Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

esetében a megyei és járási bontásban — a Központi Statisztikai Hivatal adja meg.

A gyűjtőterületek rendezésénél a tervezés érdekében lényeges lenne, hogy a tervek megállapításait hazai talajvédelmi kutatási eredményekkel lehessen igazolni. Tekintettel arra, hogy a tudományos kutatás a talajvédelem gyakorlati kérdéseivel eddig alig foglalkozott, elsősorban külföldi kutatási eredményekre, másodsorban pedig a kevés hazai megfigyelésre és számításra lehet támaszkodni. Az eddigi vizsgálatok már ahhoz a lényeges megállapításhoz vezettek, hogy a hazai megfigyelések, számítási eredmények és tapasztalatok túlnyomóan megyeznek a külföldi kísérletek eredményeivel.

A hazai tudományos vizsgálatok főleg az alkalmazott kutatások területén hiányoznak. Ezért ezeket kellene a legsürgősebben, országos méretekben, országos tematika alapján megindítani.

Az utóbbi időkben mind gyakrabban felmerülő vízrendezési tervezési és kivitelezési igények kielégítése folyamán a patakrendezési és jókarba- helyezési munkákkal kapcsolatban — éppen úgy mint a területi víztelenítési problémák megoldásánál is — bizonyos elgondolási és végrehajtási formák kristályosodtak ki, amelyeket a következő —

2.12 — pontban foglaltuk össze.

2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK

2.121 A kisvízfolyások tervezésénél követett fejlesztési alapelvek

— A tervezés során ki lett domborítva az a fontos szempont, hogy a kisvízfolyás és a vízgyűjtő- terület szervesen összefüggő egész. A kettő pontonkénti elhatárolása — a rendezés munkamódszerei alapján — csupán az áttekintés megkönnyítése érdekében történt. A két munkamódszert a vízfolyások vonalas és a vízgyűjtő területi jellege jellemzi.

— Elsősorban a már megkezdett munkálatokat kell befejezni.

— A még szabályozatlan, illetve nem egységesen, vagy nem megfelelő mérettel karbahelyezett kisvízfolyások közül először a népgazdaság szempontjából jelentősebb, a vízrendszer gerincét alkotó befogadókat és főbb mellékvízfolyásokat kell teljesen rendezni.

— A mederszelvények kiépítésére mezőgazdasági árterület esetén általában mértékadó a 10%-os valószínűséggel előforduló vízhozam.

A mértékadó vízhozamot a medernek a környező tereppel színelve, rövidebb alacsonyabb szakaszon töltések között 5—15 cm-es biztonság mellett kell tudni levezetni.

— Belterületeken városokban 1 %-os

községekben 2 %-os

ipar- és egyéb fontosabb

telepeknél 1 %-os

előfordulású valószínűségi nagyvízhozamm törté, nik a méretezés.

— A műtárgyaik átépítése nem lett előirányozva, ha kártétel nélkül átvezethető rajtuk a következőkben megadott előfordulású valószínűségű r agy vízhozam :

Vasúti hidak: fő- és mellék vonalakon 1 %

fővonalakon nagy városok belsőségében 0,5 %

Közúti hidak: belsőségben és

külsőségben 1 %

Dűlő úti hidak: ha a csatáik ózó úttest a völgyet kiemelkedően elzárja 1—2 %

ha az úttest koronája a völgyfenékkel színei 3 %

Zárt meder esetén (bújtató, áteresz stb.) a közúti hidakra megadott érték:

Duzzasztók: belsőségben 1 %

külsőségben 2 %

A szerkezet alsó éle és a mértékadó vízszint között I. kategóriájú vízfolyásokon min 1,0 m; II. és III. kategóriájú vízfolyásokon min 0,5 m biztonság szükséges. I. kategóriájú vízfolyásokon meglévő hidaknál 0,75 m biztonság esetén sem lett előirányozva az átépítés, ha a sebességnövekedés 10%- nál, a duzzasztás pedig 10 cm-nél kisebb volt.

Ha a fenti feltételek nem voltak kielégítve, akkor az átépített műtárgy méreteit úgy irányozták elő, hogy fenti feltételeknek megfeleljenek.

— Földmederre, gyepesített enyhe rézsűk esetén a nagyvizeknél kötött talajon 3,0 m/s, kevésbé kötött talajon 2,0 m/s középsebességet is megengedték. Az így kiadódó esésnél azonban ellenőrizték, hogy az állandó kisvízhozam milyen sebességgel folyik le a mederben. Az állandó vizeknél az MSZ 15 202 sz. szabvány 2. és 3. táblázatban foglalt értékeit betartották.

Amennyiben a mértékadó víz középsebessége, vagy a kisvíz lefoiyási sebessége a fenti megengedett értékeket meghaladja, középvízi, illetve kisvízi mederburkolást, vagy pedig mederfenékesés csökkentést irányoztak elő.

A kisvízfolyások mederfenék-vonalozásában lehetőleg arra törekedtek, hogy az esés felülről lefelé haladólag lehetőleg csökkenjen.

— A költségek megállapításánál az 1961-es ár- szint alapján számoltak. A munkamennyiségeket vagy már meglevő tervek alapján, vagy ilyenek hiányában a II. és III. kategóriába sorolt kisvízfolyások esetében normatívák alapján, az I. kategóriába sorolt vízfolyásoknál elkészített tervek alapján állapították meg.

— Talajvíz&zint-szabályozással kapcsolatban elsősorban a rétek és legelők lecsapolását irányozták elő.

— A gazdaságosságot fajlagos beruházási költségekkel vizsgálták.

— A vízkáros területek rendezését és a vízhasznosításokat a gazdaságosság szem előtt tartásával kell előirányozni. A gazdaságosságot a 2.24 pontban előírtaknak megfelelően kell számolni.

— Az egységeket alkotó terület vízrendezését és a víz hasznosítását összefüggő elképzelések alapján kell megtervezni. (A nagyból a kicsi felé elvek követendők.)

186