Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

kisvízfolyás II. kát. 361,3 km rend. h. és összh. visz. 51%.

kisvízfolyás III. kát. 790,0 km rend. h. és összih. visz. 12%.

c) Belvízcsatorna hossz 291,5 km, belvízcsatornák átlagos kiépítettség! mértéke 203 1/sec/km2, belvízátemelő telepek kapacitása 2,98 m3/sec.

d) Rendezett vízgyűjtő terület nagysága 0 km2, rendezett vízgyűjtőterület és a teljes terület viszonya 0%.

e) Öntözött erület nagysága: berendezve 3273 ha, üzemel: 3058 ha, öntözőfőcsatomák hossza 11,4 km, öntözőszivattyútelepek kapacitása 5,74 m3/s.

f) Tógazdaságok területe 261 ha.

g) Közműves vízellátással rendelkező városok és községek 100 db. Közműves vízellátással kielégített lakosság 1 800 000 fő, közműves vízellátással ellátott, ill. összlakosság viszonya 777%.

h) Szennyvízhálózattal ellátott váiosok és települések 77 db., szennyvízhálózatba bekapcsolt lakosság 1 3177 400 fő, a bekapcsolt lakosság és a terület összlakosságának viszonya 56,4%.

i) Termelt vízienergia 0 MW, 0 kWó/év,

az elméleti vízierőkészlet kiépítettségének százaléka 0%.

j) Víziút hossza természetes víziút 154 km, mesterséges víziút 58 km, nagyhajózásra alkalmas 212 km, kishaj ózásra alkalmas 0 km, kikötők száma 63 db,

k) Tározókban tárolt bruttó vízmennyiség síkvidéki 0 m3,

domb- és hegyvidéki 550 000 m3.

l) Feltárt ásványvíz lelőhelyek száma — db.

feltárt gyógyvíz lelőhelyek száma 46 db.

fetárt hévíz lelőhelyek száma 20 db.

m) Rendszeresen észlelt vízmércék száma 21 db.

3. A VIZGAZDÄLKODÄS JÖVÖJE

Mint azt már a bevezetőben is hangsúlyoztuk, a szocialista vízgazdálkodás célja a szocialista újratermelés vízszükségleteinek mennyiségben, minőségben és időben történő biztostása, valamint a társadalom megvédése a vizek kártételeivel szemben. Ez megköveteli, hogy a vízgazdálkodást nagy távlataiban és átfogóan, népgazdasági és természeti kihatásaiban kell szemlélni. Így tehát érvényesülnie kell a tervszerűségnek, a gazdasági és természeti törvényszerűségek felmérésének és tudatos alkalmazásának. A fejlesztés kiindulási alapja tehát természetesen a természeti adottság, a jelenlegi helyzet és a népgazdaság várható fejlődése.

3.1 A vízgazdálkodás fejlesztésének fő irányelvei

Az előzőkben lerögzített alapelvek figyelembevételével a vízgazdálkodás fejlesztésének fő irányelveit és tennivalóit szakágazatok szerint a Közép- Dunavidék területére az alábbiakban foglaljuk össze.

Be kell fejezni a Dunán az árvédelem érdekében a nagyvízi szabályozást és a hajózás érdekében a kisvízi szabályozást, hogy a DB vízszín alatti 3,0, ill. 3,5 méteres vízmélység rendelkezésre álljon. A Duna védtöltéseit mind magassági, mind keresztmetszeti vonatkozásban ki kell építeni, hogy az 1 méteres biztonság a mértékadó árvízszint felett biztosítva legyen. Végre kell hajtani az Ipoly nagyvízi szabályozását és védtöltéseinek kiépítését. A belvízjárta területeken biztosítani kell a téli és kora tavaszi vizek 13—14 nap alatti levezetését. A nyári hónapokban biztositani kell — ott, ahol ez a belvízgazdálkodás megteremtésével lehetséges — a vizek visszatartásával a mezőgazdasági vízhasznosítást. A még szabályozatlan kisvízfolyásokat a népgazdasági igényeknek megfelelő sorrendben kell

rendezni. A kisvízfolyást, a hozzátartozó vízereket, valamint vízgyűjtőterületét mint szerves egészet kell kezelni és így a rendezésnek a teljes vízgyűjtő- területre ki kell terjednie és talajvédelemmel kell párosulnia.

Az aktív vízgazdálkodás terén első helyen áll az ivóvízellátás vízigénye, amelyet minden körülmények között biztosítani kell. A vízellátás alapcélkitűzését elsősorban a közműves ellátás nagyobb ütemű fokozása szabja meg. Valamennyi várost és 10 000 főnél népesebb nagyközséget, valamint egyes jelentősebb településeket vízművel kell ellátni. Közműves ellátást kell biztosítani 100 fő/ha lak- sűrűség fölött. A közkutas ellátást a falusi jellegű településeknél a törpevízművek építésével háttérbe kell szorítani. Összefüggű ipartelepek vízigényét lehetőleg ipari vízműről kell biztosítani.

Szennyvízelvezetés terén csatornázással kell ellátni a vízvezetéki ellátásra előirányzott települése^ két. El kell érni, hogy a szennyvízelvezetés és a tisztítóberendezések a vízellátással egyidőben létesüljenek. Törekedni kell az elválasztó rendszerű szennyvízelvezetésre. Az ipari szennyvizeket már az ipari üzemek területén kell úgy megtisztítani, hogy azok a közcsatornára veszélyesek ne legyenek. Megfelelő adottság esetén gondoskodni kell több ipartelep szennyvízének közös kezeléséről és elvezetéséről.

Az ipar és a mezőgazdaság egyidejűleg jelentkező igénye esetén elsősorban azokat kell kielégíteni, amelyek népgazdasági szempontból a leghatékonyabb üzemek ellátását szolgálják.

Az öntözések fejlesztésénél a gazdaságosság elvét a legmesszebbmenően figyelembe kell venni. Öntözőgazdálkodást elsősorban ott kell folytatni, ahol az adottságok miatt a megvalósításra fordított összeg a leghamarabb megtérül. Az öntözővizet nagyobbrészt felszíni forrásokból (vízfolyás, tározó) és csak kisebb részt felszín alatti vízkészletből kell fedezni.

3Û