Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
pességű — szivattyútelep elkészülte után az állapotok az előbb említett öblözetéhez hasonlóvá válnának és itt sem lenne szükség külön talajvízszimt- szabályozó beavatkozásra és művekre. 1.312 A vízhasznosítás fejlesztésének szükségessége A vízhasznosítás fejlesztésére ezidőszerint legfeljebb a Duna jobbparti érdi öblözet alsó szakaszán volna lehetőség. A vízhozam ugyan itt igen változó és ezért csak kismértékű fejlesztésre lehetne gondolni. A Sulák ároknak ma még nem megfelelően kiképzett felső vízérhálózata korlátot szab a vízhozamoknak, ami a rendezés után esetleg lényegesebben megnövekedhet, mégis megfontolandónak tartjuk a közvetlen Dunából való vízkivételt, mert annak korlátlansága miatt az feltétlenül előnyösebb lehet, mint a vízlevezetőből történő víznyerés. 1.32 A VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSI FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A talaj eróziós lepusztulása miatt valamennyi lejtős terület állandóan károsodik. A lepusztulás mértéke azonban vízgyűjtőként, illetve azokon belül is a természeti és hasznosítási viszonyoktól függően változik. A felszínre hullott csapadéknak igen jelentős hányada az, ami a hegy- és dombvidékeinken elfolyik, így kevesebb víz tározíható a talajban a növényzet számára, ami a terméshozamok csökkenésével jár. A felszíni elfolyás kialakulása fokozza a talajkárokat is. A vízgyűjtők talajvédelmi rendezése elsősorban a mezőgazdaság-fejlesztés kormányzati célkitűzéséhez kapcsolódik. A talaj- védelem alkalmazásával növekszik a hegy- és dombvidéki üzemek termelésének gazdaságossága, az üzemek jobban megszilárdulnak, nő az árutermelés bázisa, bőségesebb és állandóbb lesz az ország hasznosítható vízkészlete, csökkennek az állandó jellegű vízrendezési kiadások, megáll a talajok eróziós, vagy deflációs lepusztulása. Ha az elfolyást a lehető minimumra csökkentjük és a csapadékvizeket a hasznosság határáig a helyszínen a talajba szivárogtatjuk — az egyéb feltételek biztosítása esetén — lényegesen megnövelhetjük hegy- és dombvidékeinken a mezőgazda- sági termelés biztonságát és a termésátlagokat (legalább 20—30%-al). Ezzel a tevékenységgel a mező- gazdaság egyik nagy hegyvidéki fejlesztési tartalékát tárjuk fel és hasznosíthatóvá tesszük a mezőgazdaság számára. A feliszapolódó és ennek következtében elfajulásnak induló vízfolyások révén a vízimémök előbb találja magát szemben a talajerózió okozta károsodás hatásával, mint a területileg érdekelt termelő. Egy feliszapolódott meder nyomatékosan mutat rá arra a tényre, hogy a felületre hulló csapadékból származó víz megkezdte romboló munkáját a lejtőkön. így például az Ipoly mellékvízfolyásai mély völgyeket mostak tó maguknak, sőt sok helyen a lejtőkön is erősen bevájt vízmosásokat és barázdákat találunk. A nagymértékű talajlesodrás következménye az egész vízrendszerre kiterjedő jelentékeny hordalékjárás. A vízfolyások medrében lerakodott hordalék eltávolítása csupán romeltakarítás. Az építésnek már a lejtőkön kell megkezdődni a talajvédelmet szolgáló korszerű agrotechnikával. A talajerózió elleni védekezésnek igen nagy szerepe van a víztározóknál, mert a lejtőkről lemosott hordalék a tárolóterekben rakódik le és azokat rövidesen feltölti. Különös jelentőségű ez a kérdés az Ipoly völgyében, de még inkább annak mellékvízrendszereiben. A 6. TVK. területén előirányzott vízrendezéseknek — az eddig elmondottak alapján — hathatósan bele kell nyúlniuk a vízrendszerek mai természetes vízjárási viszonyaiba is, alapvető változást kell hozmok a lejtők további erdő- és mezőgazdasági művelésében. Ezért a vízrendezési tervekben megfelelő sorrendiséget is tartalmazó útmutatást és javaslatot kell tenni a vízrendezési munkálatok mikénti végrehajtására, most már tekintettel az egyes vízrendszerek teljes gyűjtőterületére, úgy hogy azok minél tartósabb eredményt és nagyobb hasznot biztosítsanak és megfelelő adottságot teremtsenek a vízgazdálkolási lehetőségek kiaknázására. így a vízrendezés első lépésének kell tekinteni a lejtők talajvédelmét. Erre a tevékenységre a mezőgazdaság szocialista átszervezése és ennek következtében végrehajtott táblásítás most biztosítja a legjobb lehetőséget. A vízrendezést és vízhasznosítást tehát a legszorosabban össze kell fűzni a lejtők legalább egyidejű, de helyesebben ezt megelőző talajvédelmével és az erdősítésiek okszerű fejlesztésével, mert ezek nélkül kizárólagosan vízügyi természetű munkákkal még a legnagyobb költség-ráfordításokkal sem lehet elérni a megkívánt eredményt. A vízgyűjtőkben végrehajtandó és komplex módon meghatározott, a talajerózió hatását le- csökkentő minden tevékenységet vízügyi szempontból a Közép-Dunavidék területén sürgősen szükséges és kívánatos megvalósítani. Ebben a munkában helyi érdekeltségnek a mind teljesebb bekapcsolását kell elvárni, annál is inkább, mert a III. kategóriába tartozó kisvízfolyások az ő kezelésükben és fenntartásukban vannak, de a talajeróziós eredetű feliszapolódások és mederfajulá- sok is itt következnek be legelőször és a legnagyobb rongáló hatással. 1.33 KAROS ELÖNTÉSEK ELLENI VÉDEKEZÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A Duna jobbpairtján a Budapest alatti dunaiü- redi öblözetben a káros elöntések elleni biztonság maradéktalan megteremtése érdekében a kiesésű csatornarendszer részbeni felújítása és a még kiépítésre nem került leszívó árkok megépítése, továbbá az időszakosan üzemeltetendő szivattyúk elektrifikálása szükséges. A rendszer zsilipéinél vízmércék elhelyezése is szükséges. A távolabbi jövőben kívánatos lenne elérni, hogy 184
