Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
elhelyezett alagcsőhálózatból és annak tartozékaiból áll. Az előzőek alapján a TVK-ban a IV. Fejezet az alábbi csoportosításban kerül ismertetésre: 1.2 A múlt és jelen 1.21 A BELVIZGAZD ALKOD AS MŰLTJA ÉS JELENE 1.211 A belvizes területek rendezésének múltja és jelene 10a Budapest alatti Duna-jobbparti belvízrendszer A Százhalombatta alatt elterülő — csupán nyárigáttal bevédett — dunafüredi öblözet belvízrendezését az 1940-ben végrehajtott ármentesítés, a belvízártér telkesítése, továbbá az 1940—1941. évi dunai árvizek okozta magas talajvízállás és az ezzel egyidőben jelentkező belvizes időszak tette el- odázhatatlanul szükségessé. A belvízárteret körülhatároló és magas partba bekötő árvízvédelmi töltés 27 -f- 256 km szelvényében levő 1,2 m ny. zsilipnél szivattyúállás is készült. Pest megyének Budapesttel határos területén, továbbá a Főváros XXII. kerületében — részben a Duna és Tárnok—Törökbálint községek között —■ fekvő érdi öblözetnek mindössze a Duna és a déli vasút által határolt 7,44 km2-nyi területe belvízártér. Kiépített hálózatot csak a belvízártérben találunk összesen 7,6 km hosszban. A külvízárterüle- ten levő összesen 38,19 km hosszú csatornahálózat elhanyagolt, felújítandó állapotban van. A Sulák főcsatorna és az árvédelmi töltés keresztezésében épült meg 1942—1948-ban az elektromos üzemű, három egységet magában foglaló szivattyútelep. Alacsony Duna vízállásnál a szivattyú- telephez tartozó zsilip megnyitásával a belvizek gravitációs úton folynak a Dunába. A zsilip a Sulák alsó szakaszán a belvizek visszatartására is felhasználható száraz időszakban. A visszatartott belvizet mintegy 11,5 ha kiterjedésű kertgazdaság öntözésére használják. 14. Soroksári Dunaág-menti belvízrendszer A Dunaág mindkét partján húzódó vízgyűjtő- területen csak Makád községtől nyugatra és délre elterülő Kengyellapos, vagy Nádastó és a vele ösz- szeköttetésben levő Sásérben jelentkezett olyan mérvű vízkár, aminek megelőzését szükségesnek tartatták az érdekeltek. A Duna árja ugyanis a mélyfekvésű — mintegy 345 ha-t kitevő, lefolyástalan — területet vízzel töltötte fel, amely az árhullám levonulása után a megmunkálást lehetetlenné tette. Az itt képződött szúnyog-telepek a környék egészségügyét is károsan befolyásolták. Az említett állapotot az 1898. évben megindult védtöltésépítés megszüntette. A megépült árvédelmi töltés az árvíznek a területre hatolását megakadályozta, de mivel az érmentesítéssel egyidőben nem foglalkoztak megfelelő mértékben a területre hullott fölös csapadékvíz elvezetésével, a belvíz- mentesítésről még gondoskodni kellett, A Soroksári Dunaág 1928. évi rendezésével — melynek eredményeként az ágban a vízszín állandóan 97,00 m A. f. —, a Dunaág mindkét partján olyan szrvárgócsatoimákat kellett építeni, amelyek a talajvíznek nem kívánatos megemelkedését akadályozzák. A területre hullott fölös csapadékvizet lehetőleg gravitációsan igyekeztek elvezetni. Ez természetesen azoknál a kisebb öblözeteknél, amelyeknél befogadóként a mindenkor magas vízállású Soroksári Dunaág jöhetett csak számításba, nem volt lehetséges. Ezért az öt öblözetet magában foglaló rendszer IV., V. sz. főcsatornájának vizét kizárólag csak szivattyúk segítségével, az I. és III. főcsatornáét pedig a Duna vízállásától függően gravitációs vagy szivattyús üzem melett juttatják a befogadóba. Magas Duna vízállásnál az I. főcsatornából szivattyúzott vizet mindenkor a Soroksári Dunaág- ba nyomják Dömsödnél, míg a III. főcsatornánál a 97,00 m A. f. tassi Duna-vízállás mellett a Duna a befogadó. Az említettnél magasabb vízállás esetén azonban már a Soroksári Dunaágba kormányozzák a III. főcsatornának a makádi szivattyú- telep által megemelt belvizét. A III. rendszer felső szakaszának bel- és szivárgó vizeit a ,, Szigetbecse-alsó” szivattyútelep megépítéséig a „Szigetbecse-felső” esésnövelő szivattyú- telep emelte be a III. főcsatornába. A szigetbecsei Holt Dunába gyülekező káros belvizek a magasabb szintű III. főcsatornába emelve, így gravitációsan folyhattak tovább a makádi szivattyú- telepig, illetve — a vízállástól függően — az őket befogadó Dunába. Magas Duna-vízállás mellett ezeket a vizeket a makádi szivattyútelepnek meg kellett újból emelnie, hogy ezek vagy a Dunába, vagy a Soroksári Dunaágba jussanak. Az említett kettős emelés elkerülése céljából építették ki a „Szigetbecse-alsó” szivattyútelepet. Ma már ez hivatott arra, hogy a III. öblözet felső részére hullott káros csapadékvizet és a szivárgó vizeket a szigetbecsei Holt Dunából a Soroksári Dunaágba emelje. Ezáltal a ,, Sziget-becse-felső” szivattyútelep elveszítette a jelentőségét és ma már csupán a tartalék szerepét tölti be. Makád község határában, a hullámtérben elterülő II. sz. öblözet főcsatornájának vízét mindenkor a Duna fogadja be. A főcsatorna a torkolatnál zsilippel lezárható. A soroksári belvízrendszer 1898 óta épült ki 104,5 km csatornahálózatával, valamint a már említett öt szivattyútelepével. A belvízrendszerben a Soroksári Dunaág jobb- partján lévő III. fő- és III/5 mell ék csatornát használják fel öntözési célokra azzal, hogy ezekbe a zsilippel ellátott tápcsatorna segítségével öntözővizet juttatnak a Soroksári Dunaágból, így pótolva az öntözési célra nem elegendő mennyiségű belvizet. 154
