Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
V. FEJEZET Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e. mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A kisvízfolyások rendezése mindazon vízépítési munkákat foglalja magában, amelyek az e csoportba tartozó vízfolyások kártételeinek csökkentésére (valamint az általuk szállított vízmennyiségek vízgazdálkodási célokra való felhasználása biztosítására) irányulnak. Kisvízfolyás alatt csapadékvízből, illetve forrásból táplálkozó természetes eredetű kisebb patakot, csermelyt, eret értünk. Ezeket a vízfolyásokat nagyságuk alapján a jelenleg érvényben lévő rendelkezések három kategóriába osztották. Az I. kategóriába tartozó vízfolyásoknál a rendezés állami feladat, a III. kategóriába tartozó vízfolyások rendezését a helyi érdekeltség látja el. A közbe eső II. kategóriába tartozó mederrendezések végrehajtása általában állami feladat. A költségeket a II. kategóriájú kisvízfolyásoknál túlnyomó részt az állam, míg a III. kategóriájú vízfolyásoknál túlnyomó részt az érdekeltség viseli. A terület kisvízfolyásai a hosszukat tekintve 3,6%, 29,4%, és 67,0% arány szerint oszlanak meg az egyes kategóriák között. A 6. TVK továbbiakban az I. és II, valamint III. kategóriába eső vízfolyásokkal egyenként foglalkozik. Ha egy vízfolyás szakaszai több kategóriába tartoznak, úgy adatai kategóriák szerint is bontva vannak. A kisvízfolyások (patalkok) befogadójuk (pl, Duna, Ipoly) szerint csoportosítva kerülnek tárgyalásra, de kategórizáltan megyénként is készül összesítés. A kisvízfolyások medreinek állandóan és mind gyakrabban bekövetkező feliszapolódását legfőképpen vízgyűjtőterületük hibás mezőgazdasági használata okozhatja. E hibás használat következményeként a talaj a lejtőkről a felületi vizek hatására lemosódik — erózió — és a lesodrott anyag azok lábánál lerakódik, beiszapolja a völgyeket, feltölti a vízfolyások medrét és növeli az árvíz- veszélyt. A talaj lepusztulása miatt a helybenma- radó talaj szerkezete és így vízgazdálkodása is állandóan romlik. Mind kevesebb víz szivárog be a csapadékhullás ideje alatt a helyszínen a talajba, mind gyorsabb lesz a felszíni vizek összegyüleke- zése és azok levonulása. A medreket mind gyakrabban tisztítani, szelvényüket pedig bővíteni kell, továbbá mind nagyobb és nagyobb méretű műtárgyak építése szükséges. A kisvízfolyások medreinek gyakori jókarbahelyezési munkálatai során több és több hordalékot kell a vízfolyások partjain deponálni, illetve a mezőgazdasági tevékenység érdekében elteregetni. Mind nagyobb területek kerülnek időszakosan víz alá és nő a víztelenítendő, valamint lecsapolandó terület. A talajok lepusztulásával nemcsak a vízügyi szolgálat feladatai és műszaki fenntartási költségei emelkednek, hanem romlik a mező- és erdő- gazdaságilag hasznosított területek termőképessége is. A talajok táperejének rohamos szegényedésével évről-évre csökken a termésátlagok szintje. Mind kevesebb és kevesebb terményt takarítunk be ugyan arról a területről. A szegényedő talaj, a vízbarázdákkal mind sűrűbben szabdalt lejtők művelése technikailag is mind nehezebbé válik és költségesebb lesz. A termelés összes ráfordítása nő, míg a népgazdasági eredmény csökken, tehát a mérleg kedvezőtlenebbül alakul. A talaj lepusztulást nemcsak a víz, hanem a szél is okozhatja — defláció — bár ezek a kártételek hazai viszonylatban jóval kisebb jelentőségűek mint a felületi vizek által okozottak és inkább csak az alföldi homokterületeken éreztetik hatásukat. A szél laza szerkezetű talajokon okozza a legnagyobb kárt, mert a növényi talajtakaró a laza talajúikat nem védi kellően a szél elhordó erejétől. A szél a laza talaj részecskék et magával ragadja, vándoroltatja és ezzel nemcsak a kifúvás, hanem a szállított talajrészek repülési útján, illetőleg lerakodási helyén is kárt okoz. Mind a víz, mind a szél okozta kár annak következménye, hogy a talajt hasznosító ember nem ügyel eléggé e két természeti elem kártevő erejére. Az emberi beavatkozás nyomán lejtős területeinken erősen lecsökken, vagy egészen eltűnik a természetes növénytakaró, a talajok az év bizonyos szakában fedetlenek. A talajmű vetést és a növények ápolását a hibás táblásítás, a hibás nö167
