Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
bez tartozó és Magyarország területére eső Ipoly ártéri terület kiterjedése 3715 kh., míg fenti patakok ártéren kívüli érdekeltségi területe 295 kh. A vízrendezésekkel kapcsolatban érdekelt még három község belterülete is. A patakoknak az Ipoly medence széle felett levő szakaszai erdőborította szűk völgyekben vannak, ahol mezőgazdasági tevékenység nincsen. Ezen szakaszok rendezését nem irányoztuk elő. Egyébként is ezek a kisvízfolyások vadpatak jellegűek, ahol a szokásos mederkarbahelyezéssel nem lehet célt érni, legfeljebb a helyi vízkárelhárítás jöhet szóba utak, vagy építmények védelme érdekében. A hir- telenül heves vízjárás és a görgeteg-mozgatás a községek belterületein teremt veszélyes helyzetet, ezért itt csak állandó burkolattal ellátott medrekkel lehet lecsökkenteni a romboló hatást és biztosítani a település továbbfejlődését. A szóban lévő patakok mederesése nagy, ezért sók eséscsökkentő lépcső építését kellett előirányozni. Állandó burkolattal ellátandó belsőségi meder- szakaszok összes hossza 2200 fm. 300 fm támfala® mederbiztosításra is szükség van, főleg a Tilalmas árkon. A meglévő közforgalmi hidak közül elégtelen nyílásmérete, helytelen elhelyezése miatt átépítendő a Szob—drégelypalánki úton lévő Tilalmas árok feletti, továbbá a Letkés belsőségében a Let- kés patak feletti híd. Több helyi forgalmi célt szolgáló kisnyílású és elhanyagolt állapotban levő híd is átépítendő lesz a karbahelyezések során. A javasolt mederrendezések földmunkája 135 000 m3. A vízrendezéssel kapcsolatban felmerülő összes költség, kereken 15,5 millió Ft. A patafcrendezések eredményeként a torkolati szakaszokon megjavulnak az állapotok a közel 300 kh kiterjedésű, eddig külterjes gazdálkodású és gyakran víz alá kerülő területen is. Mivel a II. és III. kat.-ba sorolt vízfolyásokon végzendő rendezések szoros összefüggésben vannak és azok egymásra, az Ipoly völgyére és árterére is egyaránt kihatással vannak, ezért a gazdaságossági kiértékelésnél a költségeket az egész vízrendszerre együttesen kell megállapítani és megfelelően szétosztani. Az Ipolynak a Lakos betorkollása és a Dunába való beömlése közötti balparti és Magyarország területén lévő vízvidékéhez tartozó mellékvízfolyásain a rendezési munkák biztosítják a belterjesebb mezőgazdasági művelést. Ez a terület ma még csak külterjes művelési és bizonytalan terméshozamú rét, vagy kaszáló. A most tárgyalt patakrendezések azonban előfeltételei még az Ipoly ártéri terület bevédése esetén is az ottani magasabb és biztonságosabb mezőgazdasági termelésnek. Végezetül meg kell említeni azt, hogy a patakok rendezésétől függetlenül mindenütt szükség van a községi belsőségi mederszakaszok rendbehozatalára és állandó burkolattal való ellátására, továbbá hordalékfelfogásra és a vízmosáskötések végrehajtására. Dunának az Ipoly betorkollása és Budapest alatti belvízöblözet közötti balparti II. kategóriába sorolt mellékvízfolyásai és azok vízrendszere (67—70, 76—81, 86—90, 92—95, 105—108, 114—115) A Dunának az Ipoly betorkollása és1 a Buda,pest alatti belvízöblözet közé eső balparti vízrendszere a Börzsöny déli részére, valamint a Duna—Tisza- közi homokdomb- és halomvidékre terjed ki, ahol hat olyan kisvízfolyást találunk, amely kiterjedtebb vízrendszerrel rendelkezik és helyi mezőgazdasági, települési és ipari szempontból jelentőséggel bír. Ezek a Malomvölgyi, (67—70) Morgó, (76—81), Gombás, (86—90) Sződ—Rákos, (92—95) Szilas (105—108) és Rákos patakok. A Malomvölgyi patak mellékágai a Börzsöny erdőborította szűk völgyeire terjednek ki, ahol mezőgazdasági . tevékenység nincsen és más vízgazdálkodási érdekek sem fűződnek a vízrendezéshez, ezért a Kerettervbe nem vették fel azok karba- helyezését. A rendezésre szoruló medrek menti érdekeltségi terület 75%-a mezőgazdasági hasznosítású, a többi lakott belterület, vagy pedig ipari, illetve közlekedési célra van igénybevéve. Az elfajultan kanyargós szakaszokon kisebb átmetszésekre szükség lesz, ahol a vízfolyások függőmederben folynak. A rendezés során új meder létesül a völgy mélyvonulata környékén. Budapest területén városrendezési szempontból előfordulhatnak nagyobb korrekciók is, különösen a Rákos pataknál, azonban arra vonatkozólag jóváhagyott végleges elgondolás még nincsen. Az átlagos mederesések a Börzsönyben lévő patakoknál jóval nagyobbak mint a domb- és halomvidékieknél, a Malomvölgyi és Morgó patakok rendszerében 6—20%o, a Gombás és a Sződ-Rákos pataknál 2—9%o. A Szilas és Rákos pataknál pedig 0,5—5,0%o. A mellékágak esése mindenütt nagyobb mint a befogadójuké. A mederfenék-esések csökkentése érdekében összesen 35 fenékiépcső építésére van szükség. A Morgó patak vízrendszerében a mellékágak betorkollásánál két torkolati mű építése indokolt. Állandó burkolattal ellátandó községi belsőségi mederszakaszok hossza összesen 21 850 fm. 840 fm hosszú tómfalas partbiztosítást irányoztak elő utak és lakott területek védelme érdekében. A tárgyalt vízrendszerekben több olyan szűk nyílásméretű, helytelen elhelyezésű és provizórikus jellegű közúti híd van, amelyek átépítése indokolt. Ezék a következők: a 2. sz. főközlekedési úton a Katalin, pusztánál lévő Lósi patak hídja, továbbá a Dunavisiszaduzzadó árvize alatt lévő pályaszintű Sződ-Rákos patak híd. A Szilas és a Rákos patakon Nagy-Budapest területén belül igen sok híd át- vagy újjáépítendő. Az összes most tárgyalt vízrendszerekben a dűlőúti hidak legnagyobb része elhanyagolt állapotban van és a vízátvezetési követelményeknek sem tesznek eleget, ezen műtárgyak a vízrendezési munkák során általában átépülnek. Azon hidak átépítését nem irányozták elő, amelyek a mértékadó vízhozamokat 10—12 cm-nél nagyobb duzzasztás mellett tudják csak átvezetni, de károsodást nem okoznak és a műtárgyak maguk jó állapotban vannak. 196
