Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme

1.32. A VIZEK TISZTASÁGI VÉDELMÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE

Ez idő szerint az ipar 1,7 milliárd, a mezőgazdaság 700 millió és a lakosság pedig 300 millió m3 vizet fogyaszt évente. Az elkövetkezendő 2 évtizedben a jelenlegi vízfogyasztáson felül 12 m3/s ivóvíz céljára alkalmas vizet, a fejlődő ipar igényeink kielégítésére pedig 215 m3/s vizet kell biztosítani. Azonban nemcsak a mennyiségi igények kielégítéséről kell gondoskodni, hanem a felhasználásra kerülő vízzel szemben jelentkező fokozott minőségi követelményeket is figyelembe kell venni.

A követelmény, amelyet egy ország a víz mennyiségi és minőségi igényeiből kifejezésre juttat, a lakosság életszínvonalának indikátora. Az életszínvonal emelkedésével, az ipar, a mezőgazdaság fejlődésével, a kulturális igények növekedésével együtt jár a vízfogyasztás nagymértékű emelkedése, aminek ellenpólusa a fokozott szennyvíztermelés és következménye a természetes vizek nagyarányú elszennyeződése. Ma, amikor vízkészletünk legnagyobb részét felszíni vizeink képezik, vízfolyásainkba naponta 1,5 millió m3 szennyvíz kerül. Ha a befogadót nagymennyiségű, élettani szempontból káros hatású szennyvíz éri, a vízfolyásban élő mikroorganizmusok — amelyek a folyó öntisztulását és a folyó életét biztosítják — teljesen elpusztulnak és a vízfolyások élettelen szennyvízcsatornává válnak.

Igen szorosan összefügg még a vizek szennyezéstől való védelmének szükségessége a komplex víz- hasznosítással, mert ahány vízfogyasztó ág, annyiféle vízminőségi igény. Vegyük csak példának az ipar igen sokrétű vízminőségi igényét. A mezőgazdasági vízhasznosítás két fő ágának, az öntözésnek és a halastó tápvízszolgáltatásának minőségi igényei is merőben különböznek egymástól, sőt ellentétesek.

A jövőben tehát a vizek szétosztásánál a vízkészlet gazdálkodásnál tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyasztók minőségi igényeiknek megfelelő vizet kapjanak és a különböző vízhasznosítók igényeit úgy lehessen kielégíteni, hogy egyik a másikat ne zavarja.

Az 1.22 fejezet végső megállapítása a Duna folyamra nézve az, hogy Budapest alatt tovább nem terhelhető szennyvízzel, az Ipoly vize még szennyezettemnek mondható, a Soroksári Dunaág pedig mint zárt vízfolyás szennyvíztől mentesítendő.

Ennek megfelelően a Duna mentén szennyvíz- tisztító beredezés nélkül működő üzemek, intézmények, üdülők részére megfelelő berendezéseket kell létesítem. Ugyanez a helyzet a Soroksári Dunaág mentén fekvő ipartelepeknél is. A Pest déli városrész szenny- és ipari vizei megfelelő tisztításáról gondoskodni kell.

A Duna vize tisztaságának megóvása Vác, Budapest, valamint egyes községek víznyerő helyeinek védelme, a haltenyésztés és nem utolsó sorban a Duna-kanyar fejlesztése során bekövetkező üdülő- és sporttelep fejlesztés következtében is elengedhetetlen szükségszerűség.

A főváros területén átfolyó kis vízfolyások tisztasági védelme elsősorban megköveteli, hogy ezekbe a vízfolyásokba a tisztítatlan szennyvizek bebocsátása megszűnjék.

A főváros területén átfolyó kis vízfolyások, különösen a Szilas- és Rákos-patak mentén a mező- gazdaság részére tekintélyes mennyiségű öntözővizet szolgáltatnak. Elsősorban is ennek a célnak elérése érdekében szükséges a vízfolyásokba bekötő ipartelepeket szennyvíztisztító berendezéssel ellátni. Másodsorban a vízfolyások védelme azért is szükséges, mert ezek közvetlenül a főváros ivóvíznyerő helyeinél orkollanak a Dunába.

2. A TELEPÜLÉSEK, IPARTELEPEK CSATORNÁZÁSÁNAK FEJLESZTÉSE ÉS A VIZEK TISZTASÁGÁNAK VÉDELME

2.1. A tervezés alapjai

2.11. A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK,

ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE

A Területi Vízgazdálkodási Keretterv múlt és jelen anyagának összeállítása során az alábbi adatgyűjtések és feltárások anyaga került feldolgozásra: a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által készített statisztikai jellegű adatok az ország közmű-ellátottságáról és azok jellemzőiről;

az Országos Vízügyi Főigazgatóság által 1958-ban készített monográfia az ipari létesítmények szennyvízkezelésének helyzetéről;

a Vízügyi Igazgatóság vízjogi okirattárában lévő vízjogi engedélyekben szereplő műszaki adatok;

a helyszínen végzett felvételek útján nyert adatok;

a felszíni vizek szennyezettségével kapcsolatosan a VITUKI végzett 1960-ban, az első és másodrendű vízfolyásokra vonatkozóan vízvizsgálatot, amely anyag tartalmazza a vízfolyásokba kerülő szennyvizek közegészségügyi kihatásait is.

A keretterv 20 éves fejlesztési időszakának tervezése az Országos Tervhivatal, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, továbbá az illetékes iparágak fejlesztési terveinek irányelvei és adatai alapján történt. Felhasználásra kerültek a különböző tervező vállalatok város- és községtrendezési regionális és közművesítési (vízellátásKssatomázás) tanulmány, illetve 'kiviteli tervei. A nagyobb városok tanácsainak műszaki osztályai által közölt adatok is felhasználást nyertek. A városok, nagyközsségek, kiemelt mezőgazdasági központok csatornázására és szenny293