Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése

2.12 A TERVEZÉSEKNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A belvízgazdálkodás, belvízvédekezés és a talaj­vízszintszabályozás tervezésénél követendő fejlesz­tési alapelvek a következők: — A belvizes területek rendezését és a belvíz­hasznosításokat a gazdaságosság szem előtt tartásá­val kell előirányozni. — Az egységeket alkotó terület belvízrendezését és belvízhasznosítását összefüggő elképzelések alapján kell megtervezni. (A nagyból a kicsibe felé elve követendő.) — A tervezésnél a fő célkitűzéséket, valamint a népgazdasági és vízgazdálkodási ágazatokkal való összefüggéseket szem előtt kell tartani, azokkal való összhangot biztosítani kell. — Biztosítani kell. hogy a téli-koratavaszi bel­vizeket 26—28 nap helyett 13—14 nap alatt lehes­sen elvezetni. — Biztosítani kell, hogy a nyári belvizeket a belvízhálózat, a művelési ág víztűrésének megfe­lelően, 1—2 nap alatt képes legyen elvezetni. — A csatornahálózat tervezésénél a 10 éves, a műtárgyaknál a 25 éves gyakoriságú csapadékot kell a tervezés alapjául venni. — Az I. kategóriájú csatornák munka- és költ­ségadatait vázlatterv, a II. és III. kategóriájú csa­tornák költségeit normatívák alapján kell meg­határozni. — A belvízvédekezést szervezetileg és technikai­lag magas színvonalon kell megtervezni. — A belvízrendszerek, belvízöblözetek távlati fejlesztését lehetőleg olymódon kell előirányozni, hogy az előálló kultúra-változások (pl. tározásra alkalmas rét, legelő terület csökkentése) a belvíz- védekezés során figyelembe vehetők legyenek. — Biztosítani kell, hogy a hírközlés, közlekedés, szállítás gyors legyen, hogy a belvizek a legkisebb kártétel nélkül legyenek elvezethetők. — A károsan magas talajvízszintet mesterséges beavatkozással le kell szállítani, azonban ügyelni kell arra, hogy a szükségesnél mélyebbre ne sül­lyedhessen. Arra kell törekedni, hogy a talajvíz- szint legkedvezőbb állandó szintjén maradjon. Mezőgazdasági célú talajvízszint szabályzások­nál kerülni kell az energiaigényes megoldásokat s az csak rendkívül indokolt esetben irányozható elő. Meg kell különböztetni mezőgazdasági és egyéb célú talaj vízszintszabályzásokat. — A IV. Síkvidéki területek vízrendezése c. fe­jezetben csupán a belvízrendszerekben előforduló talaj vízszintszabálvzá sokat kéll részletesen tár­gyalni, azonban ebben a fejezetben kell az V. és VI. fejezetben élőirányzott talajvízszint-szabályo- zási munkákat is összesíteni. — A talajvízszint-szabályozásoknál meg kell kü­lönböztetni a nyílt árokhálózattal tervezett lecsa- polást és az alagcsövezést. 2.21 A BELVÍZGAZDALKODÄS KERETTERVE 14., 15. A Soroksári Dunaág-menti belvízrend­szerben a belvízrendezés és belvízhasznosítás kér­dései nem kapcsolódnak egymáshoz olyan szoro­san, mint a gyáliban. A soroksári Dunaág menti belvízrendszerben az öntözéshez szükséges víz kellő mennyiségben, és minőségben mindenkor beszerezhető a Dunából, il­letve a soroksári Dunaágból, így — a Dunaág bal­partján húzódó I. sz. főcsatorna Dömsöd alatti sza­kaszához kapcsolódó területet kivéve — a belvízgaz­dálkodás ezekben a rendszerekben majdnem kizá­rólag a káros vizek elvezetésére szorítkozik. A bel­vizek ugyanis az említett helyeken vagy a belvíz­csatornákba betáplált öntözővízzel kényszerű keve­redés révén hasznosulnak, vagy egyáltalában nem kerülnek felhasználásra, rendkívül változó mennyi­ségük és kifogásolható minőségük miatt. A 15. sz. gyáli belvízrendszerben a csatornákban lefolyó belvizeken kívül a területre csak kutakból lehet korlátozott mértékben öntözővizet juttatni. Itt tehát minden eszközzel el kell érni, hogy csak a vissza nem tartható vizek kerüljenek a területről elvezetésre. Ennek biztosítására kel la csatornaháló­zatot a szükség szerinti mértékben felújítani. 2.211 A belvizes területek rendezésének Keretterve 14. Soroksári Dunaág menti belvízrendszer. A tassi öblözet I. sz. főcsatornájának felújítására, illetve a meder és ezzel egyidejűleg a megkívánt vízvezetőképességnek a leggazdaságosabban törté­nő biztosítása érdekében készült a VIZITERV 13445/1962. munkaszámú tanulmányterve. A több megoldást tartalmazó terv ,,D” jelű „sza­kaszolt” változata, 3.1 m3/s téli és 2,5 m3/s nyári mértékadó vízhozamnak, a dömsödi holt Duna tá­rozóképességének és a Dömsöd alatti öntözővíz­igénynek figyelembe vételével készült. A terv a mederszelvény becsúszásának megaka­dályozása, illetve annak 1,0 m fenékszélességgel és 1:3 rézsüvei történő kialakítása érdekében a 0+ 600—1+700, a 2+400—3+400 és a 6+200—7+100 km szakaszokon 18 000 m3 mennyiségű homokos kavicsból készült szűrűréteg készítését és összesen 33 900 m3 földmunka végrehajtását írja elő a fő­csatorna 0+465—7+500 km szakaszán. Mivel a Duna magas vízállása idején a csatorna bel- és szivárgó vizeit a Soroksári Dunaágba kell beemelni, a tassi hajózsilip rekonstrukciójával kap­csolatban épülő ideiglenes szivattyúállás 1500 1/s kapacitását még 500 1/s teljesítéssel kívánja a terv megnövelni. Szükséges még ebben az öblözetben a kimutatás­ban feltűntetett — 25,6 km-t kitevő — II. kategó­riába sorolt csatornahálózat felújítása. A hélyszínrajzban 5. számmal jelzett dömsödi öblözet — melyet a dömsödi árapasztó csatorna 2.2 A belvízgazdálkodás, belvízvédekezés Keretterve 159

Next

/
Thumbnails
Contents