Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
A növények csoportosítása talajvédelmi hatásuk szerint lejtős mezőgazdasági területeiknek betelepítésével, amelyeknek ilyenmódon való hasznosítása a legkedvezőbb, ideértve a 25—40 %-os lejtésű, korábbi szántóterületeket érintett részét is. A meglévő lejtős szőlőket és gyümölcsösöket, — amelyek egyenlőre túlnyomóan kisüzemi jellegűek — fokozatosan, a talajvédelem szabályai szerint, nagyüzemi módon éü a gazdaságos művelés követeüményeiniek betartásával szükséges újra telepíteni. Legelőt, illetőleg kaszálógyepet létesítenek minden olyan lejtőn, amelynek hasznosítása a helyi viszonyoknak megfelelően indokolt. A meglévő legelők kiegészítésével, esetleg megszüntetésével és új legelők kijelölésével, telepítésével a község legelő-viszonyait rendezik. Kaszálógyep létesül minden olyan fekvésben, és területen (különösen nyugati, északnyugati, északi, északkeleti és keleti verőkön), amely megközelítési nehézségei miatt nem alkalmas arra, hogy azokon legelőt telepítsenek és rajta az erdőtelepítés nem feltétlenül indokolt. Erdősítést, fásítást irányoznak elő minden, olyan területen, amely lekopottságánál, vagy lejtésénél, illetőleg általános fekvésénél fogva mezőgazdasági művelésből kivonandó. Erdősítik, fásítják továbbá azokat a területeket, amelyek arra hivatottak, hogy ilyen módon védjék az alattuk fekvő, értékesebb mezőgazdasági területek talaját az eróziós lepusztulástól. — A talajvédelem feladatainak meghatározása a talaj, a csapadék, a lejtőszög és a lejtőhossz alapján — A szántóföldeken: Lejtőkategóriánként és a talaj minősége szerint állapítják meg azokat a vetésszerkezeti arányokat (növénycsoportok alapján állítva össze), amelyek az általános termelési igényektől függően a vízgyűjtők helyi viszonyai szerint a talajvédelem érdekeinek a legjobban megfelelnek. Az A, B, C, F vetésforgók összetétele közömbös a talaj kémhatását illetően, a D vetésforgó meszes talajra lucernával és az E vetésforgó savanyú talajra vörösherével készült. A talajvédelem hatásfoka A növények ranghelye a védőhatás sorrendjében 1. Állandó gyep (kaszálással hasznosítva) 2. Herefüves keverék 3. Lucerna Jó 4. Vöröshere 5. Baltacím 6. Szarvaskerep 1. Bíborhere, repce 2. őszi takarmánykeverék 3. Őszi árpa Közepes 4. Őszi rozs 5. Tavaszi árpa, rozs 6. őszi búza 7. Gátalókapás burgonya 1. Tavaszi takarmánykeverék 2. Borsó 3. Bükköny Gyenge 4. Csalamádé 5. Szudáni fű 6. Szójabab 7. Bab 8. Burgonya 1. Takarmányrépa 2. Cukorrépa 3. Dohány Rossz 4. Kalarábé 5. Napraforgó 6. Kukorica A TVK-ban alkalmazott vetésszerkezeti (vetésforgó) arányok növényi csoportokkal kifejezve Vetésforgó jele Az alkalmazás területe Az azonos talajvédelmi hatású növényi csoportok részesedési aránya lejtőkategória 1 talaj Talajvédő hatásuk jó közepes | gyenge rossz A 0,0— 5% lejtés 10 40 10 40 В 0,0— 5% lejtés 17 33 17 33 C 5,1—12% lejtés 20 40 20 20 D 12,1—17% lejtés mes zes 50 25 12,5 12 E 12,1—17% lejtés savanyú 33,3 33,3 33,3 — F 17,1—25% lejtés 60 20 20 — 188
