Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
VII. FEJEZET Halászati vízhasznosítás 1. BEVEZETÉS A feldolgozás sarán három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december ál-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A halászati vízhasznosítás címén, a halászat három főbb ágazatával: a természetes vizek halászatával, a tógazdasági, valamint a járulékos hal- tenyésztéssel foglalkozunk. A halászati vízhasznosítás feladata kapcsolódik a VI. Öntözés IX. Településék, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme, továbbá a XII. Víztározás és annak többcélú hasznosítása című fejezetekhez. A természetes vizeink hasznosítása a halászatból, a halállomány növeléséből és a meglévő halállomány védelméből áll. A halászat — mint e tevékenység üzeme — magából a halfogásból, az azt megelőző belterjes üzemelésből, előkészítő tenyésztési munkából és az azt követő raktározási, szállítási, és értékesítési tevékenységből áll. A halállomány növelése az ivadékok kihelyezéséből áll. Az ivadékot ívó-, és ivadéknevelő tavakban állítják elő. A meglévő halállomány védelme az egyéb víz- használatokkal és a fogási renddel áll összefüggésben, melyhez a minimális élővíz mennyiség, illetve vízmélység és vízminőség követelménye járul. Tógazdaság alatt az olyan mesterséges halastavakból álló gazdasági egységet értjük, ahol tervszerű és belterjes haltenyésztés folyik, és ahol ennek a vízgazdálkodási feltételei biztosítottak. A tógazdaságainkban tenyésztett halfajta a ponty, ezenfelül beszélhetünk még pisztrángos tógazdaságokról is. A tógazdaságok műszaki megoldásukat tekintve lehetnek körtöltésesek, völgyzárógátasak és hossz- töltésesek. A körtöltéses halastavaknál a kijelölt területet töltésekkel zárják körül. A tó feltöltéséhez szükséges tápvizet a víznyerés helyéről tápcsatornával szállítjuk a tóba, és mikor az már feleslegessé válik, lecsapoló csatornán vezetjük el. Síkvidéken körtöltéses halastavakat építenek. Völgyzárógátas halastó kisebb vízfolyások völgyének elzárásával létesül. Ezeknél a, halastavaknál a nagyvizek lebocsátását árapasztók biztosítják. Völgyzárógátas halastavat domb- és hegyvidéken létesítenek. Hossztöltéses halastónak nevezzük valamely kisebb vízfolyás egyik oldalán hossztöltéssei létesített halastavat. Hossztöltéses halastavat domb- és hegyvidéken építenek. A tógazdaságnak három főbb típusát különböztetjük meg: tenyésztő, termelő és tározó tavak. A tenyésztő tavak alaptípusai az ívató és ivadéknevelő tavak. A tenyésztő tavakban állítják elő a termelő tavak népesítésére, vagy a természetes vizeink halállományának utánpótlására szolgáló tenyészanyagot. A termelő tavakban folyik a piacon értékesítésre kerülő halak tenyésztése. A tározó tavak kisebb földmedencék, amelyekben egyrészt a piacra kerülő halakat elszállításig tárolják, másrészt a tenyészanyagot átteleltetik. Üjabban az egyes termelő tavakat is felhasználják átteleltetésre. A tavak főbb tartozékai a töltések, a töltések hullámzás elleni védelmét biztosító művek, a víz beeresztésére és lebocsátására szolgáló (barát) zsilipek, az ezekhez csatlakozó táp és lecsapoló csatornák, a közlekedést biztosító hidak, átereszek, továbbá bárkázó zsilipek, bekötőutak, gazdasági vasútak és távvezetékek. A tógazdaságokhoz tartozó magasépítmények: a raktár, műhely, istálló, munkásszállás, őrház, iroda- és lakóépület. Járulékos haltenyésztésnek nevezzük azt, amikor az egyéb létesítmények a főbb célkitűzés mellett haltenyésztést is folytatnak. Ilyen pl. az ivó-, ipari-, öntöző- és belvíz tározókban, rizsföldeken folytatott külterjes haltenyésztés, vagy a tavakba bevezetett szennyvizek tisztításával kapcsolatos haltenyésztés is. 229
