Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
más nyomosabb ihdokok. Az Ipolynak a Lókos torkolata és a Dunába való beömlése közötti vízgyűjtőjén csupán a Derék patak és vízrendszere rendezése indokolt, a többi kisebb patak rendezésére, amelyek a Börzsönyből folynak, egyelőre nincsen szükség. A Lókos patak vízrendszerében az I. és II. kat.-ba tartozó főbefogadók, legnagyobb részt rendezett állapotban vannak. A csatlakozó patakok és időszakos kisvízfolyások rendezési munkája folytatólagosan szükséges. A Benta patak vízrendszerében. a vízrendészeti és a vízhasznosítási igények miatt a már megindított, lelassult jókar- bahelyezésá munkáikat folytatni kell. A területen ugyanis több olyan állami gazdaság működik, amely a terméshozamok megemelése és biztosítása érdekében erősen szorgalmazza a vízhálózat karbahelye- zését. Ezen kívánalmak kielégítése a legindokoltabb. Kevésbé indokoltak viszont a Pilis felől érkező vízfolyásoknak a rendezései, kivéve az Aranyhegyi árkot. Az Aranyhegyi árok rendezésének előfeltétele a budapesti belsőségi szakaszának megfelelő vízvezetőképességűre való kiépítése. A fentiek alapján a Közép-Dunavidék kisvízfolyásai vízirendezési munkáinak fontossági és sürgősségi sorrendje, a jelenlegi rendezettségi állapot, a mezőgazdasági és az egyéb más népgazdasági érdekek mérlegelése alapján vízrendszerenként a következő: Sürgősség sorrendje 1. 2. 3. 4. 5. 6. Vízvidék megnevezése Benta patak és vízrendszere. Ipoly Lókos patak betorkollása feletti vízrendszere. Duna balparti vízvidéke az Ipoly be- torkollása és a Budapest alatti belvíz- öblözet között a Börzsöny patakok lehető mellőzésével. Lókos patak és vízrendszere. Ipoly vízgyűjtője a Lókos betorkollása és a folyónak a Dunába való beömlése között a Börzsöny patak rendezésének elhagyásával. A Duna jóbbparti vízvidék az 1 és 6 TKV-határ és a Benta-betorkoillás között. 2.311 Talajvízszintszabályozás sorrendje és a sorrend indokolása A kisvízfolyások és patakok mentén fekvő magasabb talajvízállású területeken a talajvízszintszabályozás szükségességét elsősorban a mezőgazdasági termelés igényei szabják meg. Ahol a bel- terjesebb gazdálkodásra tér át a helyi gazdálkodás és a befogadó vízerek megfelelő állapotban vannak, a terület-víztelenítő rendszerek kialakításának már ma is megvannak a lehetőségei. A továbbiakban előirányzott mederkarbahelyezések tovább növelik ezt a lehetőséget. A Budapest alatti duna-jobbparti érdi és duna- füredi öblözetekben csak az Adonyi Vízerőmű építésével egyidőben lesz szükség, majd a tervezett megcsapolóhálózat és vele együtt a szivattyútelepek megépítésére, illetve az érdi szivattyútelep átalakítására. A völgyi területek víztelenítése a helyi érdekeltség feladata, és legcélszerűbb, ha azt a befogadó kisvízfolyás jókarbahelyezését követőleg végre is hajtanák. Erre azonban csakis a vízgazdálkodási társulatok működési területén, a TVK területén eddig csupán a Lókos vízrendszerében lehet számítani. A terület-víztelenítések legnagyobb része a jelenlegi mederállapotok mellett is eredményesen is elvégezhető, ezért a legtöbb helyen nem szükséges bevárni a befogadó mederrendezését. 3.32 VÍZGYŰJTŐ RENDEZÉSI MUNKÁLATAINAK SORRENDJE ÉS A SORREND INDOKOLÁSA A talajvédelmi beavatkozás sürgősségének sorrendi eldöntését három mutatószám együttes értékelésével állapították meg. E mutatószámok a következők: 1. A sáncolás fajlagos költsége (Ft/km2). 2. A sáncolás és erdősítés együttes fajlagos költségei (Ft/km2). 3. A 25%-on felüli lejtésű területnek az összterülethez viszonyított aránya (dimenzió nélküli szám). Az első mutatószám főképpen mezőgazdasági szempontból jelentős, mert a csapadékosság, a talaj, lejtőhajlás, valamint a növényzettel való borí- tottságát veszi tekintetbe olymódon, hogy a sán- colási költségeket a 15 t/ha/év talajlepusztulási szintet meg nem haladó módon tartalmazza. Ezért a sáncolás fajlagos költsége a terület talajlepusztulására egyenes arányban mutat rá. Minél nagyobb valamely vízgyűjtő területén a sáncolás fajlagos költsége, annál nagyobb a talajlepusztulás mértéke. A második mutatószám a sáncolás és erdősítés fajlagos költségével már bizonyos fokig figyelembe veszi a 25%-on felüli területek határát is. A legelő-, szőlő- és gyümölcsös területek hiánya miatt nem mutatja azonban elég helyesen a 25%-on felüli területek hatását. Mégis mindezek ellenére azt lehet mondani, hogy a kopár területek figyelembe vételével jellemző mutatószámot ad a vízgyűjtőterületek berendezési sorrendjének eldöntésében. A harmadik mutatószám a 25%-on felüli lejtésű területek hatását helyesen értékeli, mert egy-egy vízgyűjtőn belül ezek is jellemzőnek mondhatók. A három mutatószám együttes értékelésével a vízgyűjtőhely a sorrendiségi táblázatban olyan pontossággal határozható meg, hogy legfeljebb két szomszédos vízgyűjtő cserélhető fel egymással. A vízgyűjtők talajvédelmi sorrendjének meghatározásakor természetesen a felsorolt mutatószámokon kívül figyelembe kellett venni azokat a közgazdasági érdekeket is, amelyek a fenti módon meghatározott sorrendet esetenként befolyásolhatják. A talajvédelmi beavatkozás fontossági és sürgősségi sorrendje a mezőgazdasági és vízügyi érdekek figyelembevételével, vízgyűjtőterületenként a következő : 207
