Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
Minthogy a 6. TVK területén a Dunába nem torkollik számításba vehető mellékfolyó, az egész tárgyalt folyamszaibaszon a jellemző vízhozamok a következők: Kisvíz 500 m3/sec (1947) Középvíz 2120 m3/sec (1947—1954) Árvíz 10000 m3/sec (1876. LNV) Ahol egységes a meder, a víztömegek az egységes mederre vonatkoznak, ahol a folyam szétágazik, mint a váci és szentendrei ágra, meg a Margitsziget mellett, a víztömegek a folyamágak együttes hozamát adják. A Duna-meder változásai miatt a folyamszabályozók különböző időpontokban kisvízszínrögzíté- seket hajtottak végre a szabályozási tervek érdekében, a művek magasságának, kotrások mélységének megállapítása céljából. E különféle kisvíz- színtek magasságai a Vigadó térd vízmércénél (0= 95,65 m A. f.) a következők voltak: Vásárhelyi féle kisvíz—nullvíz= sem víz 1898 évi kisvíz 1902—21 évi CID víz 1923 évi CID víz 1930 évi alapvíz 1950 évi tervezet víztszint 1957 évi D. B. víz 96.65 m A. f. megfelel 1,00 m 97,30 m A. f. megfelel 1,65 m 97,13 m A. f. megfelel 1,48 m 97,12 m A. f. megfelel 1,47 m 96.65 m A. f. megfelel 1,00 m 97,26 mi A. f. megfelel 1,65 m 95,2 5m A. f. megfelel 1,60 m 96.65 m A. f., 97,30 m A. f., 97,13 m A f., 97,12 m A. f„ 96.65 m A. f., 97,26 m A. f„ 97,25 m A. f., vízállásnak vízállásnak, vízállásnak, vízállásnak, vízállásnak, vízállásnak, vízállásnak, CID = a Nemzetközi Dunabizottság által jóváhagyott korábbi hajózási és szabályozási víz- színt, D. B. — a Dunabizottság által jóváhagyott jelenlegi hajózási és szabályozási vízszínt. A későbbiek során a Kerettervben az adatok a D. B. vízszíntre vonatkoznak. A 6. TVK területére eső Duna-szakasz általában véve kis mértékben feltöltődő és ezért kis mértékben szétágazó jellegű. Van benne ugyan egészen rövid bevágódó és kanyargós szakasz is, olyan is, mely a természettől eredetileg is ilyen, de van olyan is, amelyet a szabályozás tett ideiglenesen bevágódóvá, illetőleg kanyargóssá. Minthogy a 6. TVK területére eső Duna kismértékben feltöltődő természetű, a főágban a szabályozás előtt sok he- lven zátonvsziüetek keletkeztek, melyeket később zárógátakkal az anyapartokhoz kapcsoltak. Ma már leginkább csak a lezárt mellékágak töltődnek fel. Ez a feltöltődés azonban az árvízszint emelkedésére vezethet, ami a parti terület ármentesítését fenyegeti. Minthogy ez a folyamszakasz feltöltődő és szétágazó, itt nem voltak átmetszésre alkalmas kanyarulatok, ezért a Duna-szabályozás megkezdésekor a XVIII. és XIX. században sem készítettek átmetszéseket, bár az akkor nagyon divatos volt, hanem elejétől fogva a meder mélyítésére és szűkítésére törekedtek. Ezzel kapcsolatban a mellékágaikat nagyrészt elzárták. Mikor a XIX. század második felében ismeretessé vált az a folyószabályozási elv, hogy a folyó hordalékát kell egyensúlyba hozni, hogy a folyó se be ne vágódjék, se fel ne töltődjön, azután az ilyen szempontból megfelelően kialakult vagy kialakított kanyarulatokat kell a homorú partok megkötésével állandósítani, a 6. TVK jelenlegi területén is megfelelő vonalazású folyamkanyarulatokat kezdtek kialakítani. Már a szabályozás megelőző időszakában, a meder-összeszorítás korában is létesítettek itt helyes kanyarokat, melyek szabályozása a jelenlegi igényeknek is megfelel, de sok he- helyen egyenes vonalban, vagy közel egyenes vonalban építették ki a kétoldali párhuzamműveket, melyek így aztán a kisvíz irányítására nem alkalmasak. Az ilyen szakaszok rendbentartása, további szabályozása rendszerint nagyon költséges. Legtöbbször sok sarkantyút szoktak beépíteni, ami azonban a meder feltöltődését nem minden esetben szünteti meg. Az ilyen szakaszokon alapvetően kell segíteni a rossz vonalazású párhuzamművek felszedésével. IPOLY TORKOLATA ÉS SZENTENDRE-SZIGET ÉSZAKI CSÜCSA KÖZÖTTI DUNA-SZAKASZ (1708—1692 fkm) Fenti szakaszon a Duna három kanyart ír le. Ezek: 1708—1702 fkm között a zebegényi, 1702— 1695 fkm között a dömösi, az 1965—1692 fkm között a nagymarosi kanyarok. E három kanyar közül a dömösiben a Duna sziklába ágyazódva, a sziklákat koptatva kissé bevágódik. A bevágódás nagyon kicsiny. A nagymarosi kanyarulatban a Duna két hegy lába között egy igen szűk térben kanyargóit, majdnem csak lengéd seket végzett. Minthogy e tér kicsi, az oldalmozgás mindig is csekély volt, s Nagymaros Duna- partjának biztosításával még ezt a kis mozgást is megszüntették. A zebegényi kanyar pedig a természettől is teljesen egyensúlyban van. Így hát az Ipolytorkolat és a Szentendre-sziget között nem volt szükség számításba vehető folyamszabályozó műre. VÁCI DUNAÄG (FŐÁG, 1692—1657 fkm) A Dunának ez a szakasza a természettől kismértékben szétágazó, azaz feltöltődő jellegű, ezért itt a meder közepén zátonyok keletkeztek, melyekből szigetek fejlődtek. Ma is van 11 ilyen sziget. E Duna-szakasz azonban a hozzá dél felől csatlakozó budapesti szakasz szabályozása és a Váci Duna- ágon kavicstermelés végett több évtizeden át folytatott kotrás következtében mégis kissé bevágódott. A szakasz felső végén, Nógrádverőcénél egy egészséges kanyar fejlődött ki, ahol a legkisebb 119
