Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
A Duna-balpart állandó és időszakos vízfolyásai 1. A Szilas-patak Kerepes községben ered, és Kistarcsa, Nagytarcsa érintésével Budapesten keresztül folyva torkoll a Dunába. Vízgyűjtőterülete 169 km2, összes hossza 27 km, a főváros határain belül eső hossza 18 km. Medre az alsó és középső szakaszon beágyazott, felső szakasza függőmedrű, vízjmasásos. Torkolati vízhozamai : Q 1% == 37 m3/s, Q 3% = m3/s. és Q 10% = 22m3/s. Eddig 18 km hosszú középső és alsó szakaszát rendezték. Vízgyűjtője nyugtalan dombvidék, laza homokos. A patak torkolati szakaszán 3,6 km hosszban a Duna nagyvizei visszaduzzasztanak, ezért ezen a szakaszon árvédelmi művek létesítése vált szükségessé. A Szilas-patak mellékvízfolyásai: a Mogyoródi- és a Csömöri-patak, Óceán-árok, Camrera-patak. A mellékárkok hossza 7,9 km. A Szálas-patak vizét az ipari szennyvizek any- nyira elszennyezik, hogy öntözések vagy ipartelepek vízellátására jóformán alkalmatlanná vált, ezenkívül súlyos közegészségügyi veszélyt jelent a Fővárosi Vízművek káposztásmegyeri kútjaira is. 2. A Rákos-patak a gödöllői dombvidék csapadékvizeit vezeti le és Gödöllő, Isaszeg, valamint Pécel községeket érintve jut a főváros területére, ahol a peremkerületeken áthaladva a Dunába köt. A patak vízgyűjtőterülete 165 km2, árterülete 759 kát. hold, hossza 42 km, amelyből a főváros határába 14 km esik. Medre közepesen beágyazott, be- iszapolásra hajlamos, laza homokos, löszös. Torkolati vízhozamai: Q 1 = 40 m3/s. Q 3% = 32 m3/s. és Q 10% = 24 m3/s. A patak a főváros területén, jelentős hosszban nem a völgy legmélyebb vonalán, hanem a völgy oldalában a völgyfenék felett 1—4 m magasságban az ún. malom-csatomában halad. A 4—7 km széles völgyben ilyenformán, mivel természetes lefolyása nincs, a legtöbb helyen, magas a talajvízállás. Fokozza a bajt az is, hogy a patak hóolvadás idején és záporok alkalmával az elfajult mederből gyakran kiönt. A patak főváros területén fekvő részének végleges rendezési terve az 1925. évben készült el. Ennek alapján a torkolattól a Szőnyi útig terjedő szakaszt betonlapokkal burkolták a Rákosrendező pályaudvar alatt 260 fm hosszban 5,20/3,30 m méretű zártszelvényt építettek ki. A Rákos-patak vizének jelentős részét a csatlakozó mezőgazdasági területeken konyhakerti növények öntözésére használják fel. A Rákos-patak szabályozott medre kapcsolatban van a Rákosvölgy csatornázásával. A Rákos-patak vezeti le ugyanis a Rákos-völgyi főgyűjtő rendszer magas zónáinak csapadékvizeit, amelyek a főgyűjtőből a beiktatott vészkiömlőkön keresztül jutnak a Rákos-patakba. 3. Az Illatos-árok az Illatos út és környékének csapadékvizét, valamint a Kúttódűlő-árok által összegyűjtött csapadékvizeket vezeti le a Soroksári- Duna-ágba. A 30-as években a Soroksári úton az árok alsó szakaszát beboltozták és bekötötték a Soroksári úti gyűjtőcsatornába, ezáltal a Soroksári út és a Duna közötti csatornaszakasz, mint az árok vészkiömlője szerepel. 4. A Sósmocsár-árok (Salzlacken) a XVIII., XIX. és XX. kerületek csapadékvizeit gyűjti össze, és egyben befogadója a XVIII. kér. lőrinci szennyvíz- tisztító telep tisztított szennyvizeinek is. Az árok a XX. kerületben a közcsatomahálózatba köt és vize végeredményben a Torontál utcai főgyűjtő közvetítésével jut a Soroksári Dunaágba. 5. A Gyáli-vízfolyás Monor, Vasad, Üllő, Gyöm- rő és Vecsés községek vizeit gyűjti össze. Soroksárnál torkollik a Soroksári Dunaágba. Hossza főváros határain belül 29 km, az árokrendszer teljes hossza 180 km. A Duna-jobbpart állandó és időszakos vízfolyásai 1. A budakalászi Határárok-mák. a Dunától a Szentendrei útig terjedő szakasza tartozik csak a főváros területéhez és a III. kér. északi határát képezi. Vízgyűjtője 14 km2. Torkolati vízhozama 15 m3/sec. Mellékárka a Téglagyári-árok. 2. A Csillaghegyi-árok kiterjedt mellékárok- rendszere segítségével a III. kér. Csillaghegy és Békásmegyer északnyugati részének, valamint a Rókahegy környékének csapadékvizeit és belvizeit vezeti le a Dunába. 3. A Római-patak a Rómaifürdő forrásvizeinek — mintegy 14 000 m3/nap — elvezetésére szolgál. A század első felében a Római-part kiépítésével kapcsolatban többször rendezték, illetve szabályozták. Az Amphiteátrum és a Duna között fekvő 1 200 fm hosszú patakszakaszból az 1925—33 években 450 fm hosszú részt beboltoztak. Az elmúlt években az önálló dunai kitorkollást megszüntették, és a patakot zárt szelvénnyel az Aranyhegyipatakba kötötték. Magas Duna-vízállás esetén a patak vizét a Dunába kell átemelni. Mellékárka a Lőpor malmi-ár ok. 4. Az Aranyhegyi-patak a pilisi hegység déli, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Pilisszántó, Solymár és PiUsborosjenő községek, valamint a budai hegység északi részének csapadékvizeit gyűjti össze és vezeti az Északi Összekötő Híd felett a Dunába. Vízgyűjtője 105 km2, hossza kb. 20 km, melyből a főváros területére 6 km esik. A patak vízjárása heves, sok hordalékkal. Ezért gyorsan feliszapolódik, medre állandó rendezésre és karbantartásra szorul. A feliszapolódás miatt — különösen az alsó szakaszon — záporok alkalmával állandósultak az elöntések. 1917-ben megkezdték a patak alsó 2 100 fm hosszú szakaszának szabályozását. E szakasz kiépítési vízhozama 25 m3/s. 1922—23. években a Bécsi úti szakasz szabályozására került sor. Az 1940. évi árvízi tapasztalatok alapján a patak védőtöltését erősíteni és magasítani kellett. A patak kiterjedt mellékárokrendszerrel rendelkezik. A III. kér. Lőpormalom és Mocsáros dűlő belvizeinek az Aranyhegyi-patakba való bevezetése 50 cm belméretű belvízi zsilipek útján történik. A Szentendrei út 1933-ban végrehajtott építésével kapcsolatban, 1 400 fm hosszban 0 80 cm zárt36 6 TVK 281
