855 ha. A Váci úti főgyűjtőt terheli ezenkívül az Angyalföld mintegy 11 ha nagyságú területének szenny- és csapadékvize is. Az angyalföldi szivattyú-, illetve tisztítótelep terhelési adataihoz tehát hozzájárul még 866 ha-nyi területről származó 102 260 m3/nap szennyvíz. b) Rákosvölgyi főgyűjtő: A főgyűjtő az 1930-as években létesült és az eredeti elgondolások, valamint az 1950-ben készült általános csatornázási tervek szerint a főgyűjtő a Rákospatak mentén kiépült volna egészen a főváros határáig és Angyalföld, Zugló területeinek szenny- és csapadékvizein kívül Rákospalota, Rákosszentmihály, Sashalom és Mátyás-föld szennyvízelvezetését is szolgálta volna, egy a Rákospatak északi oldalán létesítendő új párhuzamos főgyűjtő kiépítésével. Az említett tervezetek szerint a csapadékvizek 5-szörös higításon túl a Rákospatakba kerültek. Az Angyalföldi Csatomaszivattyútelep jelenlegi fekvése azonban kizárja a szivattyútelep szennyvíztisztító részének olymérvű kiépítését, amely alkalmas az igények kielégítésére. A Rákos-patak újabb rendezési tervei pedig nem teszik lehetővé azt sem, hogy az 5-szörös higításon felüli záporvizeket a patak befogadja. Ezen körülmények figyelembevételével a Rákosvölgy és a csatlakozó területek csatornázásánál ki- terjedtebb mértékben kell az elválasztó rendszerű csatornázást alkalmazni: Rákosszentmihály, valamint a kapcsolódó Cin- kofa és Árpádföld elválasztó rendszer szerinti csatornahálózata a Rákos-patak északi oldalán létesítendő elválasztó rendszerű gyűjtőbe köt, majd ezen keresztül a szennyvizek a jelenlegi Rákos-völgyi főgyűjtőbe jutnak. A Rákos-patak déli oldalán vonuló Rákos-völgyi főgyűjtő a Rákos-patak, Kerepesi út, Nagy Lajos király út, Róbert K. körút lezárt terület szenny- és csapadékvíz elvezetésére a jövőben is alkalmas. Rákospalota csatornázási szempontból három részre tagolható: mély-, és magas-zónára, valamint a Szilas pataktól északra eső területre. A létesítendő csatornahálózat általában egyesített rendszerű, kivéve a Szilas-patak menti területet. Az említett két zóna vizeit külön-külön gyűjtőcsatorna vezeti le. A két gyűjtő a Körvasútsornál találkozik és innen egymással párhuzamosan halad a Rákos-patakig. A magas-zóna vizei teljes egészében a Rá299
