Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
A 6. TVK területére a 20 éves vízellátási fejlesztési terv 2 regionális vízmüvet irányzott elő; az Északnógrádi Regionális Vízmüvet (ÉNRV) és a Sződ-Veresegyházi Regionális Vízmüvet (SZVRV). AZ ÉSZAKNÓGRÁDI REGIONÁLIS VlZMÜ Az ÉNRV elsősorban a 8. TVK területén fekvő Salgótarján város vízhiányának pótlására létesül. A regionális vízmű Salgótarjánon felül 8 db — a 6. TVK területére eső — Ipoly- illetve Dobroda- völgyi községet is ellát, melyek részben a fővezetékek mentén, részben azok közelében fekszenek. Ezen községek: Egyházasgerge, Ipolytarnóc, Ka- rancsalja, Karancsberény, Karancskeszi, Karancs- lapujtő, Litke és Mihálygerge összesen 8 300 lakossal. A községek ivóvízellátása törpevízműves, a felhasználható vízmennyiség összesen 700 m3/nap. Az ÉNRV által biztosítandó vízmenyiség (Salgótarján igényével együtt) 10 000 m3/nap. Ezt a víz- mennyiséget az Ipolyból történő nyersvíz-kivétellel lehet biztosítani olymódon, hogy a kiemelt vizet a Dobroda baloldali mellékvölgyében a Mihálygerge alatti Komra völgyben tározzuk. A mellékvölgyi víztározás 1,3 millió m3 térfogatával ki tudja egyenlíteni az Ipoly kisvizei folytán fellépő vízkivételi kieséseket (évente kb. 68 nap). A tározóból szolgáltatott nyersvíz teljes tisztítás után a távvezetékbe kerül (2X 0 300 mm-es cső), amelyen keresztül közbenső átemelőtelep és tározón át jut a víz a 22,2 km távolságban lévő főfogyasztóhoz. A tározó megépítése alatt átmenetileg 5 000 m3/nap kapacitású — az Ipoly-menti kavicsterraszra telepített — kútvízműből kell a főfogyasztó Salgótarján számára legsürgősebben a szükségessé váló vizet biztosítani. Ez a létesítmény a tározó elkészülte után vagy megszűnik, vagy tartalék, esetleg csúcsvízműként továbbra is üzemben marad. A felszíni vízkivétel Litke alatt az Ipolyból, a talajvízkivétel Litke felett az Ipoly kaviesterraszából történik. További főlétesítmények: víztisztító telep 10 000 m3/nap kapacitással, 1 000 m3~es tározó Ka- rancslapujtőn, átemelőtelep, villamos távvezeték, távjelzés és szolgálati lakások. Az ÉNRV teljes beruházási költsége 117,5 millió forint, a Komra völgyi tározó további 20 millió forint. A 8 község elosztóhálózatának költsége 8,1 millió forint. A fajlagos beruházási költsége a Komra völgyi tározó nélkül 11 750 Ft/m3. SZÖD-VERESEGYHÁZI REGIONÁLIS VÍZMŰ Az SZVRV építését az indokolja, hogy Veres- egyháza, Erdőkertes, örszentmiklós községek vízellátása hidrogeológiai okok következtében csak idegen vízkészletből oldható meg. A tervezett regionális vízmű a Duna partjára telepített parti- szűrésű kutakra támaszkodik. Az 1100 m3 kapacitású kúttelep Sződligeten telepítendő. A 21 km hosszú távvezeték a fenti 3 községen felül Sződli- get, Sződ és Vácrátót községeket is ellátja. A háló2.211, Regionális vízművek zati nyomást, valamint a tározást 4 db, összesen 600 m3 térfogatú medence fogja biztosítani. Az ellátott lakosság száma 13 340 fő, az egy főre jutó fajlagos ivóvíztermelés 80—85 liter. A főmű beruházási költsége 13,7 millió, az elosztóhálózaté további 11,8 millió forint. A fajlagos beruházás 12 500 Ft/m3. A regionális vízműre kapcsolt községek törpevízműves ellátásban részesülnek. 2.212 Budapest ivóvízellátásának jövője A főváros 1960 évi kereken 1,8 millió fős lakossága (népszámlálási adat) 20 év távlatában 2,3 millió főre (ОТ tervszám) növekszik. A városfejlesztési terv szerint a népesség zöme a jövőben is a belső kerületekben összpontosul. А III. (Óbuda), XI. (Kelenföld) és XIV. (Zugló) kerületekben épülő új nagy lakótömbökben letelepülő lakosság a vízfogyasztás súlypontjait kisebb mértékben a budai városrész, illetve Pesten a külső kertvárosok felé tolja el. Annak ellenére, hogy a távlati ipartelepítési politika Budapest iparának további lényeges fejlesztését nem irányozza elő, a meglévő üzemek korszerűsítése, rekonstukciója során bevezetni tervezett új, vízigényesebb gyártási technológiák, valamint a munkásfürdők és mosdók folyamatos fejlesztése következtében a város vízvezetéki hálózatáról kielégítendő ipari vízszükségletek jelentős növekedésével is számolni kell. Vízigény Budapest közigazgatási területén az 1960 évi nép- számláláskor 1,69 millió fő, az összes népesség 94%-a volt közüzemű vízzel ellátva. Ebből 1,36 millió fő, az összes lakosság 76%-a lakásban felszerelt vízvezetékkel rendelkezett, 200 000 fő a lakóépületek telkén belüli emeleti, udvari, vagy kerticsapról, 130 000 fő pedig közterületi utcai közkifolyóról hordja a vizet. A háztartási célra szolgáltatott vízmennyiségből egy ellátottra átlagban, napi 120 liter fejadag jut. 1980 év végéig gyakorlatilag a város egész területére ki kell terjeszteni a közüzemű vízellátást, ami összesen közel 2,3 millió fő kiszolgálását jelenti. Ebből kereken 2,1 millió fő, az összes népesség 90%-át vízvezetékkel, 200 000 főt pedig udvari, kerti csapokkal, illetve közkifolyókkal kell ellátni. Ez a célkitűzés biztosítja az ОТ távlati lakásépítési tervében Budapestre állami erőből, többszintes épületekben előirányzott 265 000 és magánépítkezés útján, nagyobbrészt családiházak létesítésével tervezett 35 000 új lakásba költözők vízvezetékes ellátását. Az összesen 300 000 új lakás építésével párhuzamosan mintegy 25—30%-os szanálással kell számolni, ami kb. 75—90 000 elavult, de többnyire belterületen lévő, vízvezetékes lakásnak a vízszolgáltatásból való kiesésével jár. A vízvezetékes ellátás kiterjedése, a központi fű- téses és fürdőszobás lakások részarányának növekedése miatt az egy ellátott főre jutó napi átlagos háztartási vízfogyasztás a szükségletekhez mérten 258