Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
rendelkezésre álló szántóterület növelése: a vízjárta területek víztelenítése által, valamint a talajerózió megakadályozása. Ez utóbbi elleni küzdelem egyre nagyobb szerephez jut, ugyanis a második világháború után igen sok volt az összefüggő tarvágás, ahol az erdőtelepítés elmaradt, és így nagymérvű talaj lepusztulás következett be, (Ménes, Szen tlélek patak és Feketevíz vízgyűjtőterületén). Az Ipoly vízgyűjtőterületén az összes erdőterület 33 300 ha, míg a kopár területek nagysága 620 ha. Tervszerű és nagyobb mérvű, bizonyos fokig már komplexnek mondható vízrendezési munkára csak az utóbbi évtizedben került sor, így ennek a területnek a fejlődését nagymértékben akadályozta a rendezetlen vízállapot. Ehhez járult még a rossz ivó- vízellátás, amely mind a mai napig megoldásra váró feladat, habár e téren már igen nagy fejlődés történt. A terület iparban szegény, összefüggő ipari települése nincsen. Az üzemek elsősorban építőanyagipari jellegűek (téglagyár, kerámiaüzem, betonáru- gyár, cserépkályhagyár). A területen található építőanyagok: bazalt, homokkő, andezit, mészkő, dá- cit, kavics, homok. 2.12 DUNA-JOBBPART1 VÍZGYŰJTŐTERÜLET Főbb vízfolyásai a Dunán kívül a Bükkös, Dera, Benta patakok, valamint az Aranyhegyi és Hosszúréti árkok. Hegyvonulatai a Pilisi hegyek (Dobogókő 700 m, Pilis 757 m, Nagykopasz 447 m) és a Budai hegyek (Jánoshegy 529 m). A meredek hegyoldalak az er- dőkipusztítások miatt sok helyen erodálódtak, helyenként legeltetésre sem alkalmas kopárok alakultak ki. Talaja általában vályog, helyenként a völgyekben 70—80 cm vastag humuszréteggel. Évi átlagos csapadékmennyisége 550—600 mm. Legcsapadékosabb a május hónap. A nyári félév átlagos csapadéka 350 mm körül mozog. A maximális, illetve minimális évi csapadékok 850—1000 mm, illetve 375—450 mm közötti értékűek. Az évi maximális, illetve minimális középhőmérséklet +32- 35°, ill. —15—19° körül van. Az uralkodó szélirány északnyugati (25%), Ш. délkeleti (10%). Az erősen iparosodott területen a szén és ásványbányászaton felül megtalálható a könnyű- és nehézipar igen sok ága (csapágy-gyár, cementáragyár, papírgyár, gyapjúposztó és textilgyár, téglagyár, gombgyár). Az ipar ily mérvű kifejlődését kétségtelenül elősegítette a jó víznyerési lehetőség. A Duna menti területeken általában mindenütt jó ivóvíz nyerhető a kutakból. A mezőgazdaságnak elsősorban a kisvízfolyások okoztak nagyob károkat. Ennek egyik oka, hogy itt is összefüggő tarvágásokat hajtottak végre, amelyek elősegítették a hegygerincek kopárrá alakulását (Szentendre, Pomáz, Tinnye, Tök). A legeltetés igen nagy károkat okozott még Budaörs környékén. A területen lévő összes erdő 28 200 ha, a kopárok terjedelme pedig 2400 ha. A kisvízfolyások rendezésére a felszabadulás előtt nem fordítottak elég nagy gondot, így ezek káros elfajulása nagymértékben hátráltatta a mezőgazdaság fejlődését és a mezőgazdasági vízhasznosítás kialakulását. Az elmúlt tíz év során azonban megkezdődött a hibák felszámolása, s így ezen területen is kialakulóban van a komplex vízgazdálkodás. A Szentendre-sziget feljődését nagymértékben akadályozta a Duna árvizei által történő állandó veszélyeztetettség. A belterjes mezőgazdaság csak az ármentesített területen tudott kialakulni. Az elmúlt időszak nagy léptekben számolta fel az itteni elmaradást, azonban még mindig igen sok tennivaló van hátra az árvédelem fejlesztése terén. A területen fellelhető építőanyagok: dolomit, homokkő, andezit, mészkő, kavics, homok. 2.13 DUNA-BALPARTI VÍZGYŰJTŐTERÜLET Északi része hegyvidéki, déli része dombvidéki jellegű terület. Főbb vízfolyásai a Gombás, Szilas, Rákos és Sződ-Rákos patakok. Hegyvonulatai a Börzsöny és részben a Cserhát déli lejtője, déli részén pedig a gödöllői dombvidék (345 m). Hullámos, dombos felszíne túlnyomórészt homokkal borított löszből áll, kivéve az északi hegyvidéket, melynek jellemzői azonosak az Ipoly vízgyűjtőjénél leírtakkal. A löszréteg helyenként eléri a 8—10 m vastagságot. A talaj televénytártaim a 3% körül van, míg a termőréteg vastagsága 30—80 cm. Az évi átlagos csapadékmennyiség 550 mm. A nyári félév átlagos csapadéka 300 mm, ezen belül a legcsapadékosabb a május hónap. Az évi minimális és maximális csapadék 350 ill. 850 mm, míg az évi maximális és minimális hőmérséklet +34 ill —18° között ingadozik. Az uralkodó szélirány nyugati (12%), ill. északnyugati (10%). A vízgyűjtőterületen 24 000 ha erdőterület van, míg a kopárok kiterjedése 260 ha. A területnek fejlett ipara van, ez azonban a Duna mentén (Nagymaros, Vác, Dunakeszi), ill. Kistar- csa és Gödöllő környékén csoportosul. Az ipartelepek kialakulását az árvízvédelem és a folyamszabályozás jó ütemű fejlődése is elősegítette. A szennyvízkezelés hiányosságai azonban nagy mértékben gátat vetnek a továbbfejlődésnek (Vác, Dunakeszi). E területet vizsgálva is kitűnik, milyen nagy fontossága van a komplex vízgazdálkodás kialakításának. A kisvízfolyások rendezetlen állapota, amely egészen az utolsó évtizedig fennállott, nagymértékben késleltette a belterjes mezőgazdaság és a mezőgazdasági vízhasznosítás kialakulását. Csak az utóbbi évek nagyobb mérvű vízrendezési munkáinak eredményeképpen teremtődött meg részben a komplex vízgazdálkodás alapja. A nagytáblás mezőgazdasági művelés kialakításának eredményéképpen lehetőség nyílik a tervszerű erózióvédelemre és ezzel egy- időben a csapadékvizek visszatartására. A területen fellelhető építőanyagok: homokkő, andezit, mészkő, kavics, homok. Az építőanyagipari üzemek közül téglagyár, cementáruipari üzem és épületelem-gyár található. 2.14 gyAli vízrendszer vízgyűjtőterülete ÉS CSEPEL-SZIGET A Gyáli vízrendszer talajtanilag megegyezik az előző fejezetben tárgyalt gödöllői dombvidék jel23
